A napokban sugárzott „Modern művészet Isztambultól Kairóig” című TV műsor neves arab művészek alkotásairól, és művésszé válásuk folyamatáról szólt.
A libanoni Moustafa Farroukh 23 éves volt, amikor 1924-ben Rómába utazott, hogy festészetet tanuljon.
Szorgalmasan jegyzetelt, szívta magába az Örök Város hangulatát. Amíg az első leckére sor került.
A brutális teszt okozta sokk egész életében kísértette. „ A szám kiszáradt, lábaim reszkettek, hiába próbáltam mindent, hogy leküzdjem a fájdalmas és ellenőrizhetetlen reakciót.” - Írja az Utam a művészetbe (My road to Art) című könyvében.
Hazasiet, és imádkozik. Továbbra is a meztelen test látványa kísérti. A hideg zuhany sem segít. Ekkor mentőötlete támad. Előveszi a Koránt, és elkezdi olvasni. Végre sikerül visszazökkennie a normális állapotába.
„Az anatómia megismerésében az isteni erő segíti előre a művészt" – írja. –„Azért, hogy megértse és megértesse másokkal az emberi testet, mint isteni alkotást, ezáltal vérbeli művésszé váljon.”
Erről jutott eszembe egy tengerparti jelenet. A hetvenes évek elején Mamaián nyaraltam, amikor egy nap nyakig begombolt, szürke színű „Mao ruhába” öltözött társaságra lettem figyelmes. A nudista részleghez érve megtorpantak, és szoborrá meredve bámulták a meztelen fürdőzőket. Le merem fogadni, hogy a kínai elvtársak Mao Vörös Könyvecskéjéből merítettek erőt a látottak feldolgozásához.
Utolsó kommentek