.jpg)
Közeledik a Karácsony. A lakás már díszbe öltözve, lassan a lelkem is készen áll az ünnepre. Körvonalazódik a menü, a kamrában készenlétben a sütési kellékek, gyűjtöm a recepteket, szövöm a terveket. Idén kicsit túlzásba vittem a süti kiszúró vadászatot, egész sereg angyal, fenyő, üstökös, rénszarvas és hóember várja, hogy végre használatba kerüljenek.
Tegnap még a hó is szállingózott, egyből eszembe jutott egy gyerekkori emlék, mely minden évben eszembe jut Karácsony közeledtével: olyan 5-6 éves lehettem, mikor egy este Édesapám odahívott az ablakhoz, izgatottan kihajoltam és láttam, amint egy lovas szánon elhúz a Télapó a házunk előtt…Gyerekfejjel az maga volt a csoda, ha már kételkedni kezdtem volna a Télapó létezésében, hát ott volt a bizonyíték, szánon haladt el a ház előtt, láttam a saját szememmel! (igaz, már csak hátulról)
Azon az estén rántott húst vacsoráztunk, az ízére még tán ma is emlékszem, na meg a pampuskáéra is! A pampuska a panír maradékából készült és sokáig jobban szerettem, mint magát a rántott húst. Már több mint 20 éve magam készítem a pampuskát. A maradék zsemlemorzsát át szoktam szitálni, azt felhasználom a következő panírozásnál, de azt, ami nem ment át a szitán, elkeverem a maradék tojással (néha még egyet felverek), a maradék liszttel, fűszerezem sóval, borssal, vágok bele hagymát, néha reszelek bele sajtot, jól összekeverem és kisütöm pampuskának.
Cicuska, macuska,
Mit főztél, Katuska?
Sütöttem pampuskát.
Ideraktam, odaraktam,
Utoljára jól bekaptam.
Mit főztél, Katuska?
Sütöttem pampuskát.
Ideraktam, odaraktam,
Utoljára jól bekaptam.
Hamm!
_____________________________________________________________
A tegnapi, harmadik poszt Bombadil Toma ajándéka.
A kitalálós blog-játék "versenykiírását" itt lehet megtekinteni.
Utolsó kommentek