A skandináv pizzasütők bajnokságának a döntőjébe hat, elődöntőkön keresztülverekedett svéd és norvég szakács jutott. A zsűriben a médiából közismert pizzaimádók és pizzaszakértők foglaltak helyet, akik a pizzák ízét, kinézetét és a versenyzők fantáziáját osztályozták. A tét a skandináv országok képviselete volt az 2008-as olaszországi Pizzasütő Európa bajnokságon.
A vetélkedőt vezető, lelkes konferanszié alaposan felkészült. A pizza Amerikán (USA) keresztül érkezett Skandináviába. A pizza hazája Nápoly, és csupán annyiban amerikai, hogy ott találták ki hozzá a házhoz szállításhoz szükséges kartondobozt. Igaz, hogy New Yorkban már az 1900-as évek elején árultak pizzát, de mai népszerűségét az olaszországi partraszállásban részt vett, Nápolyból visszatért amerikai katonák alapozták meg. Az EU szabvány által védett, egykor szegényételként ismert Nápolyi Marinara pizza feltéte oreganoval és fokhagymával fűszerezett, olíva olajjal meglocsolt, hámozott-zúzott paradicsom. Az I. Umberto király feleségéről, Margheritáról elnevezett változat feltéte pedig a hazafias lendülettől ihletett, olasz nemzeti trikolórt alkotó paradicsom-mozzarella-bazsalikom trió. 
A versenyzőknek tíz perc alatt kellett két-két pizzát készíteniük. Fürge ujjakkal laposra simították a kelesztett tésztát, megkenték az ugyancsak előre elkészített szósszal - gondosan szabadon hagyva a két-három centiméteres széles kérget, a cornicionet - sajttal megszórták, és becsúsztatták a 325 fokra előmelegített elektromos pizzasütő kályhába (sütőbe). Amikor három-négy perc múlva a pizza elkészült, akkor kivették, és megrakták a maradék, hőkezelést nehezen tűrő feltéttel.
Utolsó kommentek