Hobbiszakács

Irány Stavanger!

Hobbiszakács / Skandikamera

Válogatott gaszturbálások Stockholmból

Utolsó kommentek

  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Nézem a holdraszállást, az 1902-ben készült filmben: szenzációs a találkozás a kecskebukát vető holdlakókkal - a 9.00 perctől - és még szenzációsabb a csetepaté az esernyővel, és... (2018.11.09. 16:36) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • α Ursae Minoris: @Hobbiszakács: Az általad linkelt „Az erőd” című filmre pár éve Mormogi papa hívta fel a figyelmemet, korábban nem ismertem. Szerintem némi jóindulattal SF-nek minősíthetjük (ráfoghatjuk, hogy alter... (2018.11.09. 16:00) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Egyike a ritka alkalmaknak, amikor az orosz tudásnak hasznát vehettük :-) Ez megszűrte az aspiránsokat. A filmre MP is "ráhibázott": "Mellékelek egy képet a Dán Filmakadémia ar... (2018.11.09. 15:37) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • α Ursae Minoris: @Hobbiszakács: Az ország valóban meglepö. Az évszám végül is nem annyira (elöször arra számítottam, hogy az lesz benne a csavar, hogy ez egy mai film retro-stílusú plakátja). Az elsö nagy "klassziku... (2018.11.08. 17:02) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Nem annyira a cím, mint az évszám és az ország. Ki hitte volna?! :-) (2018.11.08. 15:11) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • α Ursae Minoris: A cím a legegyszerűbb kérdés, mert oda van írva: Путешествие на Марс. Innentől meg már csak Google. Az eredmény részben meglepő, mert van ilyen címmel egy közelmúltban készült film is, de a plak... (2018.11.08. 14:17) Kitalálós poszt - Egy filmplakát
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Mondhatnátok azt, hogy "csak pár napra megyünk el, erre mi történik!?" :-) Minket is kellemetlen meglepetésként ért, csak a "zöldek" öröme volt felhőtlen. (2018.10.30. 17:53) Óra- és évszak-átállás Stockholmban
  • α Ursae Minoris: Mi ráadásul Magyarországon voltunk hétvégén, és pont vasárnapra különösen szép, napos, langyos idö lett - egészen szürreális volt, hogy hóesésre érkeztünk vissza Svédországba... (2018.10.30. 10:17) Óra- és évszak-átállás Stockholmban
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Ez igen! Nekem jó kis időbe telt, amíg megfejtettem a teraszunk alatt játszódó eseményt. Éppen a paradicsomot öntöztem, amikor a veterán busz megállt a házunk előtt. Valamelyik szo... (2018.10.26. 09:04) Kitalálós poszt - Egy hangszer (két példányban)
  • α Ursae Minoris: Ó, igen! Felismerem, úgyhogy nem lövöm le (teljesen) a poént kapásból... Jellemzö, hogy a két jiddische mame egy pillanatra sem hagyja magára a fiacskáját, hanem szorosan követi az aktust. Ennek az... (2018.10.26. 08:27) Kitalálós poszt - Egy hangszer (két példányban)
  • Hobbiszakács: @α Ursae Minoris: Gondoltam :-)))) (2018.10.17. 11:05) A stockholmi fantasztikus paradicsom
  • α Ursae Minoris: A cím alapján arra számítottam, hogy az erkélyeden termő fantasztikus paradicsomokról láthatunk majd képeket. :-) (2018.10.17. 10:43) A stockholmi fantasztikus paradicsom
  • Hobbiszakács: Az 1., a 4. és a 6-7-8. képeken szereplő kiállított "csokoládék" a Kristianstad-i szakiskola tanítványainak az alkotásai. (2018.10.14. 11:37) "Csoko,csoko,csokoládé" - képriport a stockholmi Csokoládé Fesztiválról
  • Hobbiszakács: A madártoll pénz neve tevau. A néprajzi múzem "Feathers" kiállításán láttam. Részletek a posztban és a azhfoto.blogspot.com/2018/10/feathers-at-etnografiska-museet-in.html oldalon. (2018.10.09. 08:02) Kitalálós poszt - Mi ez?
  • α Ursae Minoris: @Hobbiszakács: Igen. De hát gyakorlatilag már elmondtad, nem...? Pénzként használt galambtoll-szalag. Ez tökéletesen kielégítö válasznak hangzik. :-) (2018.10.08. 15:25) Kitalálós poszt - Mi ez?
  • Utolsó 20

Címkék

Sem rokona, sem ismerőse...

