Osztriga-kóstolót tartottak az egyik stockholmi piacon. Ilyesmire mindig kapható vagyok. Útközben eszembe jutott az, hogy milyen régen ettem osztrigát! Ha jól elgondolom, van tíz éve is annak. Emlékszem arra, hogy az étterem falán egy Jonathan Swiftnek tulajdonított mondás állt: „Bátor volt az, aki elsőként megevett egy osztrigát.”
Ha bátorításnak szánták, akkor bevált. Első kóstolásra megszerettem a nyers osztriga ízét. A tengert juttatta eszembe. Olyan érzést keltett a szájban, mint a hullám, amelyből éppen nagyot nyeltem. Eddig a hasonlat, mert egy korty hideg sauvignon blanc – úgy emlékszem, hogy Loire völgyi Sancerre volt - tökéletesen semlegesítette. - A bor házasságra lép az osztrigával - súgta vallásos áhítattal a borpincér. Rövid házasság lehetett, mert az íz visszajött. Mintha megint orrba-szájba csapott volna a hullám. Gyorsan egy korty bort rá… és a sós hínáríz elillant.
Amint már említettem, ez régen történt. Ezért is találtam jó ötletnek ellátogatni a piacra. Alig egy páran lézengtek az osztrigától roskadozó pult előtt, ahol a termelő, az importőr és a jelenlegi svéd osztriganyitó bajnok várta az érdeklődők rohamát.
Senki sem olyan válaszol készségesen,a kíváncsiskodó kérdésekre mint a termékét népszerűsíteni kívánó osztrigakereskedő. Megkérdeztem, hogy honnan ered a „fines de claire” név, amellyel legalább háromfajta osztrigát jelöltek.
Az osztrigák nagy részét Franciaországban claire-nek nevezett, földbe ásott medencékben tenyésztik, amelyekbe kanálisokon keresztül vezetik a tenger vizét. Svédországba szállítás előtt az osztrigát tréningezik, azaz „megedzik” arra, hogy akár 10-15 napig kibírja víz nélkül.
Olivier, mert így hívták az importőrt, elvágta az osztriga szívéhez közeli, a héjakat összetartó izmokat irányító ideget. A szétfeszített kagylóhéjak közül lágy tapintású, riadt állat került a napvilágra.
Olivier leöntötte a tengertócsát, és néhány jól irányzott döféssel végzett a sápadtszürke lénnyel.
A gyöngyházfényű kehely mintegy varázsütésre megtelt kristálytiszta vízzel.
Kézbe vettem a tenger egy darabját. Leszürcsöltem a kis szürkéről a „második víznek” nevezett levet, és becsúsztattam a számba az osztrigát.
A legelőkelőbb gyorsételnek tartott hűvös massza engedelmesen szörfölt befelé a tengerparti nyaralások emlékhullámain.
Utolsó kommentek