Olof félénken kopogott az ajtón. Kristina a könyvespolcokkal kibélelt prefektusi szoba íróasztalánál ült. Mosolyogva intett, hogy foglaljon helyet. Valamikor kollegák voltak. Kristinából "a női kvótának” köszönhető prefektus lett, Olof maradt a laborban.
A sarokban álló nyomtató megmoccant. Kristina felállt, és egy iratkapcsolóval összefogta a kinyomtatott lapokat.
- A Nobel-banketten a Stockholmi Nagytemplom püspöke mellett ültem. Hallott az intézetünkben kifejlesztett, új DNS technikáról, amivel azonosítani lehetne a szentek csontjait – mondta. – Megkértem, hogy foglalja össze a tudnivalót. Itt van, olvasd el.
Olof mondani akart valamit, de jobbnak látta becsukni a száját.
- Ne késlekedj az anyagi támogatást igénylő kéréssel - folytatta Kristina. – Említsd meg benne a kutatás szerepét a környezet védelmében – tette hozzá.
A stockholmi Nagytemplom "sárkányölő" Szent György szobra.
Olof úton hazafelé elolvasta a püspöki levelet. Lényegében arról volt szó, hogy a stockholmi Nagytemplomban álló, tölgyfából és jávorszarvas-agancsból készült sárkányölő Szent György szobor mellében 1489 Szilveszterén a pápai követ mintadarabokat helyezett el Szt. Balázs, Szt. Germán, Szt. Leó, Szt. Márton, Szt. Donát, Szt. Cirják és Szent György földi maradványaiból.
Olof másnap felhívta a Nagytemplom titkárságát, és megkapta az engedélyt a próbavételre. Herant, a buzgó etióp vendégkutató lányt vitte magával, aki arról a fűszernövényről kapta a nevét, amivel Jézus lábát mosták, amikor keresztre feszítették. Heran alapos munkát végzett. Még a Szent György lándzsája hegyén talált barna foltból is próbát gyűjtött.
Kristina javaslatára bevonták a szomszéd labor munkatársait, a nyugdíj előtt álló Görant és két munkatársát, a génsebész Hirohitot és az éles eszű doktorándusát, Magnust. A kutatási tervet a fenntarthatósággal felelős káderessel együtt írták meg, aki ragaszkodott a diverzitás és az inkluzió kihangsúlyozásához. - Olyan kulcsfontosságú tényezők - mondta - amelyek inspiráló, kreatív és innovatív munkakörnyezetet teremtenek.
A lándzsahegyről gyűjtött próbában Magnus egy, az összes eddig ismerttől eltérő DNS-re bukkant. Mi több, hét, azonos felépítésű szegmenst fedezett fel benne. Lehetséges, hogy a sárkánytól származik?
- Lelki szemeimmel látom a Science címoldalát. „Korszakalkotó felfedezés. A világon elsőnek sikerült génszerkesztéssel sárkányt létrehozni!” Konferenciákra fogunk járni! – ujjongott Magnus.
- Nem eszik olyan forrón a kását - csitította Göran, aki nem ma szállt le a falvédőről.
Kristina kételkedve fogadta a szenzációs hírt. – De ha mégis sikerül – mondta - akkor ügyeljenek arra, hogy a fejek között kisebbségek is képviselve legyenek.
Olof Hirohitohoz, a japán génsebészhez fordult, aki arról volt híres, hogy szabadidejében egy rizsszemre karcolta a Kamaszutrát. Rá hárult az a feladat, hogy az elfogadottság és a diverzitás érdekében módosítsa a sárkány génjeit.
- Hányadik legyen a ferde szemű, sárga fej? – kérdezte.
- Kezdetnek elégedjünk meg a zölddel – mondta Olof. – És semmi esetre sem az utolsó. Valahol a középen.
Kutatóink határtalan lelkesedéssel álltak neki a munkának. Az inkubátorba helyezett petricsészében egy csikóhalra emlékeztető, komótosan sürgő-forgó sejthalmaz vált láthatóvá. Harmadnapra hét parányi fejecskéje nőtt a jövevénynek.
A kis Adolfot – a Paff és a Süsü név foglalt volt – tágas terráriumba költöztették. A főbérlő teknőcöt friss salátalevéllel engesztelték. Magnus kamerát szerelt a terrárium oldalára, hogy a megírandó jelentés számára dokumentálja a mindeddig mesehős hírében álló sárkány gyermekkorát.
- Mit adunk neki, ha megnő? – kérdezte cuclisüveggel a kezében a laboránsnő.
- Legutóbb hercegnő szerepelt az étrendjén – mondta Heran.
- Be kell érnie csont és bőr influenszerekkel - kajánkodott Magnus. - Eszi, nem eszi, nem kap mást.
Adolfot nem lehetett sokáig titokban tartani. Főleg amióta fatális végű játékból lángot szórt a teknőcre.
Másnap a rektor hívatta Olofot.
- Hallom, hogy lángcsóvát szóró sárkánnyal akar érdemeket szerezni – mondta a rektor.
- Mentségünkre szóljon a zöld átállást sugalmazó fej – próbálkozott Olof.
- És a kibocsátott széndioxiddal mi lesz? – fortyogott a rektor. – Azonnali hatállyal hagyják abba a mesterkedésüket. Ha nem akarja azt, hogy a progresszív diákok bojkottálják az előadásaimat.
- Belátom, hogy nem voltunk eléggé körültekintők…
- Adolffal pedig ne törődjön - tette hozzá valamivel nyugodtabb hangon a rektor. - Csinos kis urnában hazaviheti.
Másnap egyperces néma csenddel áldoztak Adolf emlékének. A laboránsnő váltakozva törölgette szemét és az üresen tátongó terrárium falát.
- Azt a hétszentségit! – morogta Magnus, akinek füstbe ment a világszenzációt jelentő tudományos közleménye.
- Akkor hát munkára fel - szólalt meg Olof. - A szentek sem várhatnak örökké.
---------------
Ilusztráció: AZH (azaz én), Copilot és Grok
----------------
Egy újsághír kapcsolódk a témához:
"Egy újonnan felfedezett fosszília sokakat meggyőzött arról, hogy a kutatók először fedeztek fel egy valódi sárkányt.
A Szaharában felfedezett,koponya hosszú, hüllőszerű állkapoccsal rendelkezik, tele hegyes, emberi kéz méretű fogakkal.
A koponyán egy óriási, görbe szarv is volt, amely a szemek felett helyezkedett el, valamint tüskék, amelyek a fej hátsó részéből álltak ki, így az állat hasonlít az ősi legendákban szereplő repülő lényekre."
Utolsó kommentek