Hobbiszakács

Irány Stavanger!

Hobbiszakács / Skandikamera

Válogatott gaszturbálások Stockholmból

Utolsó kommentek

  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Nézem a holdraszállást, az 1902-ben készült filmben: szenzációs a találkozás a kecskebukát vető holdlakókkal - a 9.00 perctől - és még szenzációsabb a csetepaté az esernyővel, és... (2018.11.09. 16:36) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • α Ursae Minoris: @Hobbiszakács: Az általad linkelt „Az erőd” című filmre pár éve Mormogi papa hívta fel a figyelmemet, korábban nem ismertem. Szerintem némi jóindulattal SF-nek minősíthetjük (ráfoghatjuk, hogy alter... (2018.11.09. 16:00) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Egyike a ritka alkalmaknak, amikor az orosz tudásnak hasznát vehettük :-) Ez megszűrte az aspiránsokat. A filmre MP is "ráhibázott": "Mellékelek egy képet a Dán Filmakadémia ar... (2018.11.09. 15:37) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • α Ursae Minoris: @Hobbiszakács: Az ország valóban meglepö. Az évszám végül is nem annyira (elöször arra számítottam, hogy az lesz benne a csavar, hogy ez egy mai film retro-stílusú plakátja). Az elsö nagy "klassziku... (2018.11.08. 17:02) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Nem annyira a cím, mint az évszám és az ország. Ki hitte volna?! :-) (2018.11.08. 15:11) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • α Ursae Minoris: A cím a legegyszerűbb kérdés, mert oda van írva: Путешествие на Марс. Innentől meg már csak Google. Az eredmény részben meglepő, mert van ilyen címmel egy közelmúltban készült film is, de a plak... (2018.11.08. 14:17) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Mondhatnátok azt, hogy "csak pár napra megyünk el, erre mi történik!?" :-) Minket is kellemetlen meglepetésként ért, csak a "zöldek" öröme volt felhőtlen. (2018.10.30. 17:53) Óra- és évszak-átállás Stockholmban
  • α Ursae Minoris: Mi ráadásul Magyarországon voltunk hétvégén, és pont vasárnapra különösen szép, napos, langyos idö lett - egészen szürreális volt, hogy hóesésre érkeztünk vissza Svédországba... (2018.10.30. 10:17) Óra- és évszak-átállás Stockholmban
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Ez igen! Nekem jó kis időbe telt, amíg megfejtettem a teraszunk alatt játszódó eseményt. Éppen a paradicsomot öntöztem, amikor a veterán busz megállt a házunk előtt. Valamelyik szo... (2018.10.26. 09:04) Kitalálós poszt - Egy hangszer (két példányban)
  • α Ursae Minoris: Ó, igen! Felismerem, úgyhogy nem lövöm le (teljesen) a poént kapásból... Jellemzö, hogy a két jiddische mame egy pillanatra sem hagyja magára a fiacskáját, hanem szorosan követi az aktust. Ennek az... (2018.10.26. 08:27) Kitalálós poszt - Egy hangszer (két példányban)
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Gondoltam :-)))) (2018.10.17. 11:05) A stockholmi fantasztikus paradicsom
  • α Ursae Minoris: A cím alapján arra számítottam, hogy az erkélyeden termő fantasztikus paradicsomokról láthatunk majd képeket. :-) (2018.10.17. 10:43) A stockholmi fantasztikus paradicsom
  • Hobbiszakács: Az 1., a 4. és a 6-7-8. képeken szereplő kiállított "csokoládék" a Kristianstad-i szakiskola tanítványainak az alkotásai. (2018.10.14. 11:37) "Csoko,csoko,csokoládé" - képriport a stockholmi Csokoládé Fesztiválról
  • Hobbiszakács: A madártoll pénz neve tevau. A néprajzi múzem "Feathers" kiállításán láttam. Részletek a posztban és a azhfoto.blogspot.com/2018/10/feathers-at-etnografiska-museet-in.html oldalon. (2018.10.09. 08:02) Kitalálós poszt - Mi ez?
  • α Ursae Minoris: @Hobbiszakács: Igen. De hát gyakorlatilag már elmondtad, nem...? Pénzként használt galambtoll-szalag. Ez tökéletesen kielégítö válasznak hangzik. :-) (2018.10.08. 15:25) Kitalálós poszt - Mi ez?
  • Utolsó 20

Címkék

Paprikás csirke az Északi-sarkon (2)

2008.05.04. 08:30 :: Hobbiszakács

2006. április 9. (tg)

 

[...]

