Hobbiszakács

Irány Stavanger!

Hobbiszakács / Skandikamera

Válogatott gaszturbálások Stockholmból

Utolsó kommentek

  • Mormogi Papa: A lábak állása valóban emlékeztet a foltos nyakorjánra :-) (Nyelvújítás kori ötlet a zsiráf magyar nevére :-P) Érdekes, hogy több nyelv is gázlómadárról nevezte el az emelő szerkezetet... nyilván ... (2020.06.02. 21:08) A zsiráf és a hattyú
  • Mormogi Papa: Úgy látom, még mindig nem megy a dupla Nelson :-P (2020.05.29. 16:50) Birkózó bocsok
  • Mormogi Papa: @Hobbiszakács: Magánszféra. (2020.05.27. 21:01) A mama kedvence
  • Hobbiszakács: @Mormogi Papa: a többi (négy) bocs megállás nélkül bírkózik. A "dupla Nelsonon" kívül minden fogást kipróbálnak. Két óra tájban a mama morrant egyet, amire a a bocsok hanyatt homlok utána rohannak, ... (2020.05.27. 15:41) A mama kedvence
  • Mormogi Papa: Na és a többi? Ő a kivételezett ? (2020.05.27. 12:25) A mama kedvence
  • Mormogi Papa: @Hobbiszakács: Halszemmel? (2020.05.25. 23:04) Koronaidők a Skansenben
  • Hobbiszakács: @Mormogi Papa: Szemmel látható volt, hogy szemmel tartott engem. Nem nézte jó szemmel, hogy zavarom ebéd közben. :-) (2020.05.25. 18:31) Koronaidők a Skansenben
  • Hobbiszakács: @Benikuty: Helyigényes, és könnyen feledésbe merül. (2020.05.25. 11:51) Lazac zöldborsóval
  • Benikuty: @Hobbiszakács: Alaplevet általában 10 kg anyagból követek el, aztán kiporciózva megy a mélyhűtőbe. Persze helyigényes. A hallal kapcsolatban teljesen egyetértünk, harcsát kizárólag bundázva csinálok... (2020.05.25. 11:30) Lazac zöldborsóval
  • Mormogi Papa: Köszönöm, különösen a mókit (2020.05.25. 11:01) Koronaidők a Skansenben
  • Hobbiszakács: @Benikuty: Az sk. alaplével az a gond, hogy csak akkor nincs kéznél, amikor épp szükség van rá. Harcsa állaga a tőkehaléhoz hasonlít, azaz könnyen előfordul, hogy szétfő. A lazac egészben marad me... (2020.05.25. 09:37) Lazac zöldborsóval
  • Hobbiszakács: @Mormogi Papa: Méghozzá fagyos tavaszi! :-) Ne panaszkodjak, mert tegnap már 16 fok volt a tengerparton. (2020.05.25. 09:32) Lazac zöldborsóval
  • Benikuty: Ha az én alaplevem sk., a hal pedig szürkeharcsa, az gond? Esetleg a hal diópanírban, vajon sütve...Borsó sok petrezselyemmel közvetlen a kertből. Izgalmas, kösz! :) (2020.05.24. 20:54) Lazac zöldborsóval
  • Mormogi Papa: Szép ez a tavaszi tál (2020.05.24. 11:58) Lazac zöldborsóval
  • Mormogi Papa: Holnap hajnalban (ma 24:00-tól) kezdődik a nyitás nálunk. A "szépkorúaknak fenntartott vásárlási időszelet" még marad, meg a közlekedési eszközökön a maszkabál. Mi is hordjuk a zabostarisznyát :-P A... (2020.05.17. 14:51) A mielőbbi viszontlátásra Budapest!
  • Utolsó 20

Címkék

Breitenbach Attila - szakácsolimpiai aranyérmes

2008.11.07. 08:28 :: Hobbiszakács

Mai gasztrovendégem Breitenbach Attila, a Debreceni Taylor's Snack Konyhafőnöke, számos hazai és nemzetközi verseny aranyérmese és dobogós helyezettje, a 2008-as Erfurti IKA Szakácsolimpia aranyérmese.

 

Debrecenben születtem huszonöt évvel ezelőtt. 1996 nyarán kitaláltam azt, hogy diákmunkát vállalok. Bátyám, aki szakácsként dolgozott, felajánlotta azt, hogy menjek el hozzájuk az étterembe diákmunkásnak. Két hétig dolgoztam náluk, utána a konyhafőnök odajött hozzám, és a kezembe nyomott 6500 forintot. Nagyon megörültem, mert abban az időben ennyi pénz sokat ért egy diák szemében. Ez az esemény nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy később a szakács szakmát választottam. Évek múlva, amikor már a Kereskedelmi és Vendéglátó ipari iskola padjait koptattam, édesapámmal beszélgettem, és véletlenül ez a kéthetes munka került szóba. Kiderült, hogy a pénzt nem az étterem, hanem Ő fizette. Jót nevettünk rajta.
2000-ben befejeztem az iskolát, munkába álltam, és 2002 májusában már a Bocskaikerti Véndiófa Csárda konyhafőnök helyettese voltam. Egy nagyon jó kollégám 2003-ban megmutatta nekem a hidegkonyhai artisztikát. Nagyon megtetszett, azonnal elkezdtem gyakorolni. Bátyám a kollégáival gyakran járt hazai versenyekre, egyszer én is velük tartottam.  Az első versenyemen nagy meglepődésemre, zöldfülű versenyzőként bronzérmet kaptam. Pedig jóformán azt sem tudtam, hogy miről van szó. 2004 tavaszán újabb megmérettetésen vettem részt. Tanultam az előző versenyen elkövetett hibáimból, és sokkal szebbet alkottam, ami sajnos csak a bronzéremhez volt elégséges. De sokat tanultam a versenytársaim munkáiból, és a gyakorlás is meghozta az eredményét. A 2004-es Szakácsolimpián ezüstérmet kaptam, majd számos hazai és nemzetközi versenyen értem el dobogós helyezést. Idén pedig sikerült „javítanom” a 2004-ben kapott érmemen. Mindig az a célom, hogy a régi versenyeken kapott helyezéseimet kijavítsam. (Ezt a szokásomat igyekszem továbbra is megtartani.) A mai napig csupán két olyan verseny maradt, melyen nem kaptam aranyérmet. Ezekért még meg kell küzdenem.
A 2008-as Olimpiára való felkészülésem az eddigi versenyekhez képest sokkal nehezebb körülmények között zajlott le. A jelenlegi munkahelyem augusztus 25-ére eső megnyitásáig minden egyes nap reggeltől estig az étteremben dolgoztam. A versenymunkáim elkészítéséhez csak szeptember 16-án tudtam nekifogni. Az első munkám - egy saját recept alapján készített tészta alapból, fűszerkivonatokból és szárított zöldségekből álló fogás - az indulásunk előtti napon készült el.
A tésztamunkát először megterveztem, majd készíttettem hozzá egy fa alapzatot és egy, a hátsó ívet megadó ovális formájú merevítőt vasból. Ezekre épült fel a kerítés és a maszkok. Utána elkészítettem a virágokat. A munkámat hungarocell alapra építettem fel, és beszabtam az ovális merevítőbe. A tésztából készült kerítésléceket egyenként méretre szabtam, és a vas ívhez és a fa alapzathoz rögzítettem. A maszkokat befestettem egy tojás alapú kivonatokat és porított zöldségeket tartalmazó festékekkel.
Ezután került sor a virágok szirmaira és leveleire, a kovácsoltvas stílusú gyertyatartókra és a gyertyákra. Amikor minden egyes apró részlettel kész voltam, akkor a terveim alapján összeállítottam a versenymunkámat.
A másik versenymunkámat, amellyel az ételszobrászat versenyágban indultam, már kint Németországban, egy szálloda konyhájában készítettem el.
 
