A békacomb a gasztronómiai különcség jelképe. Talán a mese a hibás, az tehette az undorító külsejű békát az iszonyat jelképévé. Puszta említésétől szemöldöktornába kezdünk, a látványától camembert-fehér arcot öltünk. Úgy vagyunk vele, mint a vadonatúj biliben felszolgált pörkölttel, nincs gusztusunk hozzá. Az, hogy tulajdonosa valamikor daliás, igéző tekintetű királyfi volt, akinek az illatos pácban érlelődött, bő olajban kisütött, zaftos combja a csirkénél finomabb textúrájú, arra nem gondolunk.
Előítéleteink foglya vagyunk. Mert mit tudunk a békáról? Se nem szárnyas se nem hal. Valami a kettő között. Gólyaétek. Akkor egye meg a gólya! Bezzeg, ha viccből bécsi szeletnek kisütött panírozott mosogatórongyot szolgálnak fel, abba jó étvággyal beleharapunk. Addig rágjuk, amíg rá nem jövünk, hogy rajtunk röhög a társaság.
A fagyasztott vietnami békacombot Stockholm belvárosában, egy ázsiai „szem-szájnak ingere” élelmiszerboltban vásároltam.
Több mint egy tucat békacomb és ugyanannyi recept birtokában a prézliben való kisütést találtam a legvonzóbbnak. A javasolt pácokból egy borssal és kakukkfűvel fűszerezett, olívaolajos-citromleves pácot kombináltam, és néhány órára beleraktam a kifagyasztott combokat.
A pácból kimentett combokat lisztben, tojásban és prézliben megforgattam, és bő olajban kisütöttem.
A békacomb élvezetét a hozzávalók emelik mennyei szintre. A „receptirodalom” szerint a nélkülözhetetlen hozzávalók a változatos formájú sült krumplin - ami jelen esetben burgonya krokett - kívül a citromszelet, a paradicsom és a petrezselyemzöld. Az ajánlott mártások, az ikra-, a Texas-, a tartár-, a paradicsom-mártás és az ajoli közül az ikraszószra esett a választásom.
A franciák nemzeti ételének tartott békacombnak csupán Franciaország északi részében van keletje. De ott nagy. Április utolsó vasárnapján Vittelben fesztivált rendeznek a Vogézek pocsolyáiban élő kecskebékák rovására.
Utolsó kommentek