 

A gép felszáll, Magyarország eltûnik alattam, nincs visszaút.

23:55 – A Malév menetrendszerû járatával megérkeztem Oslóba. A repülőtéren a nagykövetség képviseletében az első beosztott, Kúti László úr várt, aki ünnepélyesen átnyújtotta nekem a norvégiai Szabó Béla által felajánlott, vegytiszta, igaz magyar csirkét. (Balra TG, jobbra Kúti László.)

 

Ezt követően azonban előállt egy furcsa helyzet: az utolsó pillanatban kiderült, hogy az egykoron bizonyára derék baromfit felajánló honfi társunk még szállást is ad nekem arra a néhány órára, amit a norvég fővárosban töltök. Így Kúti úr kénytelen volt visszavinni a csirkét a feladónak, velem egyetemben. Szerencsére gyakorlott diplomatával álltam szemben, aki könnyeden vette a szituációt: megvonta vállát, a kocsijához kísért, és elindultunk szálláshelyem felé. Útközben biztosított arról, hogy a nagykövetség végig figyelemmel fogja kísérni utamat, és jelezte: alig várják, hogy a nagykövet úr személyesen fogadhasson április 24-én, miután visszatértem az Északi-sark meghódításából. Mielőtt elváltunk volna, ellátott telefonszámokkal arra az esetre, ha valami baj lenne.

A késői óra ellenére Szabó Béla és felesége nagyon kedvesen fogadtak, némi rizottóval és kapros burgonyapálinkával köszöntöttek. Elmesélték, jó ideje élnek Oslóban, megtalálták szerencséjüket. Saját lakásuk van, ahonnan 360 fokban panoráma nyílik Oslóra. Csak egy dolgot furcsálltam, ami egyébként eddig minden eddigi skandináv utamon szemet szúrt: sehol nem láttam egy darab függönyt sem – se Béláéknál, se másoknál. „A norvégok ugyan nyitott emberek, de a függöny hiánya inkább annak köszönhető, hogy a természetes napfényt mindennél többre tartják” – magyarázta házigazdám. Hozzátette, eleinte nekik is kicsit furcsa volt, de idővel megszokták.

[...]

2006. április 10. (tg)

8:50 – Hajnalban csomagjaimmal és újdonsült útitársammal, Csirkével együtt felszállok egy gyorsvasútra, hogy kijussak a reptérre: 17 perc alatt tett meg 63 kilométert, félelmetes volt. Most indul a gépem Tromsöbe.

11:03 – Tromsö. -12 fok van odakint, a repülőteret magas, hófedte hegyek és acélszürke tenger veszik körbe. Épp most abszolváltam egy almás pitét és egy szendvicset. Csirke is jól van. Egy óra múlva indulok tovább a Spitzbergákra.

14:17 – Mintegy kétórás repülőút van mögöttem. Vastag felhők fölött utaztunk, így semmit nem láttam az Északi-tengerből. Leszállás előtt tíz perccel bukkannak fel a Spitzbergák. Az egyik legbarátságtalanabb vidék, ahol valaha jártam. A tenger koromfekete, néhol fagyott. A szigeteken tornyosuló hegyek fehérek, szürkék, és teljesen kopárak. Mínusz öt fok lehet a külső hőmérséklet. Longyearbyen repülőtere iszonyúan kicsi, és tele van emberrel. Hamarosan találkozom Szerovékkal.

17:12 – A reptéren Szerov munkatársa, egy harmincas, rideg nő, Vika várt. Amint kiléptünk a reptérről, megcsapott a tenger illata. Nem volt ugyan túl hideg, de meglepett a levegő magas páratartalma. Ha ez ilyen lesz északabbra is, lehetnek még előre nem látott gondok… Végighajtottunk a Spitzbergák fővárosán, ami a legjobb indulattal is csak egy nagy falunak nevezhető: mindenütt merev szabványházak, konténerek, meglehetősen szétszórtan. Sehol semmi növény, csak hó meg sziklák. Az utcán alig van élet. Hamarosan megérkeztünk a logisztikai központba, egy hatalmas hangárba. Odabenn nyüzsgő élet: síruhás emberek sokasága futkos fel és alá a hatalmas konténerek, polcrendszerek, csomaghalmok között.
Végigsietünk köztük, Vika magyaráz: ezek mind hozzám hasonló utazók, akik a Spitzbergák, illetve a sarkvidék különböző irányaiba készülnek. Itt kapja meg mindenki a végső felszerelését, és itt szerezheti be még azt, amit esetleg elfelejtett.
Az egyik csomaghalom mögül indulatos orosz szavak pattognak. Két ötvenes fickó bukkan fel: egy ősz hajú, bajszos, szikár fickó – ő Viktor Szerov –, és egy barna szakállú, igazi sarkvidéki medve, Viktor Bojarszkij. Előttük néhány ember: egy kétméteres, hatvan év körüli holland, egy sportos, harmincas ír, három, szintén középkorú orosz és két hölgy – az egyik svájci olasz, a másik orosz –, meg még néhányan, akiket elsőre nem tudok beazonosítani. Bemutatkozunk egymásnak: ez lesz a csapat, amellyel gyalog indulunk neki a Sarknak. Engem a hatalmas hollanddal, Rudyval osztanak párba: kinn a jégen vele egy sátorban fogok lakni, közös lesz néhány létfontosságú holmink, tehát élet-halál múlik az egymáshoz való viszonyunkon. Mit ne mondjak, jobban örültem volna egy fiatal lánynak.
Szerovék nem vesztegetik az időt, azonnal megkezdik a felszerelés szétosztását, ami egy kb. másfél méter hosszú, magunk mögött vontatható szánból, speciálisan szigetelt sátorból, főzőedényekből és mindenféle egyéb technikai kiegészítőből áll. Végül három, különböző színû zsákot kap mindenki: egy zöldet, egy pirosat és egy sárgát. Mint kiderül, expedíciós élelmünket tartalmazzák: az egyikben a reggeli van, a másikban a vacsora, a harmadikat meg nassolnivalóval tömték tele. Ez utóbbinak kulcsfontosságú szerepe van a sarkvidéken: ez lesz az a táplálék, amit menet közben fogyaszthatunk. Vezetőink fi gyelmeztetnek: az ételek között tartsunk rendet. Ennek persze senki nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Az ellátmány egyébként nagyjából a következőkből áll: csokoládé, virsli, magyar bacon szalonna, szeletelt marhahús, müzli, zacskós leves, kakaó, rizs, makaróni, keksz, tea, olívaolaj, vaj, sajt, tejpor, cukor, só, szárított gyümölcsök, magvak. Benzint is kell vinni magunkkal: ezzel mûködik majd főzőeszközünk, ami kályhaként is szolgál. Szerovék lelkünkre kötik: semmi esetre sem kerülhet a benzin az ételekkel egy csomagba. Szerencsére az üzemanyag szállítása Rudyra hárul.
Miután szétosztották a kulcsfontosságú felszerelést, minden egyes résztvevőt egyenként ellenőriznek le, hogy az egyéb holmijuk rendben van-e. Nálam találnak egy-két hiányosságot: főleg a csizmámat és a kesztyûmet kifogásolják, véleményük szerint bármilyen jók is európai téli túrákhoz, a sarkvidéken használhatatlanok. Kijelentik: ha reggelig nem szerzek megfelelő felszerelést, nem visznek magukkal. Senkinek semmi ötlete, hogy oldjam meg a problémát. Jól kezdődik. Ezenkívül termoszt, evőtányért, poharat, és ruházatomhoz kiegészítőket, így sapkát, kisebb kesztyût is kell még vennem. Visszakérdezek, hogy mi újság az Iridium telefonnal, mire megnyugtatnak: este átadják. Egyelőre van térerő, és tudom használni a mobilomat, de holnaptól ennek vége. Még ma tesztelnem kell a mûholdas kapcsolatot Tamással. Egész délután felkészítés. Némi elméletet hallgatunk, de a hangsúly azon van, hogy a fő életfunkciókat biztosító kellékek használatát elsa59 játítsuk. Órákon keresztül gyakoroljuk a sátor felverését és szétszedését, a főzőeszköz kezelését meg az ételek ésszerû elosztását. Megmutatják azokat a fegyvereket is, amiket magunkkal viszünk. Medve ellen Luger puskák kerülnek a csomagba, amelyekbe a szó szoros értelmében éles lőszer kerül (a töltények végét speciális éllel látták el, hogy áthatolhasson az esetlegesen támadó állat bundáján). Jó tudni, hogy két pillanat alatt meg tudnám tölteni, és nem lenne gond a lövés sem. Emellett viszünk magunkkal néhány riasztópisztolyt is. Bár nagyobb biztonságban érezném magamat, ha nálam is lenne fegyver, de a szánom növekedését látva most már minden felesleges súlyról szívesen lemondanék. A fárasztó nap végén elindulunk szálláshelyemre, ami egy valamikori bányásztelep lakókonténerében lesz.
23:05 – Mozgalmas volt az estém. Nem sokkal azután, hogy megérkeztem a szálláshelyre, találkoztam egy emberrel, aki segítőkésznek bizonyult a sarkvidéki csizma és kesztyû problémájának a megoldásában. Először a saját felszerelését akarta eladni, de mivel kb. Hatszázezer forintnyi pénzt kért érte, semmi esély nem volt az üzletre. Ekkor eszembe jutott valami: elővettem apám házipálinkáját, és emberemnek felajánlottam, hogy az expedíció idejére adja kölcsön a felszerelését. Nagy meglepetésemre azonnal bele is ment, és így végre minden akadály elhárult, hogy holnap nekivágjak az Északi-sarknak. A csizma egyébként hihetetlenül néz ki: a térdemig ér, három rétegből áll, alumíniummerevítők tartják. Hatalmas a két kesztyû is: kétujjasok, amelyek alá holnap még kell szereznem két kisebbet. Ami még javít lelkiállapotomon: Szerov segítségével sikerült szállást intéznem a visszaútra is.
Hómobilok

