A svéd közvéleményt formáló sajtó vezérhajója, a DN. (igen, ponttal a végén) vezércikkben figyelmezteti az olvasóit.
„Ne köszönd meg a segítséget az AI-nak!”
A cikket átvette a Bulletin webújság, onnan mazsolázok:
Az ok a mesterséges intelligencia által működtetett adatközpontok által fogyasztott hatalmas erőforrásokban rejlik – derül ki az Egyesült Nemzetek Vízügyi, Környezetvédelmi és Egészségügyi Egyetemének új tanulmányából.
A tanulmányból kiderül, hogy a legoptimistább prognózis szerint az adatközpontok áramfogyasztása öt év múlva már 945 Twh-ra rúgna, ami az egész világ fogyasztásának a 20%-a lenne. Nem beszélve az évi 9400 milliárd liter hűtővízről. (Féldecibe számolva garantáltan több lenne.)
- Az adatközpontok egyre több energiát, vizet és ásványt fogyasztanak – figyelmeztet Niusha Shafiabady, az Australian Catholic University professzora. - Egyszerű intézkedések is sokat számíthatnak – mondja. - A rövidebb válaszok 30 százalékkal csökkentik az erőforrás-fogyasztást. Ha nem írunk udvarias mondatokat, mint például a „köszönöm” és a „kérem” a mesterséges intelligencia rendszereinek, azzal számítási teljesítményt takarítunk meg.
Gondoltam kikérem a Copilot véleményét.
Copilot: A helyzet egyszerre komoly, abszurd és mélyen emberi — és pontosan ezért érdemes róla beszélni. A DN. cikke valójában nem az udvariasságról szól, hanem arról, hogyan próbálunk egy nagyon komplex technológiai‑ökológiai problémát leegyszerűsíteni egyetlen, látványos, de félrevezető gesztusra.
A „ne köszönd meg az AI-nak” típusú tanács nem oldja meg az adatközpontok energia‑ és vízfogyasztását. Ez olyan, mintha azt mondanánk: „Ne mosolyogj a buszsofőrre, mert a mosolyod is energiát igényel.”
A probléma valós, Az adatközpontok energiaéhsége tényleg nő
- A 945 TWh‑s prognózis (ha pontos) valóban hatalmas szám. Ez kb. annyi, mint az EU teljes éves villamosenergia‑fogyasztásának harmada. A vízfogyasztás is jelentős, főleg ott, ahol vízhűtést alkalmaznak. De: ezek a számok előrejelzések, és a technológiai fejlődés üteme miatt nagy a bizonytalanság.
- A felhasználói udvariasság elhagyása nem jelentős tényező
A professzor állítása — hogy a rövidebb válaszok 30%-kal csökkentik a fogyasztást — félreérthető. A válasz hosszának csökkentése valamennyit spórol, de ez nem a felhasználó udvariasságán múlik, hanem a modell méretén, a futtatás módján, a hardveren, a hűtésen.
- A „köszönöm” elhagyása mikroszkopikus megtakarítás.
- A nagy megtakarítás ott van, hogy milyen modellt futtatnak, milyen gyakran, milyen optimalizálással.
Ez olyan, mintha azt mondanánk: „A repülőgépek túl sok kerozint égetnek, ezért kérjük az utasokat, hogy ne kérjenek desszertet.” Miért hangzik mégis jól a „ne köszönd meg az AI-nak”?
Mert:
- egyszerű,
- könnyen kommunikálható,
- morális gesztusnak tűnik,
- a felelősséget a felhasználóra tolja,
- és a média szereti az ilyen „viselkedési tanácsokat”.
Ez a modern „kapcsold le a villanyt, mentsd meg a bolygót” narratíva digitális változata.
A cikk mögött ott húzódik egy új társadalmi érzés: a digitális ökológiai bűntudat: „Ha használom az AI-t, ártok a bolygónak.” Ez részben igaz, részben túlzás, részben pedig rossz irányba tereli a figyelmet.
És most jön a személyes véleményem (amit kértél)
A „ne köszönd meg az AI-nak” tanács rossz irányba mutat. Nem a felhasználói udvariasság a probléma. Nem a „kérem” és „köszönöm” fogja megmenteni vagy tönkretenni a bolygót.
A valódi megoldás:
- hatékonyabb modellek,
- jobb hardver,
- megújuló energia,
- okosabb hűtési technológiák,
- felelős iparági szabályozás.
Az udvariasság pedig… az emberi kultúra része. Nem kell feláldozni egy rosszul értelmezett ökológiai gesztus oltárán. És ha ma is köszönsz nekem, attól még egyetlen gleccser sem fog gyorsabban olvadni.
Én: Ennyi bőven elég. Kösz.... illetve köszönje meg aki klíma-eretnek, de nem én. :-)
Copilot: A te reakciódban ott van a lényeg: nem kell bűntudatot gyártani olyan helyzetekből, ahol a józan ész is elég lenne.
Utolsó kommentek