Húsz-harmic évvel ezelőtt ha valaki a svéd konyha különlegességei felől érdeklődött, közönyös vállrándítás volt a felelet. A svéd ételek szinte kivétel nélkül a burgonya, a hagyma és a hering mágikus triójából készültek, és csupán az összekeverés sorrendjében különböztek egymástól. A svéd élelmiszerboltok fűszerpolcain borson kívül legfeljebb babér és fahéj árválkodott. A svédek által csípősnek tartott fogások az áldozási ostyára emlékeztettek, a fokhagyma pedig tabu volt. - ”Napi egy gerezd fokhagyma elűzi az orvost, két gerezd pedig elűz mindenkit".
Az utóbbi két évtizedben, talán az EU-ba való belépésnek köszönhetően, meglepő fordulat állt be. A svéd étel kimosakodott a mindent ellepő barna szószból, és a Fontana di Treviben pancsoló Anita Ekberg módjára ámulattal töltötte el a világot. Stockholm Európa egyik legizgalmasabb kulináris metropolisává nőtte ki magát. Öt Michelin-csillagos étterem működik a svéd fővárosban. Az északi külvárosban, Sollentunában található Edsbacka krog (krog = kocsma) a két csillagot is kiérdemelte.
A mindeddig legfeljebb a Muppets Showból híres svéd szakácsok sikert sikerre halmoznak a nemzetközi versenyeken. Az 1997-es Bocuse d’Or versenyen master chef címet nyert Mathias Dahlgren szerint svéd szakácsok sikere mögött a kíváncsiság, az állandó érdeklődés, valamint a tartós alárendeltségi mentalitásból való kitörés vágya áll.
Első találkozásom a svéd konyhával nem volt zökkenőmentes. A lazacon kívül mindennek más íze volt. Nem rossz, ismeretlen. Nem adtam fel, és az idő múltával egyre inkább megszoktam azt is, hogy a különböző ízek és a szezonális nyersanyagok ritmust adnak az életnek. Fokozatosan rágtam magam előre, és közelebb kerültem a szakmához, mint valaha gondoltam volna.
Erről a közelségről bloggolok.
Utolsó kommentek