Hobbiszakács

Irány Stavanger!

Skandikamera / Hobbiszakács

Válogatott fotók és gaszturbálások Stockholmból

Utolsó kommentek

Címkék

Paprikás csirke az Északi-sarkon (1)

2008.05.02. 08:01 :: Hobbiszakács

Vendégem Turóczi Gábor, aki a legmagasabb szinten, az Északi-Sarkon főzött magyar csirkéből paprikást.

 

Naplórészletek Turóczi Gábor, az Északi-sark meghódítója (ezentúl tg) és segítője, Sipos Tamás (st)”Paprikás csirke az Északi-sarkon” című könyvéből:

 

2005. december 7. (st)

 

Este tíz körül megszólal a telefon. A vonal végén Gábor: közli, hogy kitalált egy zseniális tervet, méghozzá, hogy eljut az Északi-sarkra. Már megint egy őrült ötlet, aminek se füle, se farka. Jó, hogy nem a Holdra akar menni. Le is raknám a telefont, de tovább erősködik: hallott arról, hogy volt már ott két magyar. „Ez lesz életem legnagyobb kalandja, kész vagyok mindenemet feltenni rá” – mondja.

[...]


 
Mivel egy emblematikus útról, egyfajta harci ösvényről van szó, nem lesz elég egy zászló kitûzésével megünnepelni a cél elérését. Kell egy sajátságos rítus, egy szimbolikus tett: főznünk és ennünk kell valamit az Északi-sarkon. Ez a valami egy magyar étel lesz, mégpedig ami a leginkább kifejezi a magyar konyha lényegét, és mellette viszonylag könnyen el is készíthető. Meg kell kérdeznünk néhány külföldi és magyar séfet.

[...]

2005. december 18. (st)

Néhány külföldi séfet megkérdeztem, hogy miben is látják a magyar gasztronómia lényegét. Mi legyen a kiválasztott fogás, amit az Északisarkon elkészítünk? Meglepően mind indiai, mind kínai, mind pedig görög barátom egyöntetûen a paprikás csirkét javasolta. Megtalálható benne a legjellegzetesebb magyar gasztronómiai találmány: a zsírban sütött hagyma, őrölt pirospaprikával, ráadásul viszonylag könnyen elkészíthető, és jó ízû. Ez a megoldás nekünk is tetszik – kevés alapanyag kell hozzá,és jól is hangzik. A projekt címe ezentúl: „Paprikás csirke az Északisarkon”. Egy régi szakácsbölcselet szerint egyébként az egyszerûség a mesteri tudás mércéje. Wang meséli, hogy a legszofisztikáltabb kínai séfek a lehető legegyszerûbb ételek elkészítésében mérik össze tudásukat, itt domborulnak ki ugyanis a legjobban a mesterségbeli kvalitások.

2006. február 28. (st)

Ma meghoztuk kalandunk egyik legkeményebb döntését. Néhány napon belül le kell foglalnunk a helyet az expedícióban, ha menni akarunk. Szponzorainktól azonban nem jött össze elég pénz ahhoz, hogy mindketten elmehessünk, saját forrásaink meg csak egy ember eljuttatását teszik lehetővé. Gáborral úgy döntöttünk, feldobunk egy érmét, és a szerencsére bízzuk, melyikünk indulhat útnak. A sors Gábornak kedvezett.

2006. március 30. (st)

[...]

Érdekes módon egy téma, aminek eddig nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, az egyik legfontosabb kérdéssé vált: nevezetesen a paprikás csirke alapanyagául szolgáló jószág származása. A mai madárinfluenzás időkben szabályok sokasága akadályozza a húsfélék szállítását. Én ettől függetlenül is azon a véleményen vagyok, hogy teljesen mindegy, milyen országban szerzik be az alapanyagot, ha egyszer a magyar hagyományokon alapuló módszerekkel készül az étel. Felvetésem heves tiltakozást váltott ki, és többen kijelentették, hogy ha nem hazai csirkéből lesz a paprikás, akkor az nem is lesz magyar. Olyan vita alakult ki, hogy beláttam: ezt a kérdést nem hagyhatjuk nyitottan, el kell intéznünk, hogy egy vegytiszta, szittya kotkodáló földi maradványai kerülhessenek a fazékba.

2006. április 4. (st)

Ma végre megoldódott a magyar csirke hihetetlenül fontossá vált problémája. A külügyminisztérium és a norvégiai magyar nagykövetség közbenjárásának köszönhetően a norvég A La Carte Produkter AS társtulajdonosa, Szabó Béla felajánlott két darab, Magyarországról beimportált és hatóságilag engedélyezett, zalaegerszegi jószágot. Az északi-sarki paprikás csirke alapanyagát Gábor 9-én az oslói repülőtéren fogja átvenni a nagykövetség munkatársaitól. Ezenkívül ma egy érdekes szponzori felajánlást is kaptunk. Épp Nagy Ferónál időztünk Gödöllőn, a Másik Rádióban, amikor élő adásban valaki felvetette, hogy szívesen gondoskodik a koporsónkról.

2006. április 5. (st)
Miután kiléptünk a budapesti Sztár FM stúdióból, azonnal útnak indultunk Jászberénybe, hogy bemutatkozzunk a Gyakorló Iskola tanulóinak, Gábor ugyanis gyerekkorában itt szórakoztatta a nagyérdemût becses jelenlétével. Hogy nem is állunk messze az igazságtól, hamarosan kiderült az iskolában. Amikor megérkeztünk, a tanárok már vártak minket: behívtak a könyvtárszobába egy kis frissítőre, és kezdtek megjelenni azok, akik valamikor Gábort tanították.
[...]

