A 2008-as Év Svéd Éttermének megtisztelő címét a Växjö városbeli PM étterem érdemelte ki. Szerintem megérdemelten.
Växjöben (ejtsd: Veksz-ső) szeptemberben jártam. Växjö a dél-svéd Småland tájegység központja, apró házakkal, és fegyelmezett lakossággal. Ez utóbbinak tudható be az a tény, hogy a városka elnyerte ”Európa legkörnyezetbarátabb városa” címet.
A PM a város központjában, a sétautca sarkán áll. Az étterem nevét a tulajdonosok keresztnevéből (Per és Monica) alkották.
A modern berendezés, a luxusteríték, a csillogó evőeszközök "csúcsgasztro" helyet sejttettek. Ahol az étkezés célja az élmény, a happening nem pedig a degeszre etetés. Társadalmi tevékenység, mint a színház, az opera vagy a hangverseny.
Jól tippeltem, mert a modern vendéglátás legújabb trendjének megfelelő tematikus étkezésben volt részünk, melyben az étellel a hely földrajzi-történelmi sajátosságait tükrözték. Az "appetízert" maga a séf, Per Bengtsson szolgálta fel.
Az első fogás mellé, mely a „Hódolat a környék lassan érő paradicsomának” nevet viselte, német rizlinget szolgáltak fel.
Aki bor helyett hűsítőt kért, annak a közelben levő királyi gyümölcsösből szüretelt almából készült, jégbehűtött almamustot hoztak.
A második fogás roston frissen szedett rókagombával „körített” süllő volt. A borra nem emlékszem, mert a csodálatosra sikerült süllő „ellopta a show-t”.
A harmadik fogás a Smålandi kőhalom nevet viselte.
A desszert alapja az ősrégi, hagyományos savanyított tej, a filbunke volt, melyet vörös erdei bogyókkal kombináltak, és terjedelmes habbal borítottak be.
Tudom, hogy nem mindenki osztja a véleményem, de szerintem a habnak csupán dekoratív szerepe van. Érdekes színfolt, merész forma, szokatlan textúra egy máskülönben unalmas tányéron.
De azt soha nem találtam volna ki, hogy a hab céklából és nem málnából van.
Utolsó kommentek