A mintadarab
A csokoládéba mártott, kandírozott narancsos tallér interneten megtalálható receptjei megegyeznek abban, hogy (1) a narancsot vékony szeletekre vágjuk, (2) cukros vízben, lassú tűzön megfőzzük, azaz kandírozzuk, (3) narancsszeleteket rácson megszárítjuk, és (4) a kandírozott szeleteket olvadt csokoládéba mártjuk.
Az első narancstallérom ízre és kinézetre hasonlított a barcelonai piacon vásárolt prototípusra (fent), de az állaga a szárított rénszarvashúsra emlékeztetett.
Hiába változtattam a kandírozás idején, a szárítás módján, az eredmény mindannyiszor szívós, rágós tallérhalmaz volt. A narancs héja és a gerezdjeit burkoló hártya a kandírozástól megerősödött, mondhatni megacélosodott.
Már-már feladtam, amikor véletlenül egy vékony és puha héjú, leheletvékony hártyájú "narancsrokon" citrus fajtára bukkantam, amelyből sikerült emberi fogyasztásra alkalmas narancstallért készíteni.
A hozzávalók:
4 db narancsrokon
2 dl víz.
2,5 dl kristálycukor
50g csokoládé (70%-os)
A metódus
A narancsokat - azaz a citrusokat - vékony szeletekre vágtam.
A szeleteket a gyöngyözve fövő cukros lébe raktam, és lassú tűzön egy órán keresztül főztem.
A szeleteket hagytam kihűlni a szirupban, majd merítő kanállal kiszedtem, lecsepegtettem, és rácson megszárítottam.
Másnap - vagy harmadnap - a csokoládét megolvasztottam, és az enyhén ragadós szeleteket az olvadt csokoládéba mártottam.
A tallérokat sütőpapírra raktam, és hagytam a csokoládé bevonatot - konyhaasztalon 3-4 óra, hűtőszekrényben pedig félóra alatt - megszilárdulni.
A kinézeten van még mit dolgozni, de ízre és állagra van olyan jó mint az eredeti.
A narancsrokon "kiléte" - ha már annyit kínlódtam - maradjon még egy ideig az én titkom. Úgyis többet elárultam már a kelleténél.
Utolsó kommentek