A Stockholmtól 70 kilométerre fekvő Härkeberga templom falait és boltozatát a középkori Svédország legismertebb művésze Albert Målare - vagy, ahogy műveit aláírta, Albertus Pictor - festette ki valamikor az 1480-as években.
Härkeberga temploma
A reformációt követően, a XVII. században lemeszelték a színpompás falfestményeket, de a boltozat illusztrálását érintetlenül hagyták.
Az XIV. században épült, alacsony kőfallal körülvett Härkeberga teremtemplomba a fegyverházon keresztül lehet bejutni. Ide rakták le a távoli tanyákról érkezett látogatók a fegyvereiket.
Az egyik falon az élet mulandóságára figyelmeztető "Élet Kereke" fogadja a látogatót.
Az orgona mellett a "Végítélet" arra emlékeztet, hogy egy nap felelnünk kell majd a tetteinkért. A sírból kilépő feltámadottak egyike épp a földet piszkálja ki a füléből.
Az oltár előtt függő feszület az 1300-as évek első feléből származik.
A bibliai jelenetek a német földön készült Biblia pauperum -"a szegények bibliája" - fametszetei alapján készültek. (Képes biblia volt a betűvel nem élők számára.)
A lübecki képfestők nyomdokába lépő egyházi propagandadekoratőr modelljei a középkori Stockholm lakosai köréből kerültek ki. Ruházatukból az akkori idők divatjára lehet következtetni.
Jónást a tengerbe hajítják a gengszterek, hogy három nap múlva kopaszon és pucéron kerüljön elő a cethal gyomrából. Kicsivel arrébb Sámson feszíti szét az oroszlán száját.
„Amikor Sámson a timnai szőlőhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán. Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét.”
Itt meg Dávid veselkedik neki, hogy levágja a legyőzött Góliát fejét. (Az eset még a Genfi egyezmény megkötése előtt történt.)
Ami azt illeti, Albertus pocsék állatfestő volt, képein a tevének három púpja van, az oroszlán majombőrbe bújt medvére hasonlít, a bizonyára hallomásból ismert elefánt pedig púpos krokodilra emlékeztet.
A falfestés két alaptechnikája - az al fresco, azaz a friss vakolatra való festés, és az al secco, a megkötött, száraz vakolatra festés - közül Albert az utóbbit alkalmazta. A kék festék azurit, a zöld malachit, a sárga masszikot és okker, a vörös cinóber és indiai vörös, vagy ahogy annak idején nevezték, caput mortuum (a halott feje) volt.
Az évszázadok alatt a vörös cinóber megfeketedett, de a többi – az okkersárga, a kobaltkék és a smaragdzöld - ma is élénken virít.
Utolsó kommentek