Hobbiszakács

Irány Stavanger!

Skandikamera / Hobbiszakács

Válogatott fotók és gaszturbálások Stockholmból

Utolsó kommentek

Címkék

Árapály Zanzibárban

2025.04.09. 05:31 :: Hobbiszakács

sk_rmbild_2025-03-29_115817-2.jpg

A Tanzániához tartozó Zanzibár sziget partjait az Indiai Óceán mossa, mosogatja.

zanzibar.jpg

A sziget északi csücskén levő Nungwi üdülőhelyen az árapály gyakran megtréfálja a turistákat.

sk_rmbild_2025-04-02_160838.jpg

A nyugágyak lábát nyaldosó óceán naponta kétszer visszavonulót fúj.

sk_rmbild_2025-03-29_082604.jpg

A későn ébredő turista akár egy kilométert is gyalogolhat amíg utoléri.

sk_rmbild_2025-03-29_104921-2.jpg

A békésen ballagó tehéncsorda rusztikus jelleget kölcsönöz a nyaralásnak. Nyugi, nyugi, semmi agály /elmennek majd, ha jön a dagály.

sk_rmbild_2025-03-29_124224-2.jpg

 Ahol a tehenek jártak, derékig ér a (nem éppen) kristálytiszta víz. 

 

8 komment

Címkék: Zanzibár Tanzánia Webcam Nungwi

A bejegyzés trackback címe:

https://hobbiszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr8718834678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2025.04.14. 09:03:26

"Nyugi, nyugi, semmi aggály /elmennek majd, ha jön a dagály."
Kissé eltérő második sorral, mint egy vicc poénját ismertem :-P

Amúgy (remélem, nem túl dagályosan) megírom a mi hasonló (vagy öszvér) élményünket.
1978 nyara. A háromévente igényelhető szűk valutakerettel felszerelkezve utaztunk ki párommal Frankföldére. Előző évben tolmácsoltam (jószándékból, ingyen) A Caen-i egyetem énekkarának, akik a JATE énekkar ottani vendégszereplését viszonozták pár napig. Akkoriban több kórustag hívott: látogassuk meg őket. Bár Normandia kissé kiesett eredeti útvonalterveinkből, az " ingyé' " szálláslehetőség, meg az ismeretlen vidék csábított. Nyár lévén, a legtöbb egyetemista (akik Caen-ban, vagy a közelében laktak) nem volt otthon. Azért az egyik házaspár felvette a telefont és kocsival elvittek magukhoz.
Arra nem számítottunk, hogy (autó híján) nem tudunk tőlük eljönni.
Ilyenformán rövid 28 napunkból (az utazási időt leszámítva ennyit tölthettünk ott) majd' egy hetet voltunk náluk. A "Gyalogos rally", amit évente rendeztek a faluban (tréfás feladatok, stb.) érdekes volt, ám leginkább a legkisebb gyerekre kellett vigyáznunk, míg a szülők mindenféle ügyeket intéztek. Nem panaszkodhatunk túl sokat: az "ellátás" jó volt, és még a tengerhez is elvittek egyszer. A nyers osztriga még kipiszkált végtermékével sem tűnt túl csábítónak, ám a Calvados almapálinka és a flekken helyi változata jól esett.
Mi azonban több "kulturális" élményre vágytunk. Szerencsére Caen városában már érkezésünk napján bejártuk a Múzeumot, benne a 70 méter hosszú, 900 éves "képregénnyel": a Bayeux-i Faliszőnyeg a Csatornán túli "Nagy Bretagne" utolsó sikeres meghódításának történetét regélte el, természetesen szigorúan a győztes Normannok szemszögéből.
Ekkor lett Fattyú Vilmos-ból Hódító...
Mikor már minden falubélinek eldicsekedtek velünk, a "barbár földről érkezett ritka vendégekkel", egyszer csak közölték, hogy a hét végén leutaznak egy rokonukhoz valami családi esemény(évforduló?) miatt.
Kaptunk az alkalmon: kölcsönkértünk tőlük egy sátrat, mivel megígérték, hogy kitesznek minket valahol a Loire partján. Annál is inkább kedvünkre való volt ez, mert már igen kevés napunk maradt a hazautazásig.
A családi eseményről is volna mit, de most nem írok róla. Elég az hozzá, hogy hátizsákostól, kölcsönsátrastól kitettek minket Pornic városában.
A tengerparti üdülőhelyen minden kemping dugig volt, de nem estünk két- (vagy három) ségbe. Kimentünk a tenger partjára, nagy nehezen sikerült a sátrat felállítani. Nem a tudásunkkal volt gond, akkor, és később is rengeteg sátrat vertünk föl, ám speciális, homokba rögzíthető (lefúrható spirálmenetes) cövekek nem voltak a készletben...
Gyorsan átöltöztünk fürdődresszbe, párom meg is mártózott (életében először) a tenger vizében, míg én őriztem a cuccunkat. Napnyugtával elpihentünk.
"Szárazföldi patkányok" lévén, nem gondoltunk a dagályra... Hajnaltájban hallottam valami furcsa neszt: a tenger mormolását. Viharos gyorsasággal ébredtünk álmunkból a rideg valóra: a hullámok már szinte becsaptak a (kölcsön!) sátorba. Lebont, összepakol, szélsebesen eliszkol :-)
Azért a következő pár napban végigjártuk a Loire völgyének majdnem a felét, láttunk gyönyörű kastélyokat, meg egy "várjátékot" is - ami miatt (későn ért véget) csak egy éjszakai vonattal tudtunk (Le Mans-on keresztül) visszajutni Caen-ba, hála egy kedves családnak, akik szintén a várjátékot nézték, és autójukkal bevittek a szomszéd városban lévő vasúti állomásig. A váróteremben többször is felébresztettek a vasút-őrök (vaskos láncokat csörgetve zavartak el mindenkit, akinek nem volt vonatjegye...)
Caen-ból telefonáltunk a faluba, vendéglátóink elhozták a csomagjainkat (visszaadtuk a szerencsésen kimenekített sátrat) - mi pedig boldogan, élményekkel gazdagabban fordítottuk utunkat Párizs felé...