A debreceni kollégákkal együtt október 16-án indultunk Németországba. Másnap már munkához is fogtunk. Az első két napon lényegében csak nekik segítettem. Egy ilyen, nagyszabású versenyen számomra nem az a legnehezebb, hogy egy szép versenyképes munkát tegyek az asztalra, hanem a versenyt megelőző napok, amíg a munka elkészül. Ezalatt minimális idő jut alvásra. Az utolsó napon pedig egyáltalán nem alszom, hogy időben készen legyen a munka.
Az én versenynapom 22-ére esett. Hajnali kettőre sikerült befejeznem a zöldségből készült munkámat.
Reggel ötkor érkeztünk a verseny helyszínére. Hétre kellett befejezni a versenymunkák felpakolását az asztalra. Ügyelnem kellett, mert az idő túllépése pontlevonással vagy kizárással jár. Még egyszer sem fordult elő velem, hogy két versenymunkát próbáljak megindítani ugyanazon a napon. Ennek ellenére sikerült mindkettőt időben összeállítani.
Az én kategóriám, azaz a hidegkonyhai artisztika osztályozására a délután négykor kezdődő eredményhirdetés vége felé került sor. Ebben a kategóriában emberi fogyasztásra alkalmas, mesterséges színezéket nem tartalmazó nyersanyagokból készült munkák versenyeznek. Amikor az én kategóriámra került a sor, akkor kezdtem egy kicsit izgulni, de már nem úgy, mint régen, amikor elkezdtem a versenyzést. Számomra az volt a legfontosabb, hogy a munkámat a nehézségek ellenére is elvégeztem. Aztán felhívtak a színpadra, és elmondták azt, hogy aznap kétszer indultam ebben a kategóriában. Ezután bejelentették azt, hogy milyen érmeket kaptam. Olyan fáradt voltam, hogy az aranyérem és a bronzérem helyett inkább annak örültem, hogy vége van, mégpedig úgy, hogy sikerült megvalósítani a tervemet.
Eredményhirdetéskor mindig az jár az eszembe, hogy ez volt az utolsó versenyem. Nem szeretnék fiatalon tönkre menni. Bevallom, hogy kissé rosszul esett az, hogy az a versenymunka kapta a bronzérmet, amit egy hónapig készítettem. A zöldségből készült munkámat készítés közben találtam ki. És azzal nyertem aranyat. Rájöttem arra, hogy nem jó, ha előre megtervezem a munkámat, mert menetközben úgyis alakítok a tervemen, és teljesen mást lesz belőle, mint amit elterveztem. Akkor találom, ki azt, hogy mit csinálok, amikor már a kezembe van a kés, és előttem van a megmunkálásra váró zöldség vagy gyümölcs.
 
A négy szakáccsal és egy cukrásszal felálló debreceni regionális csapat bronzérmet kapott. Ezután egyéniben versenyeztek hidegkonyhai artisztikában, mely során Mile József bronzot, Rédai Attila, Gonda Attila és Breitenbach Rezső ezüstérmet nyert.
Utólag visszagondolva az Olimpiára, a velejáró nehézségekre – melyeknek még a felét sem tudtam leírni - és a fárasztó napokra-hetekre, elmondhatom azt, hogy megérte. Jövőbeli terveimről csupán annyit, hogy a 2009-es Baseli Európa bajnokságon szeretném összemérni a tudásomat más országok szakácsaival.

Breitenbach Attila

 
Hasznos és haszontalan tudnivalók a Szakácsolimpiáról:
A 22-ik „IKA” Kulináris Olimpiát október 19-22 között tartották Erfurtban. A világ egyik legnagyobb mesterszakács- és cukrász- találkozójának az őse egy 1900-ban Frankfurtban rendezett helyi szakácsversenyből „nőtte ki magát”.  A nemzeti csapatok két ágban – hidegtál és meleg tál - versenyeztek. A szabályok első hallásra bonyolultak - akit érdekel a szövevényes versenykiírás, az itt (is) elolvashatja - hobbiszinten elég annyit tudni, hogy a melegkonyha versenyágban négy-négy szakács és egy-egy cukrász (a hatodik csapattag asszisztál) öt óra alatt háromfogásos menüt főz 110 személynek. Az a csapat nyer, amelyik a legtöbb pontot gyűjti a lehetséges 480-ból.
 
