Mai riportalanyom Chili&Vanília, aki 2005. szeptember 2-án ezekkel a sorokkal indította útjára a magyar gasztroblogoszféra egyik legismertebb és legsikeresebb blogját:
“Ez egy food blog (internetes főző/gasztronómiai napló). Miért? Mert imádok főzni és ezt szeretem megosztani másokkal."
HSZ: Melyik a kedvenc ételed? Hol és ki készíti el a legjobban?
C&V: Tudom, rossz válasz, de képtelen vagyok egyet megnevezni. Rengeteg ilyen van, mindig aktuális hangulattól, évszaktól, utazástól, éttermi látogatástól, személyes kontextustól függ. Egy vasárnapi húsleves (tyúkból, vagy még inkább gyöngytyúkból), egy nagy tál, gőzölgő, fokhagymás-petrezselymes feketekagyló, friss bagettel (Brüsszelben), nyáron egy jó lecsó (a Balatonon), vagy töltött paprika (Nagymamám készítette a legjobban), egy szelet tökéletes citromtárt (hajszálvékony, omlós tészta, savanykás, selymes, tojásos-vajas citromkrém, utoljára a legjobbat a londoni River Café-ban kóstoltam). Imádom az összes főzeléket, és egy jól elkészített, rafinált zöldséges étellel mindig le lehet venni a lábamról.
HSZ: Nevezz meg egy újdonságot - étel, íz, főzéstechnika stb. - melyet az elmúlt év folyamán először próbáltál ki.
C&V: Nemrégiben, egy londoni tapas bárban (Barrafina) kóstoltam életemben először borotvakagylót (razor clam), akkor, ott, azt gondoltam, ez a legfinomabb tengeri gyümölcs, amit valaha ettem.
Nem adom fel, hogy legalább egyszer sikerüljön egy tökéletes francia macaront készítenem. Rengeteg receptet és tippet kaptam hozzá, szakmabeliektől is, de még mindig csak közepes.
HSZ: Az elmúlt év étkezései közül melyiket tartod a „legemlékezetesebb" kulináris élménynek?
C&V: Érdekes módon, általában nem a kulináris értelemben legtökéletesebb élmények a legemlékezetesebbek. Számos kiváló étteremben volt részem remekül kivitelezett fogásokban, az emlékeimben azonban mégis azok maradnak meg leginkább, amelyek valamilyen érzelmi állapothoz is köthetőek.
Idén májusban egy hetet Szardínián töltöttem a barátaimmal, azt hiszem ez a hét volt a legemlékezetesebb kulináris élményem. Egy hétig, minden nap friss articsókát pucoltam, amelyre csak némi helyi olívaolajat és pecorino sajtot tettünk, faszénen friss tintahalat grilleztünk, mellé tintás házi tészta készült, fantasztikus borokat ittunk (Canonau), naponta rendeltünk a falu sütödéjéből kenyeret, tésztát és süteményeket.
Éttermi élmények tekintetében két évet kell visszamennem, egy olyat tudok megnevezni, amelyet összességében a mai napig katartikus élményként tartok számon: a baszk Etxebarri éttermet. A hazaiak közül idén a Bábel étterem halászleve és töltött paprikája, az Olimpia dekadens húslakomája, a Maligán kacsasültjének káposztakörete és házi krémese, a Csalogány halas fogásai és házi fagylaltjai (pl. az elképesztő ízű birsalmafagylalt) voltak a legemlékezetesebbek.
HSZ: Ha Rajtad múlna, melyik magyar ételt neveznéd ki nemzeti ételnek?
C&V: Ez nehéz. Semmiképpen nem neveznék ki egyet, arra törekednék, hogy minél többféle ételre asszociáljanak. Zsírjában konfitált libamáj, levesek, nyári frissítő (de nem túl édes) gyümölcsleveseink, lecsó, töltött paprika, tojásos nokedli, töltött karalábé, ludaskása. A legjobb szakemberekkel kidolgoztatnék egy átütő marketing tervet a korszerűsített főzelékeinkre. Annyira jellegzetesek és jók, ugyanakkor annyira nehéz őket bemutatni a külföldi vendégeknek. Nagy fantáziát látok a tésztaféléinkben (mákos guba, vargabéles, palacsinták, stb.) és desszertjeinkben is –sokrétűek, gazdag hagyományuk van, a hírük nagy –kissé modernizálva a magyar gasztronómia egyik fő csábereje lehetnek.
HSZ: Gordon Ramsay váratlanul bejelenti magát. Mit főzöl neki, mivel kínálod? Ha ezt a rizikót nem vállalod, akkor hova vinnéd vacsorázni?
C&V: Hű, nagyon megijednék. Az ijedtség ellenére azt azért nem hagynám ki, hogy meghívjam a konyhámba egy apéro-ra. Készítenék egy zsírban sült I. osztályú libamájat, ezt pirítós falatokon kínálnám neki. Jó sok kiváló borral, esetleg pálinkával leitatnám, hogy mire elindulunk, kellemesen bódult állapotba kerüljön. Az előételt a Bábelben fogyasztanánk (halászlé, töltött paprika). A főételt nem is tudom (Bock Bisztró, Costes, Csalogány, Alabárdos, Maligán között dilemmáznék) –de leginkább kétségbeesetten hívogatnék mindenkit, hogy hová vigyem. Desszertre viszont átvinném a Budapest legjobb fagylaltjait készítő Csalogány-ba, ahol megkérném a konyhát, hogy tálalja fel az összes ízt, ami van. Ha Gordon Ramsay nagyon édesszájú lenne, amit kétlek, esetleg gyorsan felhívnám a Váci Desszertszalont, hogy futárral küldjenek egyet a csillagos ötös tonkababos csokoládétártjukból. Reggelire pedig egy jó rántottát készítenék neki, amire magyar szarvasgombát reszelnék.
(Foto: C&V)
Utolsó kommentek