Egy északi körúthoz augusztus közepe-vége biztosítja a legjobb körülményeket. Igaz, hogy nem lesz részünk éjféli napfényben, de a szúnyogok már visszatértek a lápba, a turista pedig a munkahelyére, vagy az iskolába.
A nagy Linné mindezt nem vette figyelembe, és május végén érkezett a finn határ melletti Torneåba. "Ez az egész lappok országa csupa láp. A pap nem írhatná le jobban a poklot, ami aligha rosszabb ennél." – írta A lappföld flórája című könyvében.
A 23 éves Carl von Linné a Királyi Tudományos Társaság titkárának, Anders Celsiusnak – az a bizonyos "hőmérsékletskála" Celsius - javaslatára 1732 nyarán járt Lappföldön. Linné tudományos hírnevét az 1730-ban közölt Præuludia Sponsaliorum Plantarum - "Előjáték a növények esküvőjéhez " című dolgozatának köszönhette, melyben azt javasolta, hogy a növényeket a nemi élethez szükséges felszerelésük alapján osztályozzák. A termő bibéje az anyaméhre, a virág csészelevelei a nagy ajkakra - illetve a fitymára -, a szirmokból összetevődő párta pedig a kisajkakra emlékeztette Linnét. A dolgozat fedőlapján – mely a svéd százkoronáson látható - rakoncátlan szél rázza az egyivarú erdei szélfű virágait, és pajkos virágpor kavarog a kéjsóvár termők fölött.
A Természet rendszere című könyvének (Systema Naturæ) a „Kulcs a szexuális rendszerhez” című fejezetében Linné a hatodik osztály (Hexandria) hat porzót és egy termőt tartalmazó virágait a menyasszony hálószobájában tolakodó hat vőlegény esetéhez hasonlította. Élő példa erre a Skansen egyik tulipán-fajtája, melynek svéd neve a "polkagris tulpan".
Linné annyira beleélte magát a növények nemi életébe, hogy a cickafark (Achillea millefolium ) nemtelen, szélső virágait minden kertelés nélkül kurváknak nevezte. Útleírásában két növényleírás között meglepő észrevételek szerepelnek: „A finn parasztlányok bögyösek, míg a lapp lányoknak apró mellük van [...].” Vagy: „A kövér nők vaginája nem nagyobb. Ellenkezőleg, minél soványabb, annál nagyobb a vaginája.”
A tévedhetetlennek kikiáltott Linné sokszor melléfogott. Orvosi doktorátusát a maláriából írta, melyet szerinte a vízben levő iszaprészecskék terjesztenek. A fecskékről pedig azt állította, hogy a tenger fenekén telelnek át. Ez a tévhit sokáig élt, és csupán jóval Linné halála után merészkedtek előállni a madarak vándorlásának elméletével. Hozzátéve azt is, hogy „nagyrészük természetesen a tenger mélyén várja meg a tavaszt.”
Egy szónak is száz a vége: a növényeket Linné szexuális rendszere alapján osztályozzák. A stockholmi metró "Egyetem" megállójának a falán pedig ez áll:
„Deus creavit Linneaus disposvit – ami szerintem azt jelenti, hogy „Isten teremtette, Linné rendszerezte.”
Utolsó kommentek