Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egy tanya. Tehenek, lovak, disznók, kecskék és baromfik éltek békés egyetértésben. Az élet a megszokott medrében folyt, míg egy szép nap Tökös Dönci és Riska nászából kétfejű boci született. A meglepetésből felocsúdott szülők ivadékukat Boci Bocira keresztelték.
- Bika vagy tehén lesz belőlük? – kérdezte az öreg Ráró.
- Hogy mer ilyet kérdezni!? - röffentette a terebélyes Koca mama, aki a vitaminokban gazdag, moslék néven ismert koszton élve szerezte szembetűnő tömegét. – Szégyellje magát! Konzervatív, kiszorító patás – dohogta.
- Tudomásul kell venni kétfejű társainkat – bégette a befogadó hírében álló Kerge Birka.
- Egy biológiailag kétfejű boci sokféle nemi beállítottságú lehet – mekegte Mekk Elemér. – Pont, mint egy egyfejű – tette hozzá.
- Nem lesz könnyű párkapcsolatot létesítenie egy nem kétfejű bocival - aggodalmaskodott a lila Milka, akinek rossz nyelvek szerint szilikon volt a tőgyében.
- Reméljük, hogy a láthatóság előnyére válik – mondta Tökös Dönci, és megnyalta az orrába fúrt testékszerét.
Az iskolában Kotkoda osztályfőnök néni Boci Bocit a jérce mellé ültette, akinek a progresszív szülei nem árulták el, hogy tyúk lesz belőle vagy kakas. A gonosz kisrucák persze körbetotyogták, és alaposan megbámulták. „Boci-boci tarka, két feje s egy farka” hápogták. A problémás nebulókat Kotkoda néni osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítette.
- Az identitás tiszteletben tartása érdekében Boci Bocit a „te” helyett a „tik” megszólítás illeti - nyugtatta az aggódó Riskát Kukurikú igazgató. És hozzátette:
- Ha a gyerekük jól tanul, akár ökör is lehet belőle!
Utolsó kommentek