Hobbiszakács

Irány Stavanger!

Hobbiszakács / Skandikamera

Válogatott gaszturbálások Stockholmból

Utolsó kommentek

  • Mormogi Papa: @α Ursae Minoris: Éppen nemrég meséltem erről az egyik unokának - még nem ismerte. Mivel éppen az utcán mentünk valahova, még nem tudtam demonstrálni, de most már nem felejtem :-) (2019.07.11. 09:06) Kitalálós poszt - Egy híres és sokat idézett mondat
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Az 1960-as években volt egy játékom: vízzel megtöltött üveg, benne búvárfigurával. Dugó helyett vastag "gumikoton" volt az üveg nyakára húzva. Ha azt benyomtad, akkor a búvár les... (2019.07.11. 07:12) Kitalálós poszt - Egy híres és sokat idézett mondat
  • α Ursae Minoris: @Mormogi Papa: @Hobbiszakács: Descartes nem csak a filozófia terén alkotott, a „Cartesius-búvár”-ként ismert fizikai jelenség is az ő nevét viseli: hetikiserlet.blog.hu/2014/12/09/lent_vagy_fent_ca... (2019.07.10. 16:20) Kitalálós poszt - Egy híres és sokat idézett mondat
  • Hobbiszakács: @"saját levében": Vagy ahogy azt "bukott férfi" dúdolja: ”Fel hazánk hű nehem-zehe-déke. Itt a pálya, itt a tér, - Ittatér!” :-) Az ecetfa - nem hallottam róla - tipped közelebb hozott a megoldás... (2019.07.04. 08:47) Élő homlokdísz
  • "saját levében": "A mi udvarunkban csak ecetfa nő, A lépcsőn melyen járunk, elkopott a kő, Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel, Ismerős a fütty, és egymásnak felel. Miénk itt a tér, miénk itt a tér. Miénk itt ... (2019.07.03. 22:56) Élő homlokdísz
  • Mormogi Papa: @α Ursae Minoris: Arra még ráismertem volna, bár nem tudom, most milyen állapotban lehet. Ráadásul ott egy domboldal van, nincs ilyen közvetlen rálátás, mint a középső képen. Az igaz, hogy a Monarch... (2019.07.03. 14:00) Élő homlokdísz
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Alul, a poszt végén a "címkéknél" írja :-) (2019.07.03. 13:21) Élő homlokdísz
  • α Ursae Minoris: Ez nyilván inkább Magyarországon készült, semmint Svédországban. Netán a Lipómezö épülete "hátulról"? (2019.07.03. 11:43) Élő homlokdísz
  • Mormogi Papa: Homlokdísz... Mi a közös Homéroszban és Carlo Pedersoliban? Mindketten sokat küzdöttek a babér... hu.wikipedia.org/wiki/Bud_Spencer (2019.07.03. 10:52) Élő homlokdísz
  • Mormogi Papa: @Hobbiszakács: Igen, erről is olvastam. A könyv-festmény- és műtárgy gyűjtemény jó részét "einstandolta" Prágából - manapság az így szerzett javakat visszakövetelik :-P A műkincsek gyűjtése pedig ol... (2019.07.02. 10:46) Kitalálós poszt - Egy híres és sokat idézett mondat
  • Hobbiszakács: @Mormogi Papa: "A királynő viszont megengedhette magának, hogy Rómában temettesse el magát, ha már katolizált..." A Tevere jobb partján fekvő Palazzo Riarioban lakott, könyveket és műtárgyakat gyűj... (2019.07.02. 07:52) Kitalálós poszt - Egy híres és sokat idézett mondat
  • Hobbiszakács: @Mormogi Papa: Krisztina királynő számos tudóssal levelezett; udvarába meghívta kora híres gondolkodóit. Amikor René Descartes 1650-ben Stockholmba érkezett Svédországnak 850 000 lakosa volt, közülü... (2019.07.02. 07:51) Kitalálós poszt - Egy híres és sokat idézett mondat
  • Mormogi Papa: @α Ursae Minoris: Pontosan hajnali öt órakor. A királynő maga nem sokat aludt: 4-5 órát csupán. Mindenesetre nem sok órát tartottak - nézeteik nagyon eltértek. (2019.07.01. 22:14) Kitalálós poszt - Egy híres és sokat idézett mondat
  • Mormogi Papa: Ahogyan olvasom, nem kizárólag az éghajlat volt hideg irányában :-P "...később az udvarába is meghívta (bár ridegül bánt vele, s keveset foglalkozott a tudós vendéggel)" A királynő viszont megenged... (2019.07.01. 21:57) Kitalálós poszt - Egy híres és sokat idézett mondat
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Talált, süllyed :-) @Mormogi Papa: Így van, mit meg nem tesz az ember egy jó CV-ért. :-) (2019.07.01. 18:34) Kitalálós poszt - Egy híres és sokat idézett mondat
  • Utolsó 20

