A tengerparton
2018.01.10. 09:08 :: Hobbiszakács
8 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hobbiszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr2313563463
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2018.01.10. 18:28:44
Szép estét!
Az első képben minden benne van: élő és élettelen, alvó és aktív résztvevők.
Szinte érezni lehet a csendet, a hattyúk lassú, nyugodt táplálkozását, a fák halk sóhajait és a megfáradt csónak apró pihegését.
A második kép pedig a víztől és az áldott nyugalomtól elszakadni nem tudó kisebb-nagyobb aprónépről egy megejtő pillanatot közvetít :)
Az első képben minden benne van: élő és élettelen, alvó és aktív résztvevők.
Szinte érezni lehet a csendet, a hattyúk lassú, nyugodt táplálkozását, a fák halk sóhajait és a megfáradt csónak apró pihegését.
A második kép pedig a víztől és az áldott nyugalomtól elszakadni nem tudó kisebb-nagyobb aprónépről egy megejtő pillanatot közvetít :)
Attilajukkaja 2018.01.11. 10:01:50
@fiam:
Wow!
Nekem "az áldott nyugalomtól elszakadni nem tudó kisebb-nagyobb aprónép" költemény tetszett a legjobban. :o)
Biztosan lesz, aki ezt túlzásnak, mesterkéltnek érzi. De ők nem tudják, hogy az első könyved is arról szólt, hogy Erdélyben készült művészi fotók alapján írtál sztorikat emberekről, sorsokról, amelyeket azok a képek és a te gazdag lelkivilágod ihlettek.
Wow!
Nekem "az áldott nyugalomtól elszakadni nem tudó kisebb-nagyobb aprónép" költemény tetszett a legjobban. :o)
Biztosan lesz, aki ezt túlzásnak, mesterkéltnek érzi. De ők nem tudják, hogy az első könyved is arról szólt, hogy Erdélyben készült művészi fotók alapján írtál sztorikat emberekről, sorsokról, amelyeket azok a képek és a te gazdag lelkivilágod ihlettek.
Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2018.01.11. 10:56:52
@fiam: Szóval tetszett :-) (Nekem is eszembe jutott a könyved.) Érdekes, mondhatni ritka tulajdonság a képben rejlő üzenet szavakká tolmácsolása. Egyik régi kollegám például rajzban/képben kommunikálta a szakmai ötleteit. Ha felhívtam telefonon, akkor lejött az emeletről, és lerajzolta azt, amit el akart mondani - közben sűrűn szabadkozott a "hendikepje" miatt.
fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2018.01.11. 12:27:32
Szervusztok!
@Attilajukkaja: :D
Persze, ahány ember, annyiféle meglátás és vélemény. Az is lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a kommentemet túlzónak érzik vagy mesterkéltnek.
Igazán nem szeretnék geil lenni - bizonyára a nyugalom iránti vágyam bukott felszínre, mint a kacsák, levegőt venni. Na, a kacsák már tényleg túlzók és mesterkéltek :D
Köszönöm, hogy emlékszel még a könyvemre és néhány történetre belőle! Bízom benne, hogy az újabb is hagyni fog egy kis nyomot Benned! :)
@Hobbiszakács: Szóval tetszett! :)
Köszönöm Neked is, hogy felrémlett a kötetecske :)
Tényleg, milyen érdekes, hogy ahányan vagyunk, annyiféle formát választunk gondolataink, érzéseink kifejezésére.
Nem semmi lehetett a kolléga! :)
Néha nagyon nem szeretem, hogy nem tudok egy tárgyra vagy személyre, környezetre úgy nézni, hogy azt lássam, ami vagy aki. Rögtön történetek ugranak be. Ez nem mindig jó és gyakran félrevezető. Aztán csodálkozom, hogy mennyire nem tudom összhangba hozni az elképzeléseimet a valósággal...
Azt hiszem, a csalódásaim oka leggyakrabban ez volt, illetve a mai napig is ez.
