(1936. május 4-én operálták meg Karinthy Frigyest a stockholmi Serafimer kórházban. Karinthy szavai az operációt és annak körülményeit megörökítő könyvéből, az Utazás a koponyám körül-ből származnak. A dőlt betűs szöveget az író "mondja", a többi a szerző továbbgondoló "replikája".)
A Serafimer kórház ma
Április huszonnyolcadikán pont kilenc órakor indult a vonatom Bécsből. Külön hálófülkém volt. Másnap ebédidőben érkezünk Berlinbe. Sétáltam még egyszer az Unter den Lindenen. A vonat este tizenegykor indult Trelleborg felé. [...] Malmőben átszállunk a stockholmi gyorsra. Az étkezőbe megyünk reggelizni. Helyes kis vendéglő, oldalt kasszafülke, a kasszírkisasszony, világosszőke Solveig, barátságosan mosolygott, úgy kellett neki mondani: "fröken". A pincér - "szmőr gusz burt"-ot ajánl, akkor hallottam először a fogás nevét, ami hat hétig étrendem tengelyévé vált. Elszörnyedtem, amikor negyvenféle ízelítőt kezdtek lerakni asztalunkra - a rózsaszínű és kék és zöld halak és sültek és vagdalt- golyócskák közepén hatalmas ezüstszilkében tejszín.
Karácsonyi svédasztal
A smörgåsbordnak azóta van már magyar neve is: svédasztal. Gazdag rokona a karácsonyi svédasztal, svédül julbord (ejtsd jűlbord). A sós térfélen tucatnyi pácolt heringfajta, füstölt és pácolt lazac (kapros mártással), szivarfüst illatú füstölt angolna és törpemaréna mellett töltött tojás, felvágottak és sonkaszeletek sorakoznak. A melegtál-oldalon parányi sült kolbászkák, húsgolyócskák (ezek a köttbullar - ejtsd sch-csöttbullár), szardíniás rakott krumpli ("Jansson megkísértése"), egészben sült lazacok, válogatott szószok, valamint főtt burgonya között lehet válogatni. Az asztal északkeleti és délnyugati sarkára helyezett kenyérkosarakban a mazsolás rozskenyértől a kerekre formált keménykenyérig a legtöbb ismert kenyérfajta megtalálható. Mindehhez furcsa ízű karácsonyi sort és snapszot iszunk. Külön-külön asztalkán sorakoznak a sajtok és a szőlő, valamint a kávé mellé való sütemény és a csokoládétorta. A svéd tudja, hogy a küzdelem egyenlőtlen, ezért többször cserél tányért a vacsora alatt, és csak a kedvenc fogásaiból szed. A heringtányért a hideghal-tányér követi, majd a hús- és salátatányér következik. Ezután jönnek a melegétel- és desszerttányérok.
Sajnos, nem éreztem az ízét semminek, csak az egyik halról állapítottam meg csodálkozva, hogy édes: hogyne volna, hiszen málnalekvárral volt elkészítve. Hetekkel rá, az operációm után megkóstoltam a köményes sajtot. Pompás, pedig soha nem ettem, és egész jó a lekváros lazac is és a "szmör gusz burt" egyéb különlegességei... Nagyon, nagyon fáradt voltam, amikor három óra felé a vonat berobogott a fővárosba. Csak annyit láttam, hogy tengerparton vagyunk, öblök és csatornák közt futottunk. És még egy szikrázó torony is felvillant, a városház aranykupolája...
A szikrázó tornyú városháza a Mälaren-tó partján áll, tizenhárom évvel azelőtt, 1923 júniusában adták át a rendeltetésének. A szabályosság hiánya, a sok kis torony, a befalazott ablakok, az előre gyártott sebhelyek a homlokzaton azt a benyomást keltik, mintha az évszázadok alatt sokszor átépítették volna.
Az állomásról a "Serafimer Lazarettet"-be hajtottunk. Feltámogatnak a lépcsőn, amelyen soká nem fogok visszajönni... ha visszajövök. A folyosón, közel a lépcsőhöz, egyszerű betegszoba, egy személyre. Két tiszta, sudár termetű, fehér bóbitás ápolónő vesz át, levetkőztetnek, és az ágyba ejtnek. Irataimat elveszik...
A Szerafim kórház a Városháza tövében volt. Az épületcsoport megvan még, de a kórházat 1980-ban megszüntették, és átépítették irodaházzá. Az első állandó kórház volt Svédországban. Eredetileg nyolc duplaággyal tizenhat páciensre tervezték, és 1752-ben indították.
Őnagysága szobát vett ki a "Cosmopoliten Panzió"-ban a Nybro-gatanon. Tíz óra felé naponta bejött a kórházba, és késő délutánig ottmaradt. Tőle kérdezősködtem egyet-mást a városról, ahol éltem...
Karinthy Márton 2010-ben az egykori Cosmopolitan szálló épülete előtt
A Nybrogatan gyalog 15 percre a Városházától, az Östermalm városnegyedben van. A Cosmopolite szálló és panzió (Hotell och Pensionat Cosmopolite) a Nyborgatan 15 szám alatti ingatlan 3-ik és a 4-ik emeletén volt. A helyi újságban feladott kérdésemre Brita Akerrén levélben válaszolt, és megerősítette az információt. A házban működött az Astoria színház - ma mozi - és a La Belle Mode üzlet. Brita anyja - Elsa Sjunneson - és nagynénje - Ellen Ericson 1936-ban közösen vásárolták meg a szállót az angina pectorisban szenvedő Goldkuhl úrtól. Brita tízéves volt, és tisztán emlékezik arra a külföldi családra, melynek egyik tagját Herbert Olivecrona professzor agydaganattal operálta. Abban az időben nagyon drámai volt egy ilyen esemény, talán ezért emlékezik jól. A tántik 1962-ben nyugdíjba vonultak, és eladták a panziót, a panzió vendéglistáját pedig beszolgáltatták a rendőrségnek. A panziót a Svéd Vöröskereszt vette meg, és még húsz évig működtette. Nagyon jó helyen fekszik, gyalogjárásnyi távolságra a Drámai Színházhoz, a Királyi Fáskerthez és a Palotához...
A városról, ahol éltem, kevesebbet tudtam, mint Tokióról. Ágyamból a büszke aranykupolás tornyot láttam, mely óránként ünnepélyesen és zengzetesen dalolta az idő múlását.
A Városháza tornyában a harangjátékot kilenc harang "adja elő", azaz nyolc, mert az egyik az idő múlását jelzi. Az óránként megszólaló "Óradal" egy Boberg nevezetű Malmői zeneszerző műve. A naponta kétszer - délben 12-kor és este 18 órakor - megszólaló Örjan-dalt énekelték a dánokkal vívott brunkebergi csatába (1471) menetelő svédek.
Nyáron beindul a toronynak a város felé eső falán, az aranyozott Szent György szobor és a megmentésre váró hercegnő-leány szobra alatti óra is. A harangjáték hangjaira előmasíroznak az Örjanleken (Örjan-játék) figurái. Elsőnek sárkányölő Szent György jelenik meg, őt a megmentett ara, majd a kimúlt sárkányt farkánál fogva húzó fegyverhordozója követi. [..]
A fürdőt nem lehet elkerülni, megint elcipelnek, ágyastul. A lécespadlójú fürdőszoba nem túl meleg. Két öblös fakád áll benne, mint nálunk a szőlőkben.. Kövér, kedves néninek adtak át. Belefektetett a kádba, húzta rám a vizet, erőteljesen csutakolt. Igaz, gondoltam, Svédországban vagyunk, ahol nem számít a meztelenség.
Hogy hívják azt a stockholmi tanárt? Olivecrona, Herbert Olivecrona. Oliven? Nem, csak Olive. Furcsa név, de szép. Olajkoszorút vagy olajkoronát, vagy olajfalombot jelenthet magyarul, vagy talán hódolati olajágat. Nem én választottam a műtét céljaira, nem én eszeltem ki, hogy éppen ő vágja ki belőlem a daganatot, amire magam bukkantam rá, ott a bécsi klinikán.
Herbert Olivecrona (1891-1980) nemesi (grófi) családból származott, Uppsalában tanult, majd 1912-től a Stockholmi Karolinska Institutetben folytatta a tanulmányait. 1919-től a Serafimerlasarettet sebészetén dolgozott, mint az egyedüli agysebész. 1930-tól a sebészet helyettes saját, 50 ágyas osztállyal. 1935-ben lett a Karolinska (Károlyi) Intézet Idegsebészetének a professzora. Az olivkrona szó pedig az olimpiai győztesnek járó olajfa-koszorút fedi.
Olivecronát magas, görög arcélű férfinak képzeltem. A tanár úr igazán kitűnő embernek látszott, ha nincsen is különösebb érzelmi kultúrája, az "emberszeretettől" rajongó géniusz "megváltó" allűrjei. "akinek életem kezébe került".
A jólnevelt svéd visszafogott, de a hideg tartás ellenére a svédeknek igenis van érzelmi kultúrájuk. Sokáig gyanakodtam arra, hogy a svédek egyforma viselkedése hosszas kiképzés eredménye, míg végül az egyik antikváriumban rábukkantam egy, a hatvanas években kiadott vaskos illemkönyvre. Onnan jegyzeteltem ki a következőket. "Az északi gyanakodással tekint a túl széles mozdulatokkal gesztikuláló, mozgékony mimikájú beszédpartnerre. Felületes ismerősökkel kizárólag semleges jellegű dolgokról szabad beszélni. Nem véletlen az, hogy az időjárás a leggyakoribb kiindulópontja a társalgásnak... Társaságban soha nem szabad elvesztenünk önuralmunkat. Nyugodtan és megfontoltan kell föllépni. Szigorúan tilos a szópárbaj. Ha a beszélgetés hullámai magasba csapnak, kötelező az érveket kifejteni, semmi esetre sem szabad kimutatnunk azon csalódásunkat, hogy a többiek esetleg nem értenének egyet véleményünkkel... Csak akkor beszélgess, ha a másiknak is van kedve hozzá. Ne sértődj meg, ha a megszólított kurtán válaszol. Azonnal hagyd abba a kezdeményezést. Számtalan oka lehet az illetőnek arra, hogy ne érezzen égető kedvet a társalgásra. Maradjon az ő dolga." Talán a földrajzi elszigeteltség az oka annak, hogy bár érdeklődéssel fordulnak az idegenhez, mégis tartózkodó a viselkedésük.
Feleségem dicsekedett vele, hogy egy nagy svéd lapban megjelent a hosszú beszélgetés, amit a napokban folytatott velünk egy fiatal újságíró. Kép is volt benne, mindkettőnk fényképe. Öróla külön írtak, nagyon dicsérték, mint orvost és mint "érdekes megjelenést". Konokul hallgattam. Hát persze, az egészből csak az érdekli; ami vele történik, de hiszen régen tudom én ezt. Én egy szegény, hülye beteg vagyok, akinél nem fontos, igazat tud meg, vagy nem - különben is mi az igazság, ha nem életérdekeinket szolgálja? A nőket soha nem érdekelte az igazság, csak a maguk igaza. Egy pillanatra felvillant bennem Strindberg komor tekintete, haragos üstöke - igen, úgy volt, és úgy van, ahogy Te láttad, ifjúkorom mestere! Nem véletlenül zarándokoltam ide, hogy megmutassam Neked, feltárt fejem, ahogy én láttam könyveidben a Tiédet!
Ezért a kijelentésért ma szurokba mártanak, tollakban megforgatnak, majd savanyított heringgel etetnek meg. Máskülönben Strindberg sírja a stockholmi Északi Temetőben van. Halottak napján mindig meglátogatom. Rokonom szerencsére nincs, ezért régi ismerőseim - Nobel, Strindberg - sírjánