Turóczi Gábor a 2003-ban alakult Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesület alapító tagja, elnöke. Főzött már az Északi-sarkon, a Góbi-sivatagban, és egy 50 méter magasban függő étteremben is – és mindig paprikás csirkét.
- Nincs ilyen. Általában mindent kedvelek, ami friss, jó minőségű alapanyagból készül, és jól van összerakva. Ugyanúgy kedvelem az indiai, kínai ízeket, ahogyan a rántott, panírozott csirkecombokat.
HSZ: Nevezz meg egy újdonságot - étel, íz, főzéstechnika stb. - melyet az elmúlt év folyamán először próbáltál ki?
- Sok mindent kipróbáltam az elmúlt évben a sous vide technológiától, az Ír reggelin át a Góbi-sivatagi tevekumiszig, de azt gondolom, hogy egy jó utcai street food (ami pl. Stockholmban a korv med bröd), vagy egy friss, ropogós kenyér is nyújthat kellő táptalajt az ízlelőbimbóinknak.
HSZ: Az elmúlt év étkezései közül melyiket tartod a „legemlékezetesebb” kulináris élménynek?
- Áprilisban a Lucullus BT és az Extenda meghívására Magyarországra érkezett Kisko Gárcia andalúz mesterszakács, aki az elmúlt 5 év gasztronómiáját értékeltette át bennem andalúz ínyencvacsorájával.
HSZ: Ha rajtad múlna, melyik magyar ételt neveznéd ki nemzeti ételnek?
- Természetesen a paprikás csirkét.
HSZ: Gordon Ramsay váratlanul bejelenti magát. Mit főzöl neki, mivel kínálod? Ha ezt a rizikót nem vállalod, akkor hova viszed el vacsorázni?
- Először is leordítom a fejéről a haját, csak azért, hogy elnyerjem a rokonszenvét. Aztán elkészítem neki a világ legjobb paprikás csirkéjét, hogy hírét vigye a magyar gasztronómiának.
Utolsó kommentek