Az oroszokat alapos rendőrségi kihallgatás után, azzal a feltétellel engedték be Svédországba, hogy minden kedden jelentkeznek a rendőrségen. Meg kellett adniuk az állandó lakáscímüket, az utazásuk célját és módját, mennyi pénzt hoztak be és, hogy az honnan származik, valamint a szülők foglalkozását és politikai hovatartozását.
Björn Lövin ”Leninmonumentum”-ja a stockholmi Királyi palotától légvonalban 500 méterre, a Modern Múzeum bejáratánál áll. A gránitköves ”utcaszeleten” villamossín fut keresztül. Az úttestre festett fehér kereszt a helyet és az időt örökíti meg.
Lövin nem a kétes emlékezetű férfinak állít emléket, hanem a pillanatnak.
Az 1977-ben alkotott ”1917. április 13” installációhoz tartozó, egykori sajtófényképen télikabátos férfiak és nők láthatók, amint átvágnak a stockholmi központi állomás előtti utcán, a Vasagatanon. Hideg áprilisi reggel van, kint világháború dúl, a cári Oroszország felől forradalom szele fúj. A német támogatást élvező, Svájcból Szentpétervárba tartó Lenin átutazóban megáll a semleges Svédország fővárosában, Stockholmban, ahol néhány órát tölt. (Lenin lepecsételt vagonban utazott. Azért, hogy útközben ne lázítsa az embereket.) Lenin kezében esernyő, a kalapos hölgy mögötte pedig minden valószínűség szerint Nagyezsda Krupszkaja.
Lenin április 13-án reggel 09.23-kor érkezett Stockholmba, és este18.37-kor utazott tovább. Az állomáson többek között a ”balszocialista” Carl Lindhagen polgármester, Ture Nerman szerkesztő és Fredrik Ström országgyűlési képviselő fogadta. A ma is működő PUB áruházban – itt dolgozott Greta Garbo – öltönyt vásárolt. Pár nap múlva, Szentpéterváron ebben az öltönyben buzdított a szocialista forradalom győzelmére.
Lenin nem először járt Stockholmban. 1906-ban a bolsevikok és a mensevikek kibékítésére kongresszust rendeztek Stockholmban. (A semleges helyszínt a svéd szociáldemokraták ajánlották fel az orosz kollégáknak.) Az oroszok gőzhajóval keltek át a Balti-tengeren. Az utazás nem volt zökkenőmentes. Miután az Oihonna – a fedélzetén Leninnel, Sztálinnal, Trockijjal és Vorosilovval - zátonyra futott, az oroszok átszálltak a Vellamora, amely aztán akadály nélkül jutott el Stockholmba.
Az oroszokat alapos rendőrségi kihallgatás után, azzal a feltétellel engedték be Svédországba, hogy minden kedden jelentkeznek a rendőrségen. Meg kellett adniuk az állandó lakáscímüket, az utazásuk célját és módját, mennyi pénzt hoztak be és, hogy az honnan származik, valamint a szülők foglalkozását és politikai hovatartozását.
Az orosz kongresszusi küldöttek nagy részét magánszemélyeknél szállásolták el. Sztálin - akire "teológiai háttere" miatt kevésbé figyeltek a Stockholmban hemzsegő cári kémek - a Klara templom árnyékában meghúzódó kétes hírű szállodában, a Bristolban lakott. Nem volt szerencsés választás, mert egy razzia során bevitték a rendőrségre, ahol ujjlenyomatot vettek tőle.
Sztálin bátyuska - a rendőrségi jegyzőkönyv szerint ”cingár, fekete hajú, szakállas férfi, rézeres barna szemekkel és nagy orral” - juszt sem nem árulta el a kilétét. A bediktált adatok szerint Iván Viszarionovicsnak hívták (Joszif Dzsugásvili helyett), Tifliszben született (Gori helyett) és a légből kapott ”Demokrata Alkotmány” lapnál volt újságíró.
Utolsó kommentek