Stockholmi tömbházunk ablakaiban a függönyök sorban megremegnek, amint a népes társaságunk levonul a háromszáz éves tölgyfákkal körülvett tisztásra. A hordozható flekkenezőbe összegyűrt újságpapírra faszenet szórtam, majd alágyújtottam. Inoxból van, rendkívül praktikus, használat után össze lehet csukni, mint egy táskát.
Röpke negyedóra múlva sercegett a zsír, a füst hol erre, hol arra kanyarodott. Gyakran kellett helyet változtatnom, ha nem akartam idő előtt konzerválódni.
Anyósom mezei virágból font koszorút tett apósom fejére. Bokrosra sikerült, álcázott zsoldosra emlékeztet. Sanyi, lélegzetvisszafojtva filmezi. Felesége, Magdi rázkódik a nevetéstől, a poharából az ölébe löttyen a sör.
Nem csak mi grillezünk, a rekettyés mögüli hangokból ítélve arabok vagy irániak lehetnek, amit a fák között boklászó, göndör hajú gyerekek látványa is igazolni látszik. - Biztos a szomszéd lépcsőházban lakó, kreol házaspár és a barátaik - jegyezte meg Magdi.
A füst elültével a szúnyogok is előmerészkedtek. Eleinte sűrűn csapkodtunk, aztán feladtuk. A flekkensütő még túl forró volt, otthagytuk kihűlni. Ruhánkból, hajunkból kellemes füstszag terjengett, megtöltötte a lakást. Sanyi lejátszotta a tévén a videóra vett jeleneteket. Apósom álcázását egymást túlkiabálva kommentáltuk.
A filmbemutató után Sanyi lement apósommal a flekkensütőért. Üres kézzel tértek vissza.
- UFO-ra gyanakszunk, mert tízméteres körzetben egy hamuszemcse, annyi sem maradt a helyén - mondta Sanyi.
- Mutuj vagy, miért nem kérdezted meg azoktól, akik arrébb piknikeztek? - kérdezte Magdi.
- Szép jó estét kívánok, ne tessék haragudni, de nem tetszettek látni egy füstölgő inox flekkensütőt? Merthogy ellopták tőlünk - vágott vissza Sanyi.
- Biztos azok a göndör hajú gyerekek lopták el - mondta apósom. Tavaly nyáron vásárolt két liter bort a Lehel piacon. Leült egy korlátra pihenni, a szatyrát, benne a borral letette a lába mellé. Fájdalommentesen szabadították meg tőle. Azóta minden barna bőrű gyereket tolvajlással gyanúsított.
"Otthon" mindent hazavittek az emberek, ami nem volt odacsavarva. Egyszer a tengeren fosztottak ki. Mielőtt fürödni mentünk, összegyűjtöttük a ruháinkat és az értéktárgyainkat egy nagy táskába, amit Anikó barátnőm párttitkár nagynénje hozott külföldi útjai egyikéről. Anikó meg is jegyezte: „Hogy a tolvaj ne veszítsen időt a szedegetéssel.” És mennyire igaza volt. Fürdőruhában vándoroltunk a rendőrségre. Ültünk a váróteremben, vártuk, hogy sorra kerüljünk. Barátkoztunk a pofára esés gondolatával. Úgy, hogy amikor egy fürdőruhás pár lépett be az éjszakából, feszültséget oldó röhögésbe törtünk ki.
Későre járt, Sanyi hazavitte autóval az öregeket. Félóra múlva csengettek az ajtón. Sanyi volt, kezében a flekkensütőt tartotta.
- Parkolok be a ház elé, hát valami megcsillan az egyik autó mögött. Oda volt készítve, hogy majd berakják a kocsiba - mondta. - És látjátok, hogy milyen szépen ki van sikálva?.
Utolsó kommentek