Volt egyszer, hol nem volt, még az északi sarkkörön is túl volt egy hóval-jéggel borított sziget. Lakói a Sarki kocsmában szokták megtárgyalni ügyes-bajos dolgaikat.
- Hiába mentem ki korán a lékhez, nekem már nem jutott fókahús - búslakodott Márton, a becsületben megsárgult bundájú, öreg jegesmedve.
- Hogy ott rohadna meg ez a modern klíma, meg az is, aki kitalálta – morogta a reakciós hírében álló Ubul rozmár.
- Egyszer olyan hideg volt, hogy nagyapámat ölben vitték be a menedékházba – nosztalgiázott Lopakodó, a sarki róka.
- Békebeli telek már csak a Föld másik felén, az Örök Tél Országában fordulnak elő – mondta Puffin, a csapos.
- Így igaz – hagyta rá Moby bálna. - Azért tudom, mert tavaly ott töltöttem a szabadságom. A parton egymás hegyén-hátán hevertek a fókák.
Hazaérve így szólt Márton a fiához:
- Marci, eljött az ideje hogy szerencsét próbálj. Holnap felpattansz egy délnek tartó jéghegyre, és irány a fagyban-fókazsírban bővelkedő Jégország. És ha minden jól alakul, akkor megyünk mi is utánad – tette hozzá.
Másnap Marci egy jéghegy fedélzetéről intett búcsút a parton összegyűlteknek. Moby nagyokat szuszogva kitolta az úszó alkalmatosságot a nyílt tengerre, ahol a lassan csordogáló Golf-áramlatra bízta.
Alig egy hete volt úton, amikor a meleg áramlat kikezdte a klímaérzékeny közlekedési eszköz alvázát. A jég széttöredezett, a stabilnak ígérkező alkotmány fokozatosan beleolvadt alkotó elemébe. Marci egy kis jégtáblára szorult, azon sodródott tovább. Úgy érezte, hogy minden elveszett, és neki itt kell elpusztulnia a végtelen óceán közepén, anélkül, hogy megláthatná azt a csodás országot. Egyszer csak emberi beszéd hangjaira lett figyelmes. A hangok a föléje tornyosuló hajó fedélzetéről jöttek. Csípést érzett a combján, és szinte azonnal mély álomba merült.
Arra ébredt, hogy szakállas férfiak és viharkabátos nők hajolnak föléje. Ijedtségre nem volt oka, megmentői megkülönböztetett bánásmódban részesítették. A kapitány tofuból, szójababból és B-vitaminból készült díszebédet adott a jéghegytörött tiszteletére, majd kiadta a „teljes gőzzel előre” parancsot.
Marci nem tudott hova lenni az örömtől, amikor egy reggel hóval borított földcsík jelent meg a láthatáron. Türelmetlenül várta, hogy egy szélvédett öbölben kikössenek. A kapitány elmorzsolt egy könnycseppet, a matrózok összeölelkezve néztek az útitársuk után, aki az együtt töltött idő emlékére csinos nyakörvet viselt a nyakán.
Marci felkapaszkodott egy jégsziklára, és körülnézett. Egy közeli ablakból fény pislákolt, bentről beszélgetés hangja szivárgott ki. Megrázta a bundáját, hogy megszabaduljon az emberszagtól, és belépett a kocsmába.
A bentiek úgy meredtek Marcira, mint aki kísértetet lát. Mobynak leesett az álla, Lopakodónak megállt a pohár a mancsában.
Az öreg Márton ocsúdott fel elsőként a meglepetésből.
– Sört mindenkinek! Állom a számlát!
-----------------------------------------------------
Az illusztráció Ion Mitrici munkája (1955)
Utolsó kommentek