Malström, a Jules Verne Nemo kapitányából ismert, Nautilust elnyelő örvény az Északi-sarkkör ”fölött” fekvő norvég Bodø várostól északnyugatra, a Lofoten-szigetek mellett-között van. Ugyancsak Bodø mellett, pontosabban 30 km-re délkeletre van a kevésbé hírhedt, de a Malmströmnél is nagyobb örvény, a Saltstraumen – magyarul a Só(s) áramlat.
.jpg)
A naponta négyszer ki-be áramló, sistergő víztömeg vad örvényeket kavar a fjord vizében. A szoroson átívelő híd lábai között surrogva rohannak a kékesfekete örvénytölcsérek. A sebesen áramló víz felülete valósággal forr a tőkehalak elől egyenesen a harsányan rikoltozó sirályhad torkába menekülő apró halaktól.
Elisabeth és Jeffrey Johnston meghívására kora délután érkeztünk a fjord partján levő Tuvsjyenbe, hogy tanúi lehessünk a kőkorszaki vacsora elkészítésének. A fjord partján álló, fűvel benőtt földkunyhóra nyílt kőkorszaki „étterem” ajtaját rénszarvasbőr helyettesítette. Az ablak nélküli helyiség falai mellett rénszarvasbőrrel borított padok és ácsolt asztalok sorakoztak, a közepén máglyaszerű tűz égett.
A parázsból hosszúnyelű fogókkal az izzás határán álló, közel hétszáz fokos köveket emeltek ki, és a tűzhely mellett ásott gödörbe rakták.
Az eredeti fakéreg helyett alufóliába csomagolt, növényi fűszerekkel pácolt rénszarvascombot a tüzes kőágyra helyezték, és földdel temették be.
Amíg az étel elkészült, a mólon horgásztunk. Az eredmény néhány kisebb tőkehal és egy tengeri csillag volt. A közelben horgonyzó hajóról vidám társaság horgászott. Puskalövéssel jelezték minden egyes tőkehal fogását
Tuvsjyen aznapi vendégei csapatépítő csoport tagjai voltak, akik gyors járatú gumicsónakokon érkeztek Bodøből. A norvég „isten hozta pohárka” felhajtása után Elisabeth az étterembe tessékelt minket.
A vacsorát bálnacarpaccio-kanapé vezette be. A bálnahús íze a borjúmájhoz hasonlít, az állaga a marhabélszínhez van közel.
Körbeadtuk az elefántagyarnak vélt bálnaszálkát.
Elisabeth lapátot ragadott és kiásta a földből a húscsomagot, és nekiállt a gőzölgő rénszarvascomb szeletelésének. Közben a környék történelméről mesélt. Saltstraumen egyike Norvégia legrégebbi településeinek, a fjord partja 9800 éve lakott. A vidéken megtelepedett kőkorszaki vadászok és halászok a táplálékuk nagy részét a tengerből nyerték, amit a környéken megtermő fűszernövényekkel ízesítettek.
Az eszméletlenül puha sültet főtt gabonaszemcsével és gombafőzelékkel tálalták. A feltehetőleg a Földközi-tenger partjáról származó vörösbor eredete fölött valamennyien szemet hunytunk.
A csapatépítés vacsora után a parton álló a vikingfürdőben folytatódott az éjféli napsütésben.
Útmutató:
Utolsó kommentek