“Dugdosós” telefonközpont
"A központ felső részén régebben "esőlemezek" lefordulása jelezte a bejövő hívást (az alattuk lévő, fehérre festett mező könnyítette észrevételüket, később kis jelzőlámpákkal váltották ki ezeket), erre a kezelő "rálépett a vonalra", azaz a hívó fél vonalára csatlakoztatta az egyik kábel "jackdugó" párjának egyikét, majd a "behallgató kulcs" egyik irányba fordításával a fejhallgatójára kapcsolta a hívó hangját. Megkérdezte, kivel óhajt beszélni. A kívánt vonal aljazatába dugta a kábel másik dugóját ésrácsöngetett a vonalra, majd a kulcs másik irányba fordításával arra a vonalra kapcsolt. Amint a hívott is bejelentkezett, a központkezelő a kulcsot középre fordítva kilépett". (M.P:)
A súlyok arra valók, hogy a beszélgetés végén/megszakítása után a kábel visszaugorjon a "nyugalmi" helyére.
"Az esőlemezek mellett a fenti csengő is figyelmeztet a bejövő hívásra - hátha szundikál a kezelő.
A kézibeszélő nem a legjobb erre a feladatra, de egy ilyen kis "alközpont" esetében nyilván jóval kevesebb hívás jött, így megfelelő. A nagy központoknál nyakba akasztott, felfelé hajló tölcsérrel ellátott mikrofonokat és fejhallgatókat alkalmaztak a telefonos kisasszonyok kényelme végett." (M.P.)
Utolsó kommentek