Stockholmból több lehetőség van zöld Toyotával Stavangerbe jutni. Az egyik változat a térképen látható.
Akárhogy is nézem, 1000 kilométernyi vezetés áll előttünk. Két napra tervezzük az utat, mert a norvég utakon nem lehet gyorsan haladni. Egymást váltogatják a pénzbeszedőhelyek - útvám, komp és alagutak - és hiába az E18 jelzés rajta, mégis minden falun áthalad. A megengedett sebesség lakott területen 20-40, városon kívül 60-70, egyenes szakaszokon kivételesen 80 kilométer/óra. Ha hozzáteszek még egy 0-t akkor megkapom a gyorshajtásért járó büntetést norvég koronában.
Szeretjük a napsütésben gyönyörű Norvégiát, mely a világ legkellemesebb és legnagyobb területű országa. Az előbbi állítás egy, a közelmúltban készült ENSZ kimutatás eredménye, amit szükség esetén mi is tudunk igazolni. Az utóbbi pedig akkor lenne igaz, ha kivasalnák a hegyeiket. - Hogyan lehettünk olyan marhák, hogy odaadtuk nekik!? - Ezen szoktunk vezetés közben töprengeni a Zasszonnyal. Ugyanis 1814 és 1905 között Norvégia Svédországhoz tartozott….
A kihalással fenyegetett svéd királyi dinasztia utolsó tagja, XIII. Károly 1811-ben adoptálta Napóleon ex-tábornokát, Jean Baptiste Bernadotte-ot, aki a nevelőapjának 1818-ban bekövetkezett halála után XIV. Károly János néven gyakorolta a hatalmat. Bernadotte 1812-ben titkos szövetséget kötött Sándor cárral, majd 1813-ban nyíltan csatlakozott a Napóleon elleni ligához. A lipcsei csatában százezres hadsereget, köztük harmincezer svéd katonát kommandírozott volt munkaadója ellen, majd útban Párizs felé, kis kerülővel Dánia ellen vezette a kölcsön-hadseregét. A túlerővel szemben tehetetlen dánok kapituláltak, és egymillió birodalmi tallér, valamint a svéd-Pomeránia ellenében lemondtak Norvégiáról.
A derék norvégok nemzeti felkeléssel válaszoltak a tulajdonosváltozásra, és 1814 május 17-ikén a dán helytartót, Keresztély Frigyest kiáltották királyuknak. A függetlenség rövid életűnek bizonyult, a svédek az új szövetségi kapitány vezérletével könnyedén lelépték a frissiben kikiáltott szomszéd országot. Norvégia csatolásának híre eufóriával töltötte el a svéd lelkeket, a könnyekig meghatott XIII. Károly a hintójából integetett a Stockholm utcáin összegyűlt néptömegnek. Az utolsó svéd hadjárat helyrepofozta az egykori nagyhatalom megtépázott önérzetét.
Bernadotte, azaz most már a svéd-norvég XIV. Károly János király, a francia trónra áhítozott. Aspirációja elérésében szüksége volt egy elégedett norvég nép felmutatására. Az annektálást ezért átnevezték uniónak, és érvényben maradt a francia forradalom mintájára megalkotott norvég alkotmány, mely állampolgárainak az akkori idők legnagyobb szabadságát biztosította. A svéd házasság nagyobb belső függetlenséggel járt, mint a dán gyámság. A nemzeti érdekek megsértése valamint a kihasználtság gyanújából fakadó norvég vádaskodás gyakran paranoid méreteket öltött. A svéd uralkodónak gyakran kellett emlékeztetnie koronája hűséges alattvalóit arra, hogy nem Norvégia foglalta el Svédországot, hanem fordítva.
Az "uniós perlekedés" egyre inkább az egymásra féltékeny testvérek viszonyára hasonlított. A svédeknek végül elfogyott a türelmük, és 1905. június 7-ikén az unió feloszlott. Otthagyták őket a fjordjaikkal és a szárított halaikkal egyetemben. - Boldoguljanak maguktól, ha olyan okosak!
Az olajra azonban senki sem számított. Ma a norvég a gazdag rokon, akitől a svéd morogva ugyan de elfogadja a felkínált munkalehetőséget. Vigasztalásul a „szőlősavanyú” norvég viccek maradtak. Mert ki lenne más, ha nem a norvég, aki zsebre vágott kézzel jár, mert szégyelli azt, hogy nem egyforma hosszúak az ujjai, és az út közepén jár, mert fél a vadvirágoktól. A norvég sofőr antibébi pirulát tesz az ablakmosó folyadékba, ha elkopik az ablaktörlő gumija, és a norvég terrorista az, aki a túszt küldi el a váltságdíjért.
A hagyományos norvég koszt - utolsó tíz-húsz évet kivéve - még a norvégek szerint is próbára teszi a tűrőképességet. Többek között azért, mert az újdonságok jóval később érkeztek meg Oslóba, mint a kozmopolita Stockholmba.
Harald és Morten először járt Oslóban. Hazautazásuk napján vásároltak egy-egy banánt, azzal, hogy hazafelé a vonaton megkóstolják. Harald éppen beleharapott a banánba, amikor a vonat belefutott egy alagútba.
Harald megszólalt a sötétben.
- Morten, megkóstoltad a banánt?
- Nem, miért kérded?
- Akkor ne is kóstold, mert én megvakultam tőle.
Utolsó kommentek