Címkék

Paprikás csirke az Északi-sarkon (7)

2008.05.09. 10:00 :: Hobbiszakács


2006. április 20. (tg)
8:47 – Reggel hatkor bontottunk tábort, szerintem senki nem aludt éjjel. A helymeghatározás szerint nem volt negatív áramlat, tehát csak néhány száz méter választ el bennünket a „világ tetejétől”. Ráadásul a felhők is elvonultak, és sziporkázó napsütés fogad minket. Elindultunk Bojarszkij nyomában, vakon követjük őt. A GPS jelzései után kell mennünk, ugyanis az állandóan változó jégmező miatt semmilyen oszlop vagy emlékmû nem jelzi a Sarkpontot. Jégtorlaszokon kell átküzdeni magunkat, türelmetlenségünket már nem lehet fokozni.

 

Akarva-akaratlanul kémleljük horizontot, és bukdácsolunk Bojarszkij nyomában. Kiérünk egy laposabb terepre, amikor vezetőnk megáll, és felkiált: „Megvan!” Köré gyûlünk, mindannyiunk tekintete a GPS képernyőjére mered: 89° 99’ 99’’. Az Északi-sarkon állunk! Minden eddigi konfl iktusunk, problémánk egyszerre megszûnik, elérzékenyülünk. Lábamból kimegy az erő, térdre rogyok. Sikerült! 6 óra 50 perckor elértem a világ tetejét. Alig telik el néhány pillanat, és az elgyengülést követően soha nem tapasztalt erő árad el a tagjaimban: úgy érzem, ha ez sikerült, akkor már semmi nem jelenthet akadályt az életben.

Azonban nem marad sok idő az agonizálásra: a távolban felmorajlanak egy közeledő helikopter rotorjai. Közelít, hogy visszaszállítson minket a Borneóra. Épp annyi időm marad, hogy megmelegítsem a paprikás csirkét, és felkínáljam expedíciós társaimnak. Egy pillanat alatt fogy el, és hihetetlen dicséretekben részesülök – ami, azt hiszem, inkább az elmúlt tíz nap nélkülözéseiben a civilizációs megnyilvánulás iránt érzett hála, mint a szakácstudásom érdeme. Rögtönzött lakománk után előkerülnek az ünnepi italok, és semmi perc alatt megisszuk a regimentnyi katona lerészegítésére is elegendő szeszt, köztük Szakál tanár úr jászberényi szilvapálinkáját is, amelyet elutazásom előtt kaptam tőle.
Szánjainkat bepakoljuk a helikopterbe, majd a levegőbe emelkedünk. Távolodik alattunk a jégmező, ami az elmúlt napokban otthonunk volt. Hihetetlen felülről látni azt a helyet, ahol többször életveszéllyel álltunk szemben. Fentről annyira egyszerûnek tûnik minden. Elgondolkodtató, hogy alig háromnegyed óra alatt tesszük meg azt az utat vissza a Borneóra, amelyet tíz, embert próbáló nap iszonyú viszontagságai árán tudtunk csak leküzdeni. A visszaút során mindvégig könnyeimmel küszködtem.