2008.07.06. 15:10 :: Hobbiszakács

 

Az első Szakács Európai Bajnokság előestéjén érkeztem Stavangerbe. Éppen a „Stavanger Forum” elnevezésű épületkomplexum főterét övező hodályokat próbáltam azonosítani, amikor fekete pincéröltöny lebegő szárnyaira lettem figyelmes. Viselője, egy nyílt tekintetű, vörös szeplős srác, sietős léptekkel tartott felém, majd néhány centiméterrel előttem lefékezett. A nyakában lógó névkártyáján – erről mindig a világháborús dögcédula elnevezés ugrik be – láttam, hogy Matijának hívják, és ő a horvát séf. A tört angolsággal és elfúló lélegzettel előadott kérdésözönből kiderült, hogy a beígért norvég összekötője nem válaszol a hívására, így nem tudja azt, hogy hol kell átvennie a séfzakót, a felszerelése hiányos, és sürgősen kellene egy vágódeszka…
Megnyugtattam, hogy Norvégia nem éppen az agresszív kismalac hazája, itt rend a lelke mindennek. Javasoltam, hogy lokalizáljuk együtt a főbb helyszíneket. Jobb választása nem lévén, Matija szaporán szuszogva követett. Keresgélés közben elmondta, hogy a nagyanyja nagykanizsai. Aránylag rövid idő alatt sikerült eligazítanom. Elbúcsúztunk, és sok szerencsét kívántam neki. Tipikus gulyáságyú töltelék. Őérte senki sem fog sírni, óvni, reklamálni. Annyira egyedül volt, hogy kapásból megelőlegeztem neki az utolsó helyet.
Az esti napfényben úszó tér tele volt kelet-európaiakkal és hangosan vitatkozó spanyol szurkolókkal. A dobogós helyek várományosainak, a skandinávoknak és a franciáknak nyomuk sem volt.
Másnap reggel nyolckor alig lézengtek a három-négyszáz lelket befogadó nézőtéren. Jobban mondva, senki sem volt.
Az elsőnek kezdő Kovács Sándor balról az első fülkében rendezgette a nagyon szimpatikus Pap Zoltán commissal a részben magával hozott, részben a szálloda szakácsától kölcsönzött felszerelését. Pontban nyolckor elindult a falióra, és Sándorék nekifogtak szakácséletük eddigi legnagyobb feladatának.
Sorban benépesültek a fülkék. Negyedóra múlva a finn, újabb tizenöt perc múlva pedig az újdonsült ismerősöm, Matija fogott neki az ötórás versenymunkának.
Utolsónak a brit szakács órája indult el.
Két fényképezés között magyar szó ütötte meg a fülemet. Attól fogva négy lelkes magyar és három piros-fehér-zöld zászló társaságában folytattam a szurkolást.
Az ünnepélyes megnyitó pontban tizenkettőkor kezdődött. Először a két zsűrit, majd a díszvendégeket mutatták be. A 84 éves norvég koszt-orákulum, Ingrid Espelid Hovig, és a 82 éves Paul Bocuse csillogó szemmel fogadták az ovációt.
- Ez már sport – mondta többek között a megnyitó beszédében a rendezőbizottság elnöke, a norvég Eyvind Hellström.
- És üzlet – teszem hozzá. A verseny alatt ugyanis futószalagon követték egymást a norvég nyersanyagokról szóló reklámfilmek és a szponzorokkal, a termelőkkel, a szállítókkal, a kereskedőkkel és a politikusokkal készült TV-interjúk.
Egy órakor megszólalt a gong, és a pincér szerepét vállaló norvég szakácsok kihozták a hal-zsűri tagjainak és a díszvendégeknek Kovács Sándor halas tálát.  ”Pali bácsi”, aki vagy nagyon éhes volt, vagy pedig a lazac volt nagyon finom, mind megette a Sándor főztjét, és úgy nézett körül, mint aki kenyeret keres, hogy kitörölje vele a tányérját.
Közel másfélórás várakozás után a hús zsűri is szóhoz, azaz ételhez jutott.
Fél négyre az utolsó tál is kikerült a konyhából.
Eltettem a kamerát, és elbúcsúztam a szurkolótársaktól. Az épület mögötti betonkerítéshez támaszkodva Matija cigarettázott. Úgy nézett ki mint egy rakás szerencsétlenség. Nem sült meg a báránya. Azzal vigasztaltam, hogy manapság a rozéra sült a divat. - De nem a túl rozéra - ingatta búsan a fejét.
Másnap reggel minden kezdődött elölről. A délelőttöt szabad programmal töltötték a zsűritagok.
Délután megint helyet foglaltak a fülkék előtt, hogy újabb megpróbáltatásoknak tegyék ki a sokat próbált és kiállt ízlelő gumóikat.
Kreil Vilmos, a magyar zsűritag
Az öt órára tervezett eredményhirdetést harsogó rockzene vezette be. A nagyrészt norvég és észt szurkolókból áll közönség kereplőkkel, dudákkal és vastapssal tercelt hozzá. Először a nemzeti zászlókkal felszerelt csapatok vonultak be.
Legalább félórába telt, amíg bemutatták a jelenlevő eminens személyiségeket, köztük a korábbi nyertesekből megalakult Bocuse d’Or Akadémia norvég és francia tagjait.
A legjobb halas és húsos tányérért járó külön- vagy inkább vigaszdíjat, amit a hagyomány szerint a dobogóról éppen hogy lemaradt versenyző(k) kapja, a francia Philippe Mille vitte el. A mellettem álló norvég fotós valamit tudhatott, mert állandóan a színpad szélén, félárnyékban álló norvég versenyzőt fotózta.
Először a harmadik helyezett svédeket szólították. Az Oslói Bagattelle-ben, Eyvind Hellström keze alatt dolgozó Jonas Lundgren arcára írt mély csalódást nem lehetett félreérteni.
A második helyezett dánok már elégedetten mosolyogtak. Az utolsó boríték tartalmától a közönség extázisba jött, a norvég fotós nagy igyekezetében a lábamon állva csattogtatta a gépét.
A 28 éves Geir Skeie nem remélhetett jobb születésnapi ajándékot
 
