Mai gasztrovendégem Breitenbach Attila, a Debreceni Taylor's Snack Konyhafőnöke, számos hazai és nemzetközi verseny aranyérmese és dobogós helyezettje, a 2008-as Erfurti IKA Szakácsolimpia aranyérmese. 
Debrecenben születtem huszonöt évvel ezelőtt. 1996 nyarán kitaláltam azt, hogy diákmunkát vállalok. Bátyám, aki szakácsként dolgozott, felajánlotta azt, hogy menjek el hozzájuk az étterembe diákmunkásnak. Két hétig dolgoztam náluk, utána a konyhafőnök odajött hozzám, és a kezembe nyomott 6500 forintot. Nagyon megörültem, mert abban az időben ennyi pénz sokat ért egy diák szemében. Ez az esemény nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy később a szakács szakmát választottam. Évek múlva, amikor már a Kereskedelmi és Vendéglátó ipari iskola padjait koptattam, édesapámmal beszélgettem, és véletlenül ez a kéthetes munka került szóba. Kiderült, hogy a pénzt nem az étterem, hanem Ő fizette. Jót nevettünk rajta.
2000-ben befejeztem az iskolát, munkába álltam, és 2002 májusában már a Bocskaikerti Véndiófa Csárda konyhafőnök helyettese voltam. Egy nagyon jó kollégám 2003-ban megmutatta nekem a hidegkonyhai artisztikát. Nagyon megtetszett, azonnal elkezdtem gyakorolni. Bátyám a kollégáival gyakran járt hazai versenyekre, egyszer én is velük tartottam. Az első versenyemen nagy meglepődésemre, zöldfülű versenyzőként bronzérmet kaptam. Pedig jóformán azt sem tudtam, hogy miről van szó. 2004 tavaszán újabb megmérettetésen vettem részt. Tanultam az előző versenyen elkövetett hibáimból, és sokkal szebbet alkottam, ami sajnos csak a bronzéremhez volt elégséges. De sokat tanultam a versenytársaim munkáiból, és a gyakorlás is meghozta az eredményét. A 2004-es Szakácsolimpián ezüstérmet kaptam, majd számos hazai és nemzetközi versenyen értem el dobogós helyezést. Idén pedig sikerült „javítanom” a 2004-ben kapott érmemen. Mindig az a célom, hogy a régi versenyeken kapott helyezéseimet kijavítsam. (Ezt a szokásomat igyekszem továbbra is megtartani.) A mai napig csupán két olyan verseny maradt, melyen nem kaptam aranyérmet. Ezekért még meg kell küzdenem.
A 2008-as Olimpiára való felkészülésem az eddigi versenyekhez képest sokkal nehezebb körülmények között zajlott le. A jelenlegi munkahelyem augusztus 25-ére eső megnyitásáig minden egyes nap reggeltől estig az étteremben dolgoztam. A versenymunkáim elkészítéséhez csak szeptember 16-án tudtam nekifogni. Az első munkám - egy saját recept alapján készített tészta alapból, fűszerkivonatokból és szárított zöldségekből álló fogás - az indulásunk előtti napon készült el.
A tésztamunkát először megterveztem, majd készíttettem hozzá egy fa alapzatot és egy, a hátsó ívet megadó ovális formájú merevítőt vasból. Ezekre épült fel a kerítés és a maszkok. Utána elkészítettem a virágokat. A munkámat hungarocell alapra építettem fel, és beszabtam az ovális merevítőbe. A tésztából készült kerítésléceket egyenként méretre szabtam, és a vas ívhez és a fa alapzathoz rögzítettem. A maszkokat befestettem egy tojás alapú kivonatokat és porított zöldségeket tartalmazó festékekkel.
Ezután került sor a virágok szirmaira és leveleire, a kovácsoltvas stílusú gyertyatartókra és a gyertyákra. Amikor minden egyes apró részlettel kész voltam, akkor a terveim alapján összeállítottam a versenymunkámat.
A másik versenymunkámat, amellyel az ételszobrászat versenyágban indultam, már kint Németországban, egy szálloda konyhájában készítettem el.
A debreceni kollégákkal együtt október 16-án indultunk Németországba. Másnap már munkához is fogtunk. Az első két napon lényegében csak nekik segítettem. Egy ilyen, nagyszabású versenyen számomra nem az a legnehezebb, hogy egy szép versenyképes munkát tegyek az asztalra, hanem a versenyt megelőző napok, amíg a munka elkészül. Ezalatt minimális idő jut alvásra. Az utolsó napon pedig egyáltalán nem alszom, hogy időben készen legyen a munka.