A Borneó kék sátrai és a nyüzsgő élet maga volt a civilizáció csúcsa az elmúlt napok után. Bementünk az egyik sátorba, ahol az eddig nélkülözött meleg fogadott bennünket. No meg hatalmas tálakon kaviár, poharakban pezsgő és vodka. Eufória uralkodott el az egész társaságon: egyesek üvöltöztek, mások önfeledten röhögtek, de volt, aki sírt. Thierry egészen egyszerûen magába roskadt. Én azonnal megragadom a telefonomat, és elkezdem közölni a hírt az otthoniakkal: harmadik magyarként kitûztem másodszor is hazánk lobogóját a földgolyó tetején, és a világon elsőként északi-sarki lakomát készítettem. Elérem jászberényi alma materemet is, és szaggatottan bár, de átadom üdvözletemet. Vezetőink diplomát osztanak ki, amelyben tanúsítják, hogy elértük az Északi-sarkot. Újabb eufória-hullám csap fel, amit már csak az fokozhat, hogy megjelenik néhány dobozos sör. Pár napja még egy fél házat is felajánlottak volna érte. Magam elé teszem, fejemben a Kék Duna keringő dallamai szólnak. Öt percig bámulom a dobozt, majd lassan, módszeresen felnyitom. Aztán felemelem, és két korttyal felhajtom az egészet, mint egy állat.

 


[...]
A mulatozás kellős közepén halljuk a repülő turbináit. Értetlenül nézünk körbe, az expedícióvezetőkben és a Borneó munkatársaiban megfagy a vér. A bázisparancsnok érkezett meg. Belép a sátorba, és nem kell sokat mérlegelnie, hogy felmérje a helyzetet: nem volt ember, aki meg bírt volna állni a lábán. Nagy levegőt vett, és szinte átmenet nélkül üvölteni kezdett. Az egész kutatószemélyzetet a sárga földig lehordta: a leszállópálya elhanyagolt, a bázis oldalára feltorlódott a hó, a berendezések szanaszét hevernek. A hosszas üvöltözés után a kutatók még hosszasabb tudományos magyarázatot adtak. Bár a bázisparancsnok szemöldöke összeráncolt maradt, lassan engedett az embereinek, és kénytelen-kelletlen elfogadott egy kétdecinyi vodkát, amit, továbbra is spártai szigorral az arcán, két kortyra felhajtott. Az első poharat követte a második, mígnem ő is olyan részeg lett, mint az egész csapat.
Időközben felfedeztem a Borneó kommunikációs központját, ami egy narancsos dobozokon álló padból, egy laptopból és két telefonból áll. Ember sehol. Most már nem csodálkozom azon, hogy a jégről miért volt ilyen nehéz elérni őket, és az utánpótlás szállításakor a pontos koordináták ellenére miért landolt a helikopter két kilométerre a táborunktól…
Éjszaka indul vissza repülőnk. Lassan magunk mögött hagyjuk a sarkvidéket. Háromszor vacsorázom, majd elalszom.
2006. április 21. (tg)
Reggel egy vágott szemû asszony kopogtatott az ajtómon, és beadott egy tiszta törülközőt. Szükség is lesz rá. Éjjel kettő óra körül érkeztünk meg Longyearbyenbe, és az első utam a zuhanyzóba vezetett. Egy órán keresztül sikáltam az elmúlt napok mocskát. Meglepve vettem észre, hogy nem úsztam meg sérülés nélkül ezt a kalandot: a fülemen, orromon, két kezemen fagymarások vannak. A tûzkeresztség emlékét, úgy tûnik, már életem végéig magamon kell viselnem – mint bármelyik, valamirevaló sarkvidéki kalandornak.

4 komment

Címkék: paprikás csirke az északi sarkon Turóczi Gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://hobbiszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr85448784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

muskotály küvé 2008.05.09. 17:28:07

"Bár a bázisparancsnok szemöldöke összeráncolt maradt, lassan engedett az embereinek, és kénytelen-kelletlen elfogadott egy kétdecinyi vodkát, amit, továbbra is spártai szigorral az arcán, két kortyra felhajtott"
:)

baliquez 2008.05.10. 21:09:24

Az a csirkecomb nem tűnik teljesen főttnek.
Csak hülyéskedek.
Gratulálok és irigykedek rád. :)

Benikuty 2008.05.12. 07:40:30

Minden elismerésem!
A comb nyilván két harapás közt fagyott meg:)

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2008.07.06. 17:17:56

Hát ez nem akármi volt... Sosem vágytam hasonló helyekre vagy megmérettetésre, de a leírás annyira szemléletes volt, hogy legalább egy kicsit jobban megértem azokat, akik az egész életüket képesek feltenni egy ilyen kalandra. Kicsit furcsának találtam a veszélyes szituációkat olyan szempontból, hogy ezekről nem volt szó a felkészülés során? De nyilván nem lehet mindenre fejben felkészülni. Tényleg elképesztő, le a kalappal!