Békésen lubickolok a melegvizes medencében. Jegenye vattája száll a délutáni napfényben, mindenhol csomók a fűben és a vízben. Időnként a hangosbeszélő emlékeztet az idő múlására.
"Figyelem! Vnyimányié! Ettensón! Ková... BZZZGZZZ …vánt várják a bejáratnál! Ismétlem: Kov... GRZZZBRRRZZZ ... vánt...várják a bejáratnál."
Érdekes módon a recsegés csak a nevet teszi érthetetlenné.
Éktelen ricsaj zavarja meg az idillt.
- Meghalsz egyszer! - rikoltja egy feldühödött fúria. - Késsel a hátadba' mész haza, te köcsög!
Teltkarcsú harcostársa túlordítja.
- Gyere ki ha mersz! Megfulladsz, hallod-e?
Ha nem érteném, akár brazil turistának is nézhetné az ember.
Az idegenlégió papucsokkal bombázza az áldozatot. A bácsi bánhatja, hogy meglegyintette a spriccelő-pancsoló ördögfajzatot, aki most a kommandó lábánál guggolva figyeli az akciót. A munició fogytán, udvariasan visszadobom az egyik, felségvizemre úszott projektilt. A támadók hangos méltatlankodás közepette elvonulnak. A bácsi lesütött szemmel elhagyja a medencét.
A zuhany alatt állok, amikor a rikoltozó támadók visszatérnek az utánpótlással. A cingár férfiak igyekeznek harciasnak kinézni. Vizslatekintettel keresik a célpontot
- Nem lássuk, biztos elment a köcsög. - Feladják, elvonulnak.
Beállok a sorba lángosért. Sajttal és fokhagymás tejföllel kérem.
(Copilot illusztrációja az 1996-ban történtekhez)
Utolsó kommentek