David Szalay Booker-díjas, Flesh című regénye egy lakóteleptől London gazdag elitjén át követi egy magyar férfi, István életútját, A szerző "beleszőtte a regénybe a férfi test késztetéseit, működését és motivációit." (Amit még beleszőtt az a somlói galuska, a lángos, a Rákóczi rétes és a székelykáposzta.)
David Szalay Flesh című regénye. Magyarul Hús (vagy Test.)
David Szalay és a Flesh-t díjazó zsűri (Forrás: Kiley Reid instagramja).
A zsűri elnöke idén az 1993-as Booker-díjas Roddy Doyle volt. A zsűritagok: Ayọ̀bámi Adébáyọ̀ regényíró; Sarah Jessica Parker, színész; Chris Power irodalomkritikus és a New York Times bestsellerlistás Kiley Reid.
A magyar változatát csak jövőre ígérik, ezért megrendeltem a könyvet. Amíg a postásra vártam, elolvastam a Booker-díjról, és a díjazott műről szóló véleményeket.
Kiley Reid szerint Szalay regényét lehetetlen letenni, háromszor is elolvasta, sőt, negyedszer is el fogja olvasni.
Dua Lipa a New York Public Library színpadán beszélgetett a szerzővel
- Bocsi, de ki ez az izé... lipa? - Kérdezte Arnold.
- Népszerű modell, énekes - mondtam. - Újabban könyvklubot is vezet.
- Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát – dünnyögte Arnold a bajusza alatt.
Röpke két hét múlva megérkezett a könyv. A zsűri és a kritikusok lelkesedése tudatában gyanútlanul fogtam neki az olvasásnak.
Istvánról, a 15 éves kamaszról mindjárt az első oldalon megtudjuk, hogy - a barátja szerint - gyengécske a libidója. A napi 4-5 helyett jó ha egyszer-kétszer zsebhokizik.
A díjkiosztást követő interjúanyagból kiderült, hogy Szalay az első fejezetet tudatosan száraz és tárgyilagos módon írta, hogy ezzel erős érzelmi hatást keltsen.
Az egymást követő, a történet szempontjából érdektelen éveket átugró fejezetekben István sorsa hol rosszra hol pedig jóra fordul. Számtalan „Okay”-vel és Yeah”-vel tűzdelt párbeszéd és 330 oldal után a szerző visszatér az indító motívumhoz: őszülő fanszőrzetű hősünk térdig letolt gatyában mered a képernyőn pózoló meztelen nőre .
- "Köztudottan nagyon nehéz a szexről írni" – mondta a szerző az interjúk egyikében. - „Megpróbáltam a lehető legtárgyilagosabban írni róla. [...] Gyakran a legnagyobb kihívást jelenti egy regényíró számára, mivel mindennel verbálisan kell foglalkozni, kivéve, ha üres lapot hagysz."
Próba, szerencse. Az üres lapoktól tuti, hogy nem jöttek volna lázba a zsűritagok.
Utolsó kommentek