 

 

 
 

 


Miután elmondtuk azt, amit akartunk, némi noszogatás után elkezdtek kérdéseket feltenni. Érdeklődésük központjában a pisilés-kakilás problematikája, a higiénia (elmondtuk nekik, hogy nem lehet mosakodni – ismét hangos éljenzés) és a jegesmedvék félelmetes támadásai álltak. Többször előjött a kérdés, hogy mit fogunk csinálni a macikkal, ha esetleg nekünk rontanának. Gábor próbált kitérő válaszokat adni, de amikor egy hosszú hajú kislány harmadszor tette fel ugyanezt a kérdést, nem bírta tovább, és kijelentette, hogy meg fogja ölni őket. A kislány szája legörbült, nem tûnt túl elégedettnek.



 
A kérdések innentől kezdődően meg sem akartak szûnni, az igazgató asszony beavatkozására volt szükség – és itt következett el az a pillanat, amikor én is emberi érzelmeket kezdtem felfedezni magamban. Egy szőke lány átnyújtott Gábornak egy pogácsát és egy idézetet, hogy útján jó szerencse kísérje; az igazgató asszonytól meg egy kis zászlót kapott, rajta Jászberény és az iskola címerével, hogy az Északi-sarkon kitûzze. Utazónk hangja megremegett, és talán el is érzékenyül, ha egykori tanára át nem nyújt neki egy üveg gatyaszaggató szilvóriumot, amolyan hazai üzemanyag gyanánt. Az ajándékozás után ismét meglepő fordulat történt: a gyerekek kis papírokkal meg füzetekkel kezdtek hozzánk jönni, autogramot kérni, és tanárjaiktól kértek engedélyt, hogy a könyveikbe ragaszthassák őket. Nem akartam hinni a szememnek. És persze a program vége sem maradhatott fordulat nélkül: egy bogrács csirkepaprikás mellett belecsöppentünk egy vitába, ami az ősmagyar pampa eredettörténetének olyan meghatározó eleme, mint az indiai trópusokon rikoltozó erdei majom a bengáli tigris torkában. Témánk tárgya meglepő módon a „milyen az igazi magyar paprikás csirke?” volt.
 

 
A helyi szakácsmester – Bobák Úr - szerint nem készülhet ez az étel másképpen, mint hogy élő tûzön felforrósított bográcsban sertészsírt forralunk, majd a benne megpirított vöröshagymára csirkét dobunk, megöntözzük ezt egy kis vízzel, némi édes-nemes paprikaőrleménnyel és sóval. Az ő véleménye szerint ez a spártai megoldás az igazi paprikás csirke kvintesszenciája – és az igazat megvallva én is hajlok erre. A tanári kar és a velünk étkező újságírók azonban arra jutottak, hogy nem is paprikás csirke az, amiben nincs tejföl, amit nem kísér frissen szaggatott nokedli és tejfölös uborkasaláta (ez a megközelítés napok óta téma a paprikás csirke körül kialakult népvitában, ahogyan azt én előre megjósoltam).

 
Miután degeszre ettük magunkat, elhatároztuk, hogy április 20-án, amikor Gábor eléri az Északi-sarkot, itt, az iskolában fogunk vele először élő, nyilvános kapcsolatot teremteni. Az idő gyorsan elszállt, és miután Gábor a szüleitől is búcsút vett egy kis Feri bácsi-féle pálinka kíséretében, rohantunk vissza Budapestre, hogy velünk utazó újdonsült cimboránk, Eszter leadhassa az anyagot az MTI-nek.

[...]

 
2006. április 8. (tg)

 
Az utolsó itthon töltött éjszaka. Négy hónap kemény munka, szervezés és felkészülés után holnap végre útra kelhetek, hogy reményeim szerint április 20-án elérjem a földgolyó csúcspontját, az Északi-sarkot. A szívem a torkomban dobog, néha úgy érzem, nagyon nehéz ezt a terhet elviselni. Sok veszély fog leselkedni rám az úton, és folyton csak az jár a fejemben, hogy a céljainkat teljesítsem. Mindenáron. Őszintén remélem, hogy semmilyen komplikáció nem lép majd fel: a technika nem mond csődöt, az elemek bírni fogják, és a 9 napi jégben-fagyban való tartózkodás sem fog ki rajtam. Emellett remélem, hogy egy jegesmedve sem bukkan fel a jégmezőkön, és jégcsatornákat sem kell majd átúsznom. Köszönöm mindenkinek az eddig nyújtott segítséget! Hazánk legnagyobb ínyencklubja, a Lucullus Baráti Társaság nevében ígérem: mindent megteszek azért, hogy kitûzzem a magyar lobogót a Világ Csúcsán.

2 komment

Címkék: gasztrovendég paprikás csirke az északi sarkon Turóczi Gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://hobbiszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr88448812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peferenc 2008.05.06. 13:22:08

Bocs' Az ismeretlenség részben megoldódott, mivel először az előkészületeket nem olvastam el. Ellenben a többi észrevételem áll.
Sajnos az ilyen és hasonló vállakozók hulláival van kiszegélyezve az Everesztre vivő út is. Ez remélhetőleg ebben az esetben nem fog bekövetkezni, de az É.sarkra vivő út sem veszélytelen.
Sajnos a pénz birtokában mindig akad vállalkozó, aki felelőtlenűl belevág tapasztalat nélkül olyanba, amit nem szabadna.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2008.05.06. 14:45:49

Kedves Poronauta Szomszéd!

Véleményed és a sisud :-) ellen nincs kifogásom, de arra kérlek, hogy egy és fél szót törölj a hozzászólásodból. Addig is moderáltam, nehogy má' az azokat keresők találjanak az blogomra :-)
süti beállítások módosítása