Mentségemre szóljon, hogy mindig szebb színben látok embereket, tárgyakat, helyzeteket, mint amilyenek azok a valóságban :D
@Attilajukkaja: :D
Persze, ahány ember, annyiféle meglátás és vélemény. Az is lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a kommentemet túlzónak érzik vagy mesterkéltnek.
Igazán nem szeretnék geil lenni - bizonyára a nyugalom iránti vágyam bukott felszínre, mint a kacsák, levegőt venni. Na, a kacsák már tényleg túlzók és mesterkéltek :D
Köszönöm, hogy emlékszel még a könyvemre és néhány történetre belőle! Bízom benne, hogy az újabb is hagyni fog egy kis nyomot Benned! :)
@Hobbiszakács: Szóval tetszett! :)
Köszönöm Neked is, hogy felrémlett a kötetecske :)
Tényleg, milyen érdekes, hogy ahányan vagyunk, annyiféle formát választunk gondolataink, érzéseink kifejezésére.
Nem semmi lehetett a kolléga! :)
Néha nagyon nem szeretem, hogy nem tudok egy tárgyra vagy személyre, környezetre úgy nézni, hogy azt lássam, ami vagy aki. Rögtön történetek ugranak be. Ez nem mindig jó és gyakran félrevezető. Aztán csodálkozom, hogy mennyire nem tudom összhangba hozni az elképzeléseimet a valósággal...
Azt hiszem, a csalódásaim oka leggyakrabban ez volt, illetve a mai napig is ez.
Mentségemre szóljon, hogy mindig szebb színben látok embereket, tárgyakat, helyzeteket, mint amilyenek azok a valóságban :D
Attilajukkaja 2018.01.11. 13:40:59
@fiam:
Aki olvasta a könyvedet, az emlékszik rá.
"Rögtön történetek ugranak be."
Ez a gyermeki oldaladra utal, ami még nem veszett ki belőled. Annak idején én is kitaláltam történeteket mindenféle tárgyakról, emberekről (ki nem?), de már elmúlt.
"mindig szebb színben látok embereket, tárgyakat, helyzeteket, mint amilyenek azok a valóságban"
Egy frászt! Nagyon is jól látod azt és azokat, akiket muszáj (akiket akarsz). Nem vagy te egy földtől elrugaszkodott emberke, csak színes a fantáziád. Ez két külön dolog!
A többieké is az, csak másképp fejeződik ki (Hobbiszakács példáját említeném). Ezen a blogon még nem találkoztam szürke, fantáziátlan emberekkel.
Amúgy hogy telt nálatok a Weihnachten?
Aki olvasta a könyvedet, az emlékszik rá.
"Rögtön történetek ugranak be."
Ez a gyermeki oldaladra utal, ami még nem veszett ki belőled. Annak idején én is kitaláltam történeteket mindenféle tárgyakról, emberekről (ki nem?), de már elmúlt.
"mindig szebb színben látok embereket, tárgyakat, helyzeteket, mint amilyenek azok a valóságban"
Egy frászt! Nagyon is jól látod azt és azokat, akiket muszáj (akiket akarsz). Nem vagy te egy földtől elrugaszkodott emberke, csak színes a fantáziád. Ez két külön dolog!
A többieké is az, csak másképp fejeződik ki (Hobbiszakács példáját említeném). Ezen a blogon még nem találkoztam szürke, fantáziátlan emberekkel.
Amúgy hogy telt nálatok a Weihnachten?
fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2018.01.11. 18:07:32
@Attilajukkaja: Te vagy az első, aki azt mondja, hogy nem vagyok a földtől elrugaszkodott :D Tetszik :)
Ezen a blogon én is csak roppant érdekes és széles látókörű, művelt emberekkel találkoztam, azért is szerettem idejárni :)
Köszönöm kérdésed, jól telt a karácsony. Tizenegy év után újra állítottunk karácsonyfát :)
Ha vágysz látni bennünket, a postafiókodra szebbnél-szebb fotókat tudok küldeni magunkról :D
És Nálatok? Főztél finomakat?
