A Moskenesöy szigetén levő Reine az 1300 lakost számláló Moskenes kommün központja. A világ legszebb helyének tartott helyiség mellett magasló Gjertinden csúcs (821 m) alatti hegyhátról az egyik irányban az Atlanti-óceánra, a másik irányban pedig a Lofoten-szigetek csipkés hegyeire nyílik lélegzetelállító kilátás. Moskenesöy óceán felöli oldalán levő, gigantikus természetes katedrálishoz, a Refsvikhula-barlanghoz vízi úton, motorcsónakos kirándulással lehet eljutni.
Az országút Å–ban ér véget.
A vörösre festett faházak a Norvég Halászfalu Múzeumhoz tartoznak.
A távolban magasló lakatlan Mosken sziget szikláitól csupán a világ leghírhedtebb tengeri örvénye, a Vernét megihlető Malström választ el. ”A Malström! Rettenetesebb szó nem üthette meg fülünket ebben a mindennél rettenetesebb helyzetben. A norvég part legveszedelmesebb szakaszán járunk! S a Nautilust abban a pillanatban ragadja el az örvénylő áramlat, amikor csónakunk elszakadni készül a hajótól."
Moskenesből az évszakonként változó menetrend szerint járó komp 2,5 óra alatt teszi meg az utat Lofotenhez tartozó Vaeröy legnagyobb településébe, a 750 lelket számláló Sörlandba. A közeli Måstad öbölben levő szikla az északi lundára kíváncsi madárnézők paradicsoma. Az 1989 óta védett északi lunda sarki madár. Norvég neve lundefugl, angolul puffin. Repülő szivarnak és tenger papagájának is szokták nevezni. Az sarki lunda vándormadár, visszatértét minden év júniusának első hetében a „Lundafesztivállal” ünneplik meg.
A måstadiak a lundát rókához hasonló testalkatú, vöröses szőrzetű, hajlékony nyakú lunda-kutyával vadászták. A lunda-kutya teljesen hátra tudja hajtania fejét, és a sarki lunda sziklába vájt, szűk járataiban is meg tud fordulni. (2000 lunda-kutyát tartanak számon az egész világon.) Måstadi hagyomány a tengeri sas kézzel fogása is. A versenyzők báránybelsőségeket raktak ki a sziklákra, és elrejtőztek a hasadékokban. A csalira szálló sast elkapták, és a nyakát kitekerték.
Vaeröytől délre fekszik a Lofoten-szigetlánc utolsó szeme, az ornitológusok paradicsoma, a hat kilométer hosszú, lapos Röst, és a hozzá tartozó 365 apróbb sziget. Pietro Querini innen vitte magával Olaszországba a szárított tőkehalat. A hajótörött Querinire és bajtársaira a lofoteni halászok 1432-ben találtak a Röst szigetcsoporthoz tartozó lakatlan szigetecskén, Sandöya-n. Az agyonfázott olaszok túlélték a hajótörést, és az első adandó alkalommal követték a szárított tőkehalat szállító halászokat Bergenbe. (Querini leírása a legrégebbi írásos dokumentum Lofoten szigetekről.)
(Vége)
Utolsó kommentek