A Norsk Hydro termékeit – a salétromot, a műtrágyát, majd a háború alatt a nehézvizet – Rjukanból vasúton a 16 kilométerre fekvő Mael kikötőjébe szállították, és ott behajózták.
A harminc kilométeres hajóút után az árut Tinnosetből vasúton tovább szállították Notoddenig, ott sleppekre rakták, és a Telemark kanálison keresztül Skienbe hajózták, ahol az árut tengerjáró hajókra rakták.
A Tinn tó partján egy holtvágányra húzott szerelvény és az 1991-ben nyugdíjba vonult komp, az Ammónia őrzi a történelmi időket.
A Norsk Hydroban a puskaporhoz szükséges salétromot, azaz kálium nitrátot ammóniából, az utóbbit pedig a levegő nitrogénjéből és a víz elektrolízisével nyert hidrogénből gyártották. A nyolcvan tonna teherbírásra tervezett vagonon ammónia gyártására használt, rozsdás reaktor pihen.
A magas nyomással és hőmérséklettel működő reaktort függőleges helyzetben kell elképzelni: fent befújták a nitrogént és a hidrogént, lent pedig begyűjtöttek az ammóniát.
Az Ammonia - 1914-ben állt szolgálatba, és 1956-ban vonult nyugállományba - évtizedeken át szállította az árut és az utasokat. A nyugdíjas komp az egyedüli működőképes vasúti szerelvényt szállító gőzhajó a világon.
A Tinn tó Norvégia egyik, sorrendben a harmadik legmélyebb tava.
A tó mélyén nyugszik az Ammonia elődje, a Hydro. A vemorki nehézvíz szabotázs után egy évre a Norsk Hydro beszüntette a nehézvíz gyártását. A megmaradt nehézvizet a németek az utolsó cseppig vagonokra rakták, és Maelben behajózták a Hydro kompra. A szabotőrök, akik figyelemmel kísérték a mentési munkálatokat először a vasúti síneket akarták felrobbantani, végül a kompot szemelték ki célul. 1944 február 20-án az éjjel leple alatt bombákat rejtettek el a kompon, amelyeket a menetrend ismeretében úgy időzítettek, hogy lehetőleg a tó legmélyebb részén, ugyanakkor a parthoz aránylag közel süllyedjen el, hogy a civileknek legyen esélyük megmenekülni. A terv sikerült, a hordókat elnyelte a víz, a 47 utasból (köztük nyolc német katona) 29-nek sikerült partra úszni.
Az Ammoniától a Storegut vette át a stafétát. 1991-ig volt forgalomban. Nyáron, turista szezonban kedden és pénteken Mael és Tinnoset között jár.
A Norsk Hydrot 1991 július elején bezárták. A Rjukanbanát - Rjukan vasútvonalat - járó vonat négy napra rá, július negyedikén közlekedett utoljára.
A mini-múzeumként is működő jegyiroda csak júliusban és augusztusban van nyitva.
Utolsó kommentek