Azt csiripelik a madarak, hogy ”örökre eltűnhet a vadgesztenye.”
Az egész évben szemetelő „bokrétafa” a házmesterek és az autótulajdonosok esküdt ellensége. Nem tudni, hogy kit akarnak ijesztgetni azzal, hogy ”a közönséges vadgesztenye is felkerült a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listájára, amin már több mint 400 olyan Európában őshonos fafaj szerepel, amiket a kihalás fenyeget.”
Érthető lenne az óbégatás, ha az évezredek óta nagyra becsült termésű, szelíd gesztenyefa sorsa forogna kockán. Egyes források szerint „a római légionáriusok olyannyira fontosnak találták a gesztenyét, hogy még az Alpokon keresztül is magukkal vitték.”
A gesztenye fontos kelléke volt 1501 októberében az Apostoli Palotában megrendezett spontán mulatságnak, a hírhedt-híres gesztenyebankettnek is, amellyel VI. Sándor pápa a család hírnevét erősítette. A Borgiáktól megszokott orgián - állítólag - meztelen táncosnők csippentették fel a padlóra szórt gesztenyéket. Arról nem szól a fáma, hogy a gesztenyék nyersek vagy sültek voltak, csak arról, hogy melyik testrészükkel.
Utolsó kommentek