Svolvaerből nyáron háromóránként indul hajókirándulás a közeli Trollfjordba. Egy órányi hajókázás után a sétahajó észrevétlenül siklik be a Raftsundetből nyíló fjord szűk bejáratán a több száz méteres, meredek sziklafalakkal körülvett katlanba. A kormányos kereplőre hasonlító horgászfelszerelést, juksát oszt ki a turisták között.
A favillára tekert vastag zsinór végére heringet utánzó, ezüstösre festett, arasznyi nehezék és egy hármas horog van kötve. Miután a nehezék földet ért, ritmikusan kell emelgetni. Halászszezonban az egymást taposó tőkehalak azonnal ráharapnak. Semmi mást nem kell tenni, mint feltekerni a zsinórt, és a halat a csónakba rántani. (A technika fejlődésével külön csévélő gépet fejlesztettek ki. Amikor a visszhang elvén működő műszer, az ekolod halrajt jelez, akkor beállítják a mélységet, és a várható zsákmány függvényében a csévélés sebességét.)
1890 márciusában a tőkehal beszorult a Trollfjordba. A nagy gőzhajók tulajdonosai távírón értesültek az eseményről, és elállták a fjord bejáratát az aratásra siető kis halászhajók előtt. A juksa-halászok sem hagyták annyiban, és szorgalmasan nyesegették a „nagyok” hálóit, miközben a fjord vize "forrt" a tőkehaltól. A halászháborút Johan Bojer a Den siste vikingen (1921), azaz Az utolsó viking című könyvében, Gunnar Berg pedig a Trollfjord ütközete című, több részes olajfestményén örökítette meg.
Gunnar Berg (1863-1918) festményei a Svolvaerhez tartozó Svinöya szigetén, a hídfő melletti képtárban tekinthetők meg.
A Kabelvåg-i templom helyén emeltette Öystein király Lofoten első templomát. Lofotenen nem terem meg épületfa, ezért az 1200 férőhelyű, sárgára festett templomot Trondheimben szabták ki, és itt állították össze 1898-ban. (Az "IKEA templomnak" kiváló az akusztikája, ami máskülönben nem jellemző a dongatemplomokra.)
Kabelvåg főteréről meredek utca, a Doktorbakke vezet a közeli Breidablikk csúcson álló Öystein király (1088-1122) szobrához.
Öysten rendelte el az első rorbuk építését a lofoteni halászatra érkező norvég halászok számára. A Breidablikkről lelátni Storvåganra, az egykori főváros, Vágar helyén épült településre.
Henningsvaer - vagy ahogy még szokták nevezni: „Norvégia Velencéje” - Svolvaertól délre, félórányi autóútra van.
A művészek és az alpinisták kedvenc városkája, a Lofotent a szárazföldről elválasztó Vestfjordenbe benyúló félszigeten fekszik.
Henningsvaer kikötőjében van az alpinisták szállója, a Den Siste Vikingen, és a Hegymászó kávézó (Klatterkaffe).
Utolsó kommentek