Norvégia a vadon élő lazac hazája, ahol több mint ötszáz tiszta vizű és erős sodrású folyóvízben van esély keményen harcoló, óriási ezüstlazac fogására. A "horgásztermést" összesítő listán a Trondheim-fjordba torkolló Gaula folyó évi 15-30 tonnával a második helyen áll. Csupán a nála tízszer hosszabb, és ezer kilométerrel északabbra fekvő Tana folyó előzi meg.
A Gaula menti horgászat központja, a Trondheimtól 45 kilométerre délre fekvő Stören városka. A Störenen átvezető, négy kilométeres partszakaszra a störeni Vadász és Horgászegyesület (SJFF) bocsát ki napi 250, illetve heti 1500 norvég koronába kerülő engedélyt. Gaulára a világ minden részéről jönnek legyező rajongók azért, hogy az NFC csábító ígéretes körleteiben próbáljanak szerencsét. A Gaula legjobb legyezővizeit ugyanis a Norvég Legyezőhorgász Klub, angolul Norvegian Flyfishers Club (NFC) kezeli. Messze földön híres a “lazacot megtartó” Bridge Pool körlet, mely minden vízállás mellett eredményes horgászatot nyújt.
´ 
A Langoy Pool, a New Pool és a Home Pool változatos horgászatot kínáló körletek, a Long Pool, a Tilsith Run, a Junction Pool és az elsőrangú Upper Pool nem utolsó sorban a környezet szépségével büszkélkedhet. A kompetens horgászvezetőket alkalmazó klubot a legendás hírű Manfred Raguse alapította, azzal a céllal, hogy a lazacozni vágyó legyezőhorgászoknak exkluzív horgászterületet és szolgáltatást biztosítson. A „lazacjogi aktivista” Manfred 1978-tól kezdve a "Der Fliegenfischer" és az Atlantic Salmon Journal" szaklapokban cikkezik a lazac és a tengeri pisztráng érdekében.
Augusztus 30-án, késő este érkeztünk Störenbe. A nyugat-norvég Fördéből jöttünk, ahol a Műlegyező Európa bajnokságon szereplő magyar csapatot kísértük figyelemmel - és fényképezőgéppel. Kényelmes házikót, hyttét béreltünk a központhoz közeli Vårvolden kempingben. Kipakoltuk a Toyotából a cuccokat és csapra vertük az utolsó dobozos borunkat.
Másnap korán reggel csörgött a mobiltelefonom. Manfred volt. Sajnos egy csoportot kell kísérnie, ezért csak délután ér rá velünk foglalkozni. Legalább nyugodtan reggeliztünk. Az állomás öt percre volt, a modern üzletközpontban levő szupermarket választéka vetekedett akármelyik norvég vagy svéd nagyvárosban működő hasonmásával. A toronymagas norvég árak miatt hosszas latolgatás után hideg sültcsirkéből, mustárból és friss kenyérből állítottuk össze az aznapi menüt.
Reggeli után felfedezőútra indultunk a Gaula mentén. A gaula szó norvégül szintjét gyorsan változtató vizet jelent, a tekintélyes kiterjedésű árterület is erről árulkodik. Sem a vízben, sem pedig a folyópart fehérre száradt kövein nem láttunk horgászt. - Ez lenne az „álomfolyó”? - kérdezte a fiam.
Átballagtunk a vasúti hídon. A túlsó parton húzódó nyírfasor mögötti "Stören kemping" jóval nagyobb volt a miénknél. A bejáratára függesztett táblán szereplő adatok szerint az utolsó óriáslazacot több mint másfél hónappal azelőtt horgászták ki a Gaulából.
- A 2000-2003 évek rekordévek voltak, azóta megint lefelé mutat a tendencia. Hol fent, hol lent – mondta mintegy szabadkozva a kempinges. – És ez nemcsak a Gaulára érvényes. Az idén még az egyéves lazac, a grilse is ritka volt a délnorvég folyókon.
A kemping mögötti kavicsos partszakaszon idős horgász dobálta a legyet. Jöttünkre feladta. – Pedig ha fognék egyet, akkor letaposnánk egymást - intett a lakókocsik előtt békésen (rezignáltan) üldögélő horgászok és feleségeik felé.
Délután teljes harci díszbe öltöztünk. Manfred az NFC szállodájának az ajtajában fogadott. Kezet ráztunk azzal a horgásszal, aki a vadon élő lazac megmentése érdekében Norvégia bojkottálására szólította fel a világ sporthorgászait, és rávette a norvégeket a veszélyesen csappanó kincsük megőrzésére. Ránézésre egykorú velem. Nem vesztegettük az időt, majd beszélgetünk horgászás közben. Manfred zsebéből papírlapot vett elő, és kinézett egy szabad körletet az aznapi rotációs sémáról. - Nagy esélyünk nincs, mivel a „rohanó lazac” már rég elment, csupán néhány helyen maradt egy-egy “elfekvő lazac” mondta. Ennek ellenére tegnap két lazacot fogott. A mobiltelefonja képernyőjén hatalmasnak tűnt az egyik, 98 centiméteres ezüstlazac.
Követtük az előttünk robogó kékesszürke Mercedest, tetején a motorházra erősített horgászbotokkal.
Eleinte az országúton haladtunk, majd egy hepehupás mezei útra tértünk. Lombos tisztáson álltunk meg. A partra vezető ösvény mellett táblán a „New Pool” felírat állt. Az autó orrára szerelt botok közül az egyiket Zsolti kapta, a másikkal Manfred beállt a meder közepébe. Két kézre fogta a botot, és egy elegáns mozdulattal a túlsó part felé dobta a barnás-vöröses legyet. Hagyta lefutni, és amikor a légy már vontatódott, akkor csak emelgette a bot hegyét. Ezt percenként megismételte.
