A stockholmi Vrak – Hajóroncs - múzeum munkatársai osmundokat tartalmazó hordót emeltek ki egy, közel ötszáz éves hajóroncsból.
Az osmund – vagy osmond - nevet viselő, “befejezetlen” vasdarab a középkori vasgyártás köztes terméke. Írott források szerint fontos svéd exporttermék volt a 17. század első feléig.
Az osmundokból a lübecki kalapácsmalmokban rúdvasat (kovácsoltvasat) készítettek, és “visszaexportálták” Svédországba. Valószínű, hogy Lübeckbe tartott az 1550-és évek táján ez az - egyelőre azonosítatlan - hajó is, melynek roncsában húsz osmunddal teli hordó sorakozik.
A kishajónk fedélzetén szakértőkkel, projektvezetőkkel, riporterekkel és három TV-forgatócsoporttal Dalarö kikötőjéből futott ki a tengerre. A közeli sziklákon fókák melegedtek a felhőkön átszűrődő napfényben. Elhaladtunk egy színes bója mellett, mely alatt egy másik hajóroncs vár alapos vizsgálatra.
- A Keleti tengerben nem él meg a hajóféreg, ezért maradt meg a tölgyfából készült hajók váza – mondta a vezetőnk, Niklas Ekström, aki az “osmund-hajót” 2017-ben megtalálta.
A hajóroncs fölé horgonyzott ponton mellé kötöttünk ki. Jim Hansson - a múzeumi roncsok tengeri régésze, a projekt menedzsere - elmondta, hogy a látogatásunkat megelőző két héten sikerült a hordók közül egyet kiszabadítani a viszonylag épen maradt hajóroncs deszkái közül. A kiemelésre váró hordót homokkal töltött zsákokra csúsztatták, és egy ládával zárták körül.
A felszínre emelés előtt kiszivattyúzták a vizet az amúgy is súlyos ládából.
Közel 500 év után először látott napvilágot egy osmundokat tartalmazó hordó.
Mint egy fájós lábú pillangót, olyan óvatosan helyezték a hordót a pontonra.
A roncs feltárása során előkerült agancsokból valószínű, hogy fésűt készítettek, a halcsontok pedig arra utalnak, hogy szárított halat is szállítottak.
A régészek és a kutatók azt remélik, hogy a leletekből választ kapnak a korai vasgyártás eddig megválaszolatlan kérdéseire.
Utolsó kommentek