„Kóstold meg Stockholmot!” - névvel négynapos maraton-ételkiállítást rendeztek Stockholm központi terén. Rengetegen jöttek el kipróbálni a neves éttermek szakácsainak a főztjét. A színpadon szakácsviadalok folytak, és helyi celebritások szórakoztatták a zabálókat. Végig ragyogó idő volt, a hatalmas sátrak ezúttal nem az eső, hanem a hétágra sütő naptól védték azt, aki befért alájuk.
Az egyik félreeső sátor a „Sötét lebuj” nevet viselte. Közelebbi megtekintésre kiderült, hogy Svédország egyedüli olyan éttermét képviselik, ahol koromsötétben eszik a vendég. A felszolgálók sötétben jól tájékozódó látáskárosultak, akik felszolgálás közben anekdotákat mesélnek, sőt olykor dalra is fakadnak.
A következő „előadásra” egy félórát kellett várni. A pénztáros beszédes kedvében volt. Elmondta azt, hogy a sátorban tett látogatás betekintést nyújt a látáskárosultak mindennapjába. Meg fogok lepődni azon, hogy a látásból származó zavaró benyomások nélkül mennyire „érzéki” lesz az étel, a zene és a vers. Részben mulatságos kaland is, mivel gyakran fordul elő az, hogy feldöntöd a poharad, és melletted sikoltanak fel. Azt is megígérte, hogy kivezetnek, ha pánik üt ki rajtam.
Pánik?! Rajtam?
Milyen szerencse, hogy figyelmeztetett!
A pénztáros átnyújtotta a névjegykártyáját:
- Ha meggondolja magát, ez a címünk.
A kártyának furcsa, csiklandós tapintása volt. Jobban megnéztem: a Braille-írás miatt.
Utolsó kommentek