A lakásunkhoz közeli tavacska partján szecskára vágott fatörzsek, és egy impozáns méretű hódvár jelzi a hód térhódítását.
A sorozatban kidőlő, böhömnagy fák miatt a tóparton kutyát sétáltató lakosok az önkormányzathoz – ezentúl kommün - fordultak segítségért.
Agyonütött ember nem nagy ügy, de a lapos kutya nem jó reklám, ezért az intézkedések nem várattak soká magukra.
A hódrágta fa törzsére erősített közlemény szerint ijedelemre nincs ok. A kommün naponta ellenőrizteti a fa állapotát.
A kidőléssel fenyegető fát kivágják, de nem viszik el, hadd edzzen rajta a hód.
A tavacskát a tengeröböllel összekötő csatorna sekély vizében a hód nem tud észrevétlenül közlekedni. Mi sem egyszerűbb, mint duzzasztógátat építeni a torkolat előtt, gondolta a hód, és tüstént munkának látott.
Azt már nem, gondolta a kommün. A behódolásnak is van határa.
A csatorna medrébe zárt ketrecekből álló, szabad vízfolyást biztosító „folyósót” helyeztek. A hód agyonhajszolhatja magát, akkor sem tud duzzasztógátat emelni.
Ha a hódnak csepp esze van, akkor nem rágódik sokáig a probléma megoldásán. Felhagy a sziszifuszi munkával, és megelégszik a(z ellenőrzött) fadöntögetéssel.
Utolsó kommentek