Fényképezőgéppel a kezemben botorkáltam kettőjük között a fehérre száradt köveken. Manfred félóra után kijött a vízből, és tovább hajtottunk a Tilsith Poolhoz, ahol az előző nap azt a két lazacot fogta. A magas part tövében “kéz alatti” dobással horgászott, ami lehetővé tette azt, hogy letelepedjek a közelében, és beszélgethessünk. Elmondta, hogy civilben közgazdász, és a három hónapot tartó lazacszezon után az egyik neves horgászfelszerelést forgalmazó cég képviseletében járja a világot.
- Hogyan vált a horgászat a főfoglalkozásává?
- Fokozatos folyamat volt. Fiatal diákként nyaranta a közép-svédországi Em folyóra jártunk tengeri pisztrángra horgászni. Egy éjszaka orvhalászokat leptünk meg, és a hirtelen felháborodásból eredő bántalmazás után az egyiket sikerült megkötözni, és a tulajdonos, Gustav Ulfsparre gróf elé vezetni. A meglepetéstől szólni sem tudó grófot meghatotta a fiatalos lelkesedés. Életre szóló barátság lett belőle, és utána sokáig kettesben jártuk a világ legjobb horgászvizeit.
A gróf már nincs életben, de Manfred azóta soha nem mulasztja el a márciusban a svédországi Em folyón rendezett tengeri pisztráng szezonavatót. Gaulán harminc évvel ezelőtt próbált először szerencsét, hogy hét éven keresztül, minden szezon elején a Stören kemping recepciója előtt aludjon.
- Azért, hogy elsőnek vásárolhassam meg a kibocsátott két (!) engedély egyikét. Nem annyira a fehér éjszakák, mint a szemétkosárba dobott fagylaltos papírokon dőzsölő darazsak nem hagytak aludni. A nyolcadik évben aztán bevezették a sorshúzást. Lottón még soha nem nyertem, ezért más módot kellett találnom. Felkerestem az egyik partszakasz birtokosát, és megvásároltam tőle a horgászás jogát. A következő évben egy újabb szakaszt vásároltam. Aztán hasonló gondolkodású horgászokkal együtt megalapítottuk az NFC-t. Szép, nagy területet szereztünk meg, amit bérbe adunk igényes horgászoknak.
- Mi a különbség a störeni Vadász és Horgász Szövetség és az NFC vizei között?
- A horgászat minősége lényegesen jobb akkor, ha a horgász áldoz arra, hogy a „saját vizén”, senkitől sem zavar(tat)va horgásszon. Az NFC vendégei napi rotációval horgásszák a legigényesebb követelményeknek megfelelő körleteket. Az exkluzív horgászat csábító vonzóerejét példázza az, hogy finn kormányküldöttség látogatott meg, és kikérte a tanácsom a magánvizeken való horgászat bevezetésében. Beszámoltunk nekik a “Gaula egyezményről” is, melyet a Gaula menti földbirtokosok szövetségével közösen kötöttünk a fjordban „szüretelő” halászokkal. Öt éven keresztül évente négymillió koronát fizetünk a folyó torkolatánál kihúzott hálóikkal „dolgozó” halászoknak azért, hogy azok lemondjanak a fogásuk 80 százalékáról.
A vadon élő lazacállomány fenntartása legnagyobb eredménynek Manfred a vontatóhálók használatának a betiltását tartja. Harminc évvel ezelőtt rablógazdálkodás folyt a Gaulán, a folyókban felfelé igyekvő lazacokra lovakkal húzott hálókkal vadásztak. A „halál fala” gúnynévvel illetett sűrűszemű vontató(tt)hálóval (angolul drift net ) válogatás nélkül kifogtak mindent. Manfred cikkekben agitált, és Norvégia bojkottálásra szólított fel. A jobb belátásra bírt norvégok fokozatosan korlátozták, míg 1989-ben végleg betiltották a vontató(tt)hálóval való halászatot.
Vagy nem volt lazac a vízben, vagy csak nem volt harapós kedvében. Manfred összepakolta a felszerelését, és elbaktatott elbúcsúzni a valamivel feljebb horgászó fiamhoz.
Elválás előtt megegyeztünk abban, hogy jövőre az Em partján találkozunk. És, hogy ne maradjak lazacfotó nélkül, elküldi e-mailen egy régebbi képét.
- Pedig annyira szerettem volna egy lazacot fogni nektek – mondta búcsúzóul.
Azt mondják, hogy az első lazac partra vonása mérföldkő a horgász életében. Olyan élmény, melynek soha nem fakul az emléke. Van horgász, akinek ez a lélegzetelállító esemény korán, másoknak csak hosszas várakozás után következik be.
Számunkra ez az élmény még hátra van.
Jegyzetek:
A lazachorgászat szezonja a Gaulán egybeesik a legszebb időjárással. A tíz-tizenöt kilós „óriáslazacok” a június elsejétől augusztus 31-éig tartó horgászszezon elején jönnek fel a Gaulára. Júliusban és augusztusban a két-háromkilós (egyéves) grilsék gyakoriak, és a pompás húszkilós lazac sem ritka. Június elején süllyedő zsinórral ajánlatos horgászni, a nyár közepétől pedig a közepes és az úszó zsinór valamint az apróbb légy a norma.
Négy személynek az NFC „rezsijében” egy hét lazacozás fejenként 1350 euróba kerül. Az elszállásolás a folyó menti házak egyikében történik, felszerelés bérelhető vagy megvásárolható. (A motorházra erősíthető bottartók is.)
Utolsó kommentek