Drága Mancikám!
Legutóbb egy repedésen keresztül láttalak, ahogy a könnyeidet törölgetted. A hangulatos búcsúszertartás után – megjegyzem, az Obladi-Oblada helyett választhattál volna más melódiát – egy Katafalk nevet viselő, jobb napokat látott komp fedélzetén találtam magam. Mondhatni, vegyes társaságba kerültem. Legtöbben mogorván néztek maguk elé, csak a cafatosra tépett mellényű Mehemed regélt hetven szűzről. A Styx sötéten örvénylő vize a komp peremét nyaldosta. - Ugyan mi baj történhet? – Ugyan mi baj történhet? – mantrázta egy szikár férfi. Bemutatkoztunk, Anandnak hívják, az Air India londoni járatával érkezett.
A túlsó parton egy tágas terembe tereltek, ahol az eligazítás közben non-stop propagandával traktáltak. Megtudtuk, hogy az előző kormányok felelőtlen politikája, és az ún. „tisztítótűz korrupció” miatt globális lehűlés fenyeget. Rövid reklámfilmeket vetítettek az ébenfekete átállásról, és a pokoli meleghez szükséges vulkanikus energia megzabolására tett erőfeszítésről.
- Itt sem szabadulsz a politikától – morogta a mellettem álló öregember. Összekacsintottunk. – Szólíts Bandi bácsinak – mondta.
A sorstársaim szerint a hálótermünk O₂ kvótáját már az érkezésem előtt túlléptük. Amíg át nem térünk a gázról a lávafűtésre addig 18 fokban szabták meg a hőmérsékletet.
- Hát nem arról volt szó, hogy alaposan befűtenek nekünk? – zsörtölődött a minap Paavo. Sapkában, nyakában sállal ült a pokol tornácán felállított, kénes gőzszaunában.
A híresztelésekkel ellentétben az élet nem állt meg. Anand a reinkarnációt gyakorolja. Esténként alig lehet ráismerni. A szüzekből kigyógyult Mehemed pokolgépszerelőként találta meg a helyét. Én egy kísértetképző tanfolyamra jelentkeztem. Fehér lepedőm van, Bandi bácsi ígért hozzá egy rozsdás láncot. Vazelinnel fogom kenegetni, hogy ne csikorogjon, amikor meglátogatlak.
Addig is csókol
Dezsőd
Utolsó kommentek