Az örömmámorban alig lehetett hallani a további sorrendet. Az észtek eszeveszett dudálásba kezdtek, és hiába próbáltam, igéztem, nem hallottam a Hungaryt. Aztán megjelent a képernyőn a táblázat.
Elsősorban az étel ízét bíráljuk  – mondta egy interjúban Bent Stiansen, a norvég zsűri elnök, aki hajdanán az első Bocuse-aranyat szerezte Norvégiának.
Ezen csak mosolyogni lehet. A norvég kedvelt íze még a svédnek is idegen, hát még az orosznak, a máltainak vagy az olasznak? Húsz nemzetnek még távolról sem hasonlít az ízlése. Akkor meg mi marad a ”szem, száj ingeréből”? A ”mindent a szemnek!”. Ezért fontosabb szerintem a kinézet az íznél.
A győztes norvég
a 16. helyezett magyar
és a 20. horvát ”báránytála”.
A gondosan kiszemelt, stratégiai intézményekben iskoláztatott, neves éttermekben gyakorlatozó fiatal séfek mögött nemzeti szövetségek, szponzorok hada, személyi coachok és mentorok valóságos csapata áll.
A norvégok mindent beleadtak. Stavangerbe cipelték a médiát, a norvég mezőgazdasági minisztert, valamint számos norvég és francia celebritást. A vendégeket etették-itatták, elcipelték a termelőkhöz, a záró banketten pedig a Norvég Szimfonikusok játszottak. A feltételezhetően óriási költségek féken tartására 150 önkéntest vontak be, akik jól-rosszul, de zokszó nélkül végezték a munkájukat.
* Az utolsó három kép sajtókép (pressbild).
 
 

9 komment

Címkék: stavanger sem rokona sem ismerőse beszámoló az első szakács európa bajnokságról

A bejegyzés trackback címe:

https://hobbiszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr48555705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2008.07.06. 15:52:03

Hűha, ekkora felhajtás üres nézőtérrel? Vagy az csak az elején volt üres?
Ezek szerint hiába ízlett a magyar halastál, az eredménynél nyoma sem volt...:(

Az Öreg 2008.07.06. 17:47:16

Köszönet a tájékoztatásért! Ha tudnám a lakcímet, küldenék valami apróságot, a köszönet kifejezésére.

Emlékeket ídézett fel bennem az útvonal térkép is. Ugyan ezen az úton haladva, nem találtuk a svéd-norvég határt. A másik meglepetés, hogy a norvég oldalon megszállva, a tulajdonos este szólt, hogy el kell mennie, a szállóban egyedül maradtunk, és a kulcsot hagyjuk a külső zárban, de zárjuk rá, ha elmegyünk, mert a szél benyohatja.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2008.07.07. 01:16:08

köszi a beszámolót:))
remélem még van a tarsolyodban egy-két posztra való anyag a versenyről, mert szívesen olvasnék még...:))

maybach 2008.07.07. 07:34:12

Köszönet a riportért.
Ez is azt a feltételezésemet erősítette, hogy erősen szubjektív egy ilyen verseny.

Fiskális 2008.07.07. 09:14:16

Köszi, jó volt, azt hiszem Maybachnak igaza lehet. Nem föltétlen nyerni kell ezeken, hanem részt venni, mindig és sokaknak.

peferenc 2008.07.07. 15:19:12

Mivel nem vagyok szakember, fogalmam sincs mi különböztette meg az 1, 16 és 20-ik hely között a különbséget. Csak az íz? Mert a látvány csaknem azonos.
Kívácsi lennék a magyar zsűritag véleményére.

Attilajukkaja 2008.07.07. 22:10:34

Ezek a versenyek annyira szanalmasak. Mar elore el van dontve, hogy kik azok, akik szoba sem johetnek, mint nyertesek.
Inkabb nem kommentalom ....

Kreil Vilmos 2008.07.08. 16:45:04

A kommentelők szíves figyelmébe: nem, nincs előre eldöntve a verseny. A pontozás hiteles és nyilvános, bárki számára elérhető, hogy például a 3 Michelin-csillagos Pierre Wynants, a belga zsűritag adta a legmagasabb pontszámot a magyar versenyzőnek!
A pontozás egyébként három részből tevődik össze: maximum húsz pontot ugynevezett 'supervisor'-ok adhatnak, akik a teljes munkafolyamatot figyelemmel kísérik, úgy mint a munka tisztasága, nyersanyaggazdálkodás, technológia, a munka 'frissesége', stb. A pontozók idén a legutóbbi két Bocuse d'Or nyertesei voltak. További hatvan pontot a zsűri tagjai adhatnak, amelyből 20 pont a prezentáció és 40 pont az étel állaga, íze, texturája, tehát az összbenyomás.
A pontozás tekintetében az első három helyezett nálam is ugyan az lett, aki a díjat kapta, igaz kissé más sorrendben, de ez is egy újabb adalék a maradéktalan hitelességhez.
A versennyel kapcsolatos további részletek is hamarosan olvashatók lesznek.

muskotály küvé 2008.07.22. 12:42:21

Szerintem pont az ilyen "nyersanyagszegény", vagy "azérteszünkhogyéljünk"-felfogású országok konyháján felnőttek tudnak jól különbséget tenni az egyes nemzetek ételei között, mert nem befolyásolják őket a hazai ízek. De lehet, hogy tévedek.