Idén valami újat, egyedit szerettem volna vetni a paradicsom és a paprika mellé. A vetőmag szakbolt uborka osztályán találtam egy tasakot, „Jurassic uborka” állt rajta. Amint utólag kiderült, ez a tüskés szemölcsökkel borított - a felhasználása és a formája után ítélve saláta-kígyó uborka hibrid - egyike a legújabban kifejlesztett és szabadalmazott uborkafajtának (Macario, Menfis, Corinto, Enki, Excelsior, stb). Egyedi kinézete mellett az uborkát fenyegető vírusokkal szemben is jobb ellenállást tanúsít.
Otthon kinyitottam a tasakot, de hiába ráztam, csak három vézna mag hullott ki belőle. A nyereséges gazdálkodás gondolata addig sem merült fel bennem, ezért csak annyit jegyzek meg, hogy a magok árából három kiló friss uborkát vásárolhattam volna.
A magokat március végén elültettem az ablakpárkányon rögtönzött „keltetőbe”. Hamarosan kibújtak a palánták, és megállíthatatlanul törtek a magasba. Á helyzet tarthatatlanná vált, ezért üres festékbödönökbe földet raktam, és abba ültettem át őket. A korábbi tapasztalat azt mutatta, hogy a paradicsom, a paprika és az uborka kevés földben is megterem, ezért idén öt liternél több földet egyik konyhanövény sem kapott. Napfény és víz lesz korlátlanul, de a földdel úgy tessék gazdálkodni, hogy kitartson szeptemberig.
A rakoncátlan uborkacsemeték már a mennyezetet ostromolták, de a tavasz csak nem akart megérkezni, az éjszakák továbbra is fagyosak voltak. Az enyhe időjárás csak május végére állandósult. A kecses formájú kacsokat lefejtettem a függönyrúdról, és kiebrudaltam a társaságot a teraszra.
A szobafogságból kiszabadult Jurassicok mohón kapaszkodtak a kifeszített kötelekbe, méretes leveleikkel benépesítették a légteret, és röpke egy hét múlva virágba borultak.
Sajnos a virágok nagy része fiúvirág volt, a kevés leányvirágból pedig csupán négy érte meg a felnőttkort. Rakéta sebességével nőttek, és június közepén elérték a harminc centit.
Súlyuk háromszáz és négyszáz gramm között, ízük és illatuk a csodás és a mennyei között ingadozott.
A rekordpéldány 42 cm hosszú és 537 gram súlyos volt
Július végén újból megjelentek az aranysárga virágok. Ezúttal tövenként két-két tüskés-bibircsókos uborka indult növekedésnek.
Éjjel kopogásra ébredtem, az ablakot verte az eső. A kinti hőmérő nyolc fokot mutatott, hideg szél himbálta a súlyos hurkákat. Uborkám túlszárnyalta a hozzá fűzött reményeket, és a rövid szezon ellenére kétszer is termett.
Kínával, a világ legnagyobb uborkatermelőjével nem vehetem fel a versenyt. Azt azonban kétlem, hogy az ő Jurassic uborkájuk szebb vagy finomabb volna mint az enyém.
Utolsó kommentek