Ezen a blogon én is csak roppant érdekes és széles látókörű, művelt emberekkel találkoztam, azért is szerettem idejárni :)
Köszönöm kérdésed, jól telt a karácsony. Tizenegy év után újra állítottunk karácsonyfát :)
Ha vágysz látni bennünket, a postafiókodra szebbnél-szebb fotókat tudok küldeni magunkról :D
És Nálatok? Főztél finomakat?
Attilajukkaja 2018.01.15. 20:07:17
@fiam:
"Te vagy az első, aki azt mondja, hogy nem vagyok a földtől elrugaszkodott "
Dehogy! Te is jól tudod magadról. Sok nehézséggel és fájdalommal néztél már szembe ahhoz, hogy tudjad, mennyire állsz a realitások talaján. Ha nem így lenne, most nem lennél ott, ahol vagy.
"Tizenegy év után újra állítottunk karácsonyfát :)"
Gondolom, ez Neoexnek köszönhető. De nem akarok belemenni a magánügyekbe.
Nálunk (nekem) a Karácsony mindig a főzésről, az evésről és az együttlétről szól. Szívesen írnék erről is, .. de úgy látom, hogy ez a blog egyre kevésbé szól a főzésről. :o/
"Te vagy az első, aki azt mondja, hogy nem vagyok a földtől elrugaszkodott "
Dehogy! Te is jól tudod magadról. Sok nehézséggel és fájdalommal néztél már szembe ahhoz, hogy tudjad, mennyire állsz a realitások talaján. Ha nem így lenne, most nem lennél ott, ahol vagy.
"Tizenegy év után újra állítottunk karácsonyfát :)"
Gondolom, ez Neoexnek köszönhető. De nem akarok belemenni a magánügyekbe.
Nálunk (nekem) a Karácsony mindig a főzésről, az evésről és az együttlétről szól. Szívesen írnék erről is, .. de úgy látom, hogy ez a blog egyre kevésbé szól a főzésről. :o/
fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2018.01.17. 11:55:46
@Attilajukkaja:
Akkor mondjuk úgy, hogy hol a realitások talaján állok, hogy nem és ennek ideje, illetve időtartama változó :)
Hogy karácsonyfát állítottunk tavaly, az egy két éves kisfiúnak volt köszönhető. Anyukájának diktálta a levelet, melyet tenyérlenyomatával látott el, melyben nagyon irgumburgumolt, hogy ilyen sokáig megfosztottuk magunkat a karácsonyfa örömétől. Neki ígértem meg, hogy lesz és lett és jó volt :)
Neoexet már a karácsony gondolatától is kiveri a víz, ha lehetne, egész decemberben egy másik bolygón lenne...
Hogy főzésről is írjak: abban, hogy tőlem nem kell gasztronómiai truvájt elvárni, semmi nem változott :) Továbbra is hagyományos konyhát viszek - német alapanyagokból; üdítő kivétel a hazai piros törött paprika.
Amikor kijöttem, nagy várakozással tekintettem a német gasztronómiára, a széles kínálatra. Aztán meg nagy félelmeim lettek, mert a köznapi boltokban csak "műzsír" kapható, elsőre tejfölt sem találtunk. A tejföl azóta megvan és teljesen áttértünk az olajjal, illetve a vajjal való főzésre.
Sorra kipróbáltunk majdnem mindent, pláne az árak miatt. Először örvendeztem is, hogy több idő jut másra, nem kell olyan sűrűn főznöm, de például a fasírozott (frikadell) óriási csalódás volt, a kolbászkák szintúgy. Egyebekben minden édes, ami a cukromnak nem tesz jót és amúgy sem rajongunk az édes mártásokért, pláne, ha nem is indokolt.
Szóval volt-van kalandunk bőven, majd mesélgetek.
A lényeg az, hogy újra a konyhában találtam magam.
Jó is, mert rájöttem, hogy nagyobb örömforrás, mint odahaza, hisz most módunkban áll többet és többfélét vásárolni; rájöttem, hogy konzervatív az ízlésünk, főleg Neoex ragaszkodik az otthoni, megszokott ízekhez, bár már hajlandó krémleveseket, sőt szusit is enni (meg ami a kettő között leledzik); sokkal olcsóbb, mint készételt, illetve részben készételt venni; s talán még egészségesebb is, ha otthon készítem el az ételeket.
A csirkeláb azért továbbra is hiányzik. Városi legenda kering az itteni magyarok körében, hogy egyszer látott valaki az orosz boltban csirkelábakat, de ismerőseink közül még senki (cserébe vannak fél méteres sárgarépák és petrezselyemgyökerek (sic!), szintén félméteresek).
Amúgy látványkonyhát viszek: látszik rajtunk, hogy nem éhezünk...
További szép napot Nektek! :)
Akkor mondjuk úgy, hogy hol a realitások talaján állok, hogy nem és ennek ideje, illetve időtartama változó :)
Hogy karácsonyfát állítottunk tavaly, az egy két éves kisfiúnak volt köszönhető. Anyukájának diktálta a levelet, melyet tenyérlenyomatával látott el, melyben nagyon irgumburgumolt, hogy ilyen sokáig megfosztottuk magunkat a karácsonyfa örömétől. Neki ígértem meg, hogy lesz és lett és jó volt :)
Neoexet már a karácsony gondolatától is kiveri a víz, ha lehetne, egész decemberben egy másik bolygón lenne...
Hogy főzésről is írjak: abban, hogy tőlem nem kell gasztronómiai truvájt elvárni, semmi nem változott :) Továbbra is hagyományos konyhát viszek - német alapanyagokból; üdítő kivétel a hazai piros törött paprika.
Amikor kijöttem, nagy várakozással tekintettem a német gasztronómiára, a széles kínálatra. Aztán meg nagy félelmeim lettek, mert a köznapi boltokban csak "műzsír" kapható, elsőre tejfölt sem találtunk. A tejföl azóta megvan és teljesen áttértünk az olajjal, illetve a vajjal való főzésre.
Sorra kipróbáltunk majdnem mindent, pláne az árak miatt. Először örvendeztem is, hogy több idő jut másra, nem kell olyan sűrűn főznöm, de például a fasírozott (frikadell) óriási csalódás volt, a kolbászkák szintúgy. Egyebekben minden édes, ami a cukromnak nem tesz jót és amúgy sem rajongunk az édes mártásokért, pláne, ha nem is indokolt.
Szóval volt-van kalandunk bőven, majd mesélgetek.
A lényeg az, hogy újra a konyhában találtam magam.
Jó is, mert rájöttem, hogy nagyobb örömforrás, mint odahaza, hisz most módunkban áll többet és többfélét vásárolni; rájöttem, hogy konzervatív az ízlésünk, főleg Neoex ragaszkodik az otthoni, megszokott ízekhez, bár már hajlandó krémleveseket, sőt szusit is enni (meg ami a kettő között leledzik); sokkal olcsóbb, mint készételt, illetve részben készételt venni; s talán még egészségesebb is, ha otthon készítem el az ételeket.
A csirkeláb azért továbbra is hiányzik. Városi legenda kering az itteni magyarok körében, hogy egyszer látott valaki az orosz boltban csirkelábakat, de ismerőseink közül még senki (cserébe vannak fél méteres sárgarépák és petrezselyemgyökerek (sic!), szintén félméteresek).
Amúgy látványkonyhát viszek: látszik rajtunk, hogy nem éhezünk...
További szép napot Nektek! :)
Utolsó kommentek