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2025.04.15. 08:25:41

@Mormogi Papa: Azok a - lényegesen nagyobb tűrőképeséggel fémjelzett - szép idők...
A sors, azaz a kutatási témám engem is Caenba vezetett. Nem emlékszem, hogy kivel, mikor és hol találkoztam, csak a témára: magas hőmérsékletű szupravezetők előállítása. Stockholmban már sikerült, ők pedig valami újdonságon törték a buksijukat.

Ami a homokon való sátorverést illeti, nincs az a csavaros szeg, amelyik felülmúlja a környékről gyűjtött, öklömnyinél alig nagyobb köveket. A sátorkötéllel hurkot kötünk rájuk, és elássuk a homokba, a négy éghajlat irányában. Azt tépje ki a vihar ha tudja. :-)

A hőségben "úszó" tengerpart homokjából hűtőberendezést lehet készíteni. Négy, homokba szúrt karóra egy lepedőt feszítünk, kb. félméter magasságban. Alatta homokkupacot emelünk, és abba szúrjük a sörös, kólás üvegeket. Jól meglocsoljuk, és várjuk, amíg az lepedő alatt száguldó szél lehűti az itókát.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2025.04.15. 09:32:38

@Hobbiszakács:
A parton nem voltak kövek/kavicsok; no meg időnk se volt gyűjteni - és mint írtam, nem mertük a kölcsönsátrat magára hagyni :-(
Nem mellesleg pár év múlva a sivatagban (Algéria, a még "Gentil Désert"-nek, azaz Kedves Sivatagnak mondott részen) a helybéli építészek is nehezen tudtak megbirkózni e feladattal. Kapcsolódó ajtót (itthonról vitettük ki, nem mellesleg a lakás tulajdonosának tudta nélkül, amiben én speciel "ártatlanvagyokkérem") és a nyugvó szárnyat erősítették egy helyben készített (az eredetit másoló) falrészletre, ezt kellett felállítani a homokon - és, mivel éjszakai álomjelentben nyílik az ajtó a napos sivatagra, kellett egy "fekete sátor" is föléje-köréje.
Az egészet drótkötelekkel kellett kifeszíteni, a homokba horgonyozva... Pedig a helyi erők biztosan szembesültek már ilyen feladattal, mégse volt sima ügy.
Nem mellesleg a semmiből milliószámra előzümmügő legyek azonnal megtelepedtek a díszletfal szélárnyékos oldalán - ami szerencsére nem a "játszó" falrész volt.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2025.04.15. 09:36:19

@Hobbiszakács:

Valami hasonló, műanyaglepedőt kifeszítő eszkába segítségével (állítólag) vízhez is lehet jutni a sivatagban a hajnali párából.
Állítólag. Nem próbáltam.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2025.04.15. 09:45:37

@Mormogi Papa: Írjuk fel a a következő életre szóló bakancslistába...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2025.04.26. 07:27:13

@Hobbiszakács: Csizmás, a kan dúr kommentje:

"Ha feldobnám - semmi esetre se állj alá!"

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2025.04.26. 10:11:29

@Mormogi Papa: Mit mondtunk annak idején a búsuló kollégának? "Ne hagyd, hogy a fejedre tojjanak! Nyisd ki a szádat!"

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2025.04.27. 07:24:17

@Hobbiszakács:

Tegnap került előmbe egy plakát. A HGyüli reklámja.
"Nézz fel!" - valami ilyen a szövege.

Nekem meg beugrott egy bibliai intésféle: talán Tóbiásnak hívták a jóembert, aki így tett - és mi történt? Egy madárra felette éppen rájött a nagyonsürgős. Emberünk meg elveszítette a látását. (Bár mintha a fia meggyógyította volna később...)
süti beállítások módosítása