A nemzeti csapatok "küzdelmét" és egyben az Olimpiát a norvég válogatott nyerte. Második a német, harmadik a címvédő svéd csapat lett. Magyarország a 21-ik. A magyar katonaválogatott a hatodik lett a kategóriájában. A szakácsok és a cukrászok egyéniben a hidegkonyha (A), melegkonyha (B) és cukrász (C) kategóriák mellett (többek között) hidegkonyha- és cukrász artisztikában is összemérték az erejüket. Ezekben a versenyágakban lényegesen jobban szerepeltek a magyar szakácsok.

 
 
 

12 komment

Címkék: szakácsolimpia breitenbach attila erfurti beszámolója

A bejegyzés trackback címe:

https://hobbiszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr30753708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2008.11.07. 14:27:21

minden tiszeteletem a kreativitásé, és a kézügyességé (magam is ebből élek), de ennek semmi köze a szakácsmesterséghez. még hidegkonyhának sem nevezném, nem tudom mi értelme van az efféle versenyeknek, vagy hogy minek hívják "szakácsolimpiának". nem látok mögötte semmi főzni tudást...

Zuzuka 2008.11.09. 11:34:39

gratulálok a fiatal és rendkívül tehetséges konyhafőnöknek! szép dekoráció és biztosan nagy munka, de mi lesz vele?
lopikálok néhány ötletet az itthoni ételdíszítéshez, de én biztosan meg is eszem majd, mert mindíg megeszem, étteremben is:)

Zsuzsa · http://kulinaris-elvezet.blogspot.com 2008.11.09. 13:44:03

Gyönyörű munkák!
Gratulálok!

Breitenbach Attila 2008.11.09. 18:05:30

Sziasztok!

Részben igazat adok az első kommentelőnek, hogy amit csináltam nem sok köze van a főzéshez, de a mindennapi munkámba nagyon sok előnyét élvezem, mert az étkezés nem az ízeknél kezdődik, hanem a látványnál. A vendég amikor nem ismer egy ételt akkor a kinézete alapján választ és az ízét csak akkor érzi amikor megkóstolja. Én pedig úgy próbálom elkészíteni ezeket az ételeket, hogy látvány és íz szempontjából is eladható és élvezhető legyen. Ezért az én meglátásom szerint, csak van valamilyen köze a vendéglátáshoz vagy az olimpiához.
Sokan vannak így vele, hogy nem látják értelmét a hidegkonyhai artisztikának, de én nem azért csinálom, hogy bárkivel megértessem azt, hogy van-e köze a gasztronómiához vagy nem, hanem azért mert szeretem csinálni.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2008.11.11. 20:31:04

Breitenbach Attila 2008.11.09. 18:05:30

örülök, hogy reagáltál. mint írtam nagyon tisztelem a kreativitást és minden művészi alkotást. az én értetlenkedésem, csak annyi, hogy ennek egy szakácsolmpián van-e a helye. nem vonom kétségbe a műfaj létjogosultságát, csak inkább kellene egy külön látványkonyhai, vagy artisztikai versenyt szentelni a műfajnak... én, ha a szakács szóval találkozom egy szóösszetételben akkor csak a főzésre gondolok. és ha azt hallom, hogy x aranyérmesünk van a szakácsolimpián, akkor arra gondolok, hogy bizonyára finom ételek főzésével/sütésével nyerték a versenyt. de ez lehet, hogy az én hibám:)

Breitenbach Attila 2008.11.11. 23:46:14

Bombadil Toma

Én amikor elkezdtem a hidegkonyhai artisztikát, akkor még azt se tudtam, hogy ilyen verseny létezik. Most meg már azt látom, hogy nagyon sok induló van ebben a kategóriában. Külföldön egyre gyakrabban találkozok vele svédasztalos vacsorákon vagy szállodákban. Engem is elég sokszor kérnek fel, hogy rendezvényekre, esküvőkre készítsek gyümölcstálat vagy dekorációt. Valószinűleg anyagi dolgok miatt vezették be ezt a kategóriát a gasztronómiai versenyekbe, mert egy hétköznapi embert jobban megfogja egy ilyennek a látványa, mint a főzésnek és valószinüleg nőt a látogatók száma a versenyeken.
Ha hiszed ha nem ebben a kategóriában nagyon sok magyar és külföldi mesterszakácsok is indulnak akik a "főzés" kategóriában is szoktak indulni.
De abban igazat adok neked, hogy ezeket a látvány kategóriákat lehet, hogy jobb lenne különválasztani a főzéstől.

Üdv.: Attila

Breitenbach Attila 2008.11.11. 23:50:02

Zuzuka 2008.11.09. 11:34:39

A zöldségből készült munkát, már a helyszinen kidobtam. Amit tésztából csináltam azt pedig hazahoztam, mert az még jó lesz kiállításokra, vagy rendezvényekre, vagy ha másra nem, akkor emléknek.

Gasztronauta · http://gasztronautakft.hu 2008.11.23. 06:48:37

Attila!
Gratulálok a kitartásodhoz, Örülök, hogy új feladatod van a szakács szakmában is. Javaslom, hogy próbáld ki magad a szakácsversenyeken is, ott tudsz igazán fejlődni, megtanulni a tűzzel bánni!

cecilke 2008.11.23. 23:10:59

Eddig kétszer próbálkoztam a Taylor's-ban, mert közel volna ebédelni, de rémesek a tapasztalataim. A személyzet teljesen szakképzetlen, A lány a pult mögött B lánytól kérdezte melyik a lasagna, pedig direkt csak olyat mertem kérni, ami ki volt rakva! Túl sok a belső design, és roppant kevés a főzés! A kollégám valami csülköset evett, totál száraz, szíjas krumplihoz egy nagyítóval észrevehetőnyi hús...

Breitenbach Attila 2008.11.26. 00:08:50

Kedves Cecilke!

Sajnálom, hogy rossz tapasztalatod volt az étteremmel kapcsolatban, de viszont nagyon örülök a véleményednek, mert ezekből a véleményekből tudunk tanulni és fejlődni. Sajnos hallottam én is egy ilyen napról, amikor nem volt túl jó a rakott csülök, de mi is emberek vagyunk és mint minden más étterem mi is hibázunk, de nem szándékosan. Hála istennek a konyhát nagyon kevés kritika éri, de a pult rész az nem hozzám tartozik.
Ha az étteremnél jársz akkor kérlek keress meg és személyesen foglak kárpótolni a kellemetlenségért, amiért utólagason is elnézést kérünk. Bármilyen tapasztalatod van az étteremmel kapcsolatban a www.taylorssnack.hu oldalon leírhatod, mert azt rendszeresen megnézem.

üdv. Attila

Breitenbach Attila 2008.11.26. 00:18:34

Kedves Gasztronauta!

Köszönöm a gratulációdat és szándékomban áll más kategóriába is elindulni, mert már nagyon sok dolgott láttam a versenyekből.
Sajnos ezeket a versenyhez kapcsolatos dolgokat egyik iskolába se tanítják és még csak most kezdem úgy érezni, hogy eleget láttam és eleget tanultam a versenyző kollégáimtól ahoz, hogy a hidegkonyhai artisztika tudásomat beleépítsem egy versenymunkába ami, nem csak a látványról szól, hanem az ízekről is. Köszönöm a jótanácsodat és igérem megfogadom.

Üdv.: Attila

Jutka · http://sussunk-fozzunk-valamit.blogspot.com/ 2008.11.28. 09:33:00

Szia, csak gratulálni tudok..na meg csodálni, hogyan képes valaki ilyen dolgokra..ez az ami nekem sosem ment..
üdv J.