A vasárnapi újságban félig komoly, félig vicces cikket olvastam a táplálkozásnak a jellemre gyakorolt befolyásáról. Írója azt állította, hogy a disznóhúson békés emberek nőnek fel. Állítása igazolásaként a Frans G. Bengtsson - Röde Orm - A Vörös Kígyó - című regényében szereplő Tokét idézte, aki szerint Allah azért nem engedi az igazhívőknek, hogy disznóhúst egyenek, mert az egészet magának akarja megtartani. Vajon az alkájdások ugyanúgy rosszalkodnának, ha bécsi szeletet kapnának ebédre? Számíthatnának-e utánpótlásra, ha a gyerekeik zsíroskenyérrel és zöldhagymával a kezükben kergetnék a labdát?
Lelki szemeim előtt gyerekkocsit toló vikingek, virágokat ültető, páncélos kereszteslovagok, és kötelet ugráló, minicsuhás inkvizitorok helyett egy nagy karéj zsíroskenyér jelent meg.
A proletár internacionalizmus szellemében a következő nyersanyagokat szereztem be a svéd munkásflekkenhez:
Svéd zsírnakvalóból olvasztott disznózsír.
Pain Poilâne (kovászos) kenyér – Párizsban sütik, repülőn érkezik Stockholmba.
Olasz zöldhagyma
Francia sóvirág – Fleur de sel de Camargue
Kalocsai paprika.
Miután lefényképeztem, megraktam hajszálvékonyra vágott spanyol serrano sonkával és holland sajttal, pattintottam egy doboz Guiness sört, és leültem a TV elé.
Utolsó kommentek