A Stockholmtól északra fekvő Rosersberg (Rózsahegy) kastély - Louis Belanger festménye 1805-ből
III. Gusztáv svéd király 1777-ben járt Szent Péterváron ahol Nagy Katalin cárnő vendége volt. Annak ellenére, hogy unokatestvérek voltak, a két uralkodó szívből gyűlölte egymást. A 31 éves, impulzív Gusztávot megbízhatatlannak, a szultánnal egyenrangú despotának tartotta a 48 éves Katalin. Nem tévedett nagyot.
Az országgyűlés beleegyezése nélkül III. Gusztáv nem indíthatott háborút, ezért meg kellett várnia Oroszország hadüzenetét. Nagy Katalin azonban semmi jelét nem mutatta annak, hogy az orosz-török háborún kívül más konfliktusba is szeretne bocsátkozni, ezért III. Gusztáv cselhez folyamodott: az opera szabójával varratott kozák egyenruhákba bújtatott katonákkal látszattámadást mímeltetett a finn-orosz határt őrző svéd helyőrség ellen. A színházi kozákok azonban eltévedtek, és igazi orosz csapatokkal keveredtek tűzharcba. Az incidenst egyik fél sem akarta megtorlás nélkül hagyni, ezért a "véletlenül" a Finn-öbölben tartózkodó svéd hajóhad a Helsinkitől keletre fekvő Hogland (ma Гогланд) sziget közelében 1778 július 17-én összecsapott az oroszokkal. Az erőviszonyok nagyjából egyenlők voltak, ezért a muníció fogyta után a harcoló felek szétváltak, és az ütközetet mindkét fél a saját győzelemként könyvelte el.
A Hogland sziget közeli tengeri ütközet - Jean Louis Deprez festménye
A svéd hajóhad főparancsnoka Gusztáv öccse, Károly herceg volt, aki a parancsnoki kajütben kiállott rémületekért Rosersberg kastélyát kapta ajándékba az örömhírtől bőkezűvé vált bátyjától.
Károly herceget III.Gusztáv halála után XIII. Károly néven koronázták királlyá. Mivel gyereke nem volt, a trónöröklés kérdését örökbefogadással oldották meg. Az országgyűlés javaslatára XIII. Károly adoptálta Napóleon marsallját, Jean Baptiste Bernadotte-ot.
Az adopciós dokumentum aláírásáról készült festmény ifj. Per Krafft műve
Az öröbefogadási dokumentum - az okiraton kivehető az adoptált neve
Királyunk ük-ük-nagyapja, Jean Baptiste Bernadotte 1818-ban XIV. Károly János néven lett Svédország és Norvégia királya. A magát közkatonából tábornokká felküzdő "Pontecorvo grófja" meggyőződéses republikánus, a svéd udvar által megvetett "parvenue revolutionnaire" ereiben nemhogy királyi, de még csak nemesi vér sem folyt.
A kastélyt angolpark veszi körül, jobban mondva annak maradványai.
A királyi vendégek szórakoztatására remetét alkalmaztak, aki a közeli Mälaren-tó partján ”Kettil barlangjában”, a hatalmas sziklatömbök réseit kihasználó remetelakban ”lakott”.
Louis Belanger festménye Kettils barlangjáról
A kulipintyóról megmaradt egy 1911-ben készült fénykép. (August Fredrik Schagerström )
Kettil sziklája
A parton emelt rúnakövön többek között ez áll:
"Ezt a barlangot 1802-ben építtette Károly herceg, az északi szabadkőművesek mestere, és a szép felesége, Lotta af Holstein."
A rúnakő melletti padról a Mälaren-tóra, a közeli „Kis Gibraltár” mini-szigetre, és a jóval távolabb fekvő Sigtuna városkára lehet látni.
Jegyzet: A palota elérhetőségét, nyitvatartási idejét (angolul) itt lehet megtudni.
Utolsó kommentek