Az előszoba felől matatás, majd egy hangos zutty törte meg a hajnali csendet. A postás dobta be az újságot
Elég egy pillantás vetnem a címlapra, hogy rájöjjek: az újság tizenötezer évvel ezelőtti példányát tartom a kezemben. Ha én ezt elmondom a sakk klubban!
Gunnar szerint akkoriban nem tudtak sem írni, sem olvasni. Mondom neki a viccet a székelyről és a koreairól, akiket a ki-tudja-hányadik Internacionálén egymás mellé ültettek.
– Az én elnököm Nám Ír! – így a koreai.
– Az enyém se nám ír, se nám olvas – bólint rá a góbé.
Gunnar röhög, ebből jövök rá, hogy álmodom. Azon kívül, hogy nem tud magyarul krónikus politikai korrektségben szenved. Népcsoportról lévén szó, ne vádolja őt senki rasszizmussal. Biztos, ami biztos alapon fapofát vágna.
A szalagcím szenzációt ígér: „Veszélyes fegyvert találtak fel.” Alatta kisebb betűkkel: „Az íjból és nyílvesszőből álló szuperfegyver forradalmasítja a hadviselést.”A Tudomány és a technika rovatban a babiloni tudósító egy szögletes, előre gyártott építőelemről számol be. (Tégla lesz az, tippelek a stréber magabiztosságával.) A napóra-szkeptikusok továbbra is a lótusz virágzását találják megbízhatónak.
A kulturális rovatban paleolit művészek sziklarajzaival illusztrált cikk az Altamira barlanggaléria őszi tárlatáról számol be. A Gasztronómia rovatban a nyerskoszt hagyományőrzők a sült hús betiltása mellett kardoskodnak. A Gyakorlati tanácsok között az első írott környezetvédelmi emlék: „Ne dobáljuk ki a lerágott csontot a barlangból, idecsalja a vadállatokat.”
A vezércikk a jégkorszakot fenyegető klímaváltozás veszélyeire hívja fel a figyelmet. „Mélységesen tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a mamut kihalásával nyugodtabb lesz az életünk.” A cikk írója, egy Homo Sapiens leszármazott, messzire elkalandozó halászok jelentéseire hivatkozik, akik szerint a Skandináviát borító két kilométer vastag jégtakaró naponta fél hüvelykkel lesz vékonyabb. „Ha nem hozunk sürgős intézkedéseket a klímaváltozás megakadályozására, akkor a következő generációk a gyönyörű gleccserek helyett zöldellő mezőkön, vadakban bővelkedő erdők mellett kényszerülnek élni.”
Vakító napsütésre ébredek. Az újság a lábtörlőn hever. Kávét főzök, és kiülök a Stockholmra néző teraszunkra. A paprika beért, a paradicsom fürtökben lóg az ágakról. Még két-három hét és beköszönt az ősz.
Addig még úszom néhányszor a Balti-tengerben.
Utolsó kommentek