 

Este összehívták a csapatot egy közös, indulás előtti utolsó vacsorára, a Huset nevû étterembe, ahol rajtunk kívül néhány helyi ember üldögél. Marcona alakok, afféle jégcowboyok: ölükben puska, a fogadó előtt hómobiljaik várnak rájuk. Velünk volt Szerov és Bojarszkij, valamint a teljes csapat. Én vagyok a legfiatalabb az egész társaságban: „young Gabor”, mától ez az új nevem. Viszonylag jó a hangulat, bár mindenkiben érződik a feszültség. Többen profi túrázók, sportemberek, de csatlakozik hozzánk egy francia tanárember, Thierry, valamint egy kazah milliárdos. Sőt a csapatunkban üdvözölhetünk egy igazi jégtörőhajó-kapitányt is, aki most életében először nem az acélmonstrum biztonságát élvezve halad át a jégmezőn: szeretné megadni a tiszteletet annak a közegnek, aminek a rombolásával töltötte egész életét.
Vacsoránk igazi északi, skandináv fogásokból állt: a fő étel birkagombóc volt párolt gombával, barnamártással és krumplival, amihez sort ittunk. Vérbeli viking étkek, amiktől annyi energiája lesz az embernek, hogy a fél világot képes lenne maga alá gyûrni.
[...]

2 komment

Címkék: paprikás csirke az északi sarkon Turóczi Gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://hobbiszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr7448763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Benikuty 2008.05.04. 17:52:49

Na, kezd izgalmassá válni...:)

Konyhatündérek 2008.05.04. 22:05:29

"vegytiszta, igaz magyar csirke"
Ilyet én szeretnék.