Az én versenynapom 22-ére esett. Hajnali kettőre sikerült befejeznem a zöldségből készült munkámat.
Reggel ötkor érkeztünk a verseny helyszínére. Hétre kellett befejezni a versenymunkák felpakolását az asztalra. Ügyelnem kellett, mert az idő túllépése pontlevonással vagy kizárással jár. Még egyszer sem fordult elő velem, hogy két versenymunkát próbáljak megindítani ugyanazon a napon. Ennek ellenére sikerült mindkettőt időben összeállítani.
Az én kategóriám, azaz a hidegkonyhai artisztika osztályozására a délután négykor kezdődő eredményhirdetés vége felé került sor. Ebben a kategóriában emberi fogyasztásra alkalmas, mesterséges színezéket nem tartalmazó nyersanyagokból készült munkák versenyeznek. Amikor az én kategóriámra került a sor, akkor kezdtem egy kicsit izgulni, de már nem úgy, mint régen, amikor elkezdtem a versenyzést. Számomra az volt a legfontosabb, hogy a munkámat a nehézségek ellenére is elvégeztem. Aztán felhívtak a színpadra, és elmondták azt, hogy aznap kétszer indultam ebben a kategóriában. Ezután bejelentették azt, hogy milyen érmeket kaptam. Olyan fáradt voltam, hogy az aranyérem és a bronzérem helyett inkább annak örültem, hogy vége van, mégpedig úgy, hogy sikerült megvalósítani a tervemet.
Eredményhirdetéskor mindig az jár az eszembe, hogy ez volt az utolsó versenyem. Nem szeretnék fiatalon tönkre menni. Bevallom, hogy kissé rosszul esett az, hogy az a versenymunka kapta a bronzérmet, amit egy hónapig készítettem. A zöldségből készült munkámat készítés közben találtam ki. És azzal nyertem aranyat. Rájöttem arra, hogy nem jó, ha előre megtervezem a munkámat, mert menetközben úgyis alakítok a tervemen, és teljesen mást lesz belőle, mint amit elterveztem. Akkor találom, ki azt, hogy mit csinálok, amikor már a kezembe van a kés, és előttem van a megmunkálásra váró zöldség vagy gyümölcs.
A négy szakáccsal és egy cukrásszal felálló debreceni regionális csapat bronzérmet kapott. Ezután egyéniben versenyeztek hidegkonyhai artisztikában, mely során Mile József bronzot, Rédai Attila, Gonda Attila és Breitenbach Rezső ezüstérmet nyert.
Utólag visszagondolva az Olimpiára, a velejáró nehézségekre – melyeknek még a felét sem tudtam leírni - és a fárasztó napokra-hetekre, elmondhatom azt, hogy megérte. Jövőbeli terveimről csupán annyit, hogy a 2009-es Baseli Európa bajnokságon szeretném összemérni a tudásomat más országok szakácsaival.
Breitenbach Attila
Hasznos és haszontalan tudnivalók a Szakácsolimpiáról:
A 22-ik „IKA” Kulináris Olimpiát október 19-22 között tartották Erfurtban. A világ egyik legnagyobb mesterszakács- és cukrász- találkozójának az őse egy 1900-ban Frankfurtban rendezett helyi szakácsversenyből „nőtte ki magát”. A nemzeti csapatok két ágban – hidegtál és meleg tál - versenyeztek. A szabályok első hallásra bonyolultak - akit érdekel a szövevényes versenykiírás, az itt (is) elolvashatja - hobbiszinten elég annyit tudni, hogy a melegkonyha versenyágban négy-négy szakács és egy-egy cukrász (a hatodik csapattag asszisztál) öt óra alatt háromfogásos menüt főz 110 személynek. Az a csapat nyer, amelyik a legtöbb pontot gyűjti a lehetséges 480-ból.A nemzeti csapatok "küzdelmét" és egyben az Olimpiát a norvég válogatott nyerte. Második a német, harmadik a címvédő svéd csapat lett. Magyarország a 21-ik. A magyar katonaválogatott a hatodik lett a kategóriájában. A szakácsok és a cukrászok egyéniben a hidegkonyha (A), melegkonyha (B) és cukrász (C) kategóriák mellett (többek között) hidegkonyha- és cukrász artisztikában is összemérték az erejüket. Ezekben a versenyágakban lényegesen jobban szerepeltek a magyar szakácsok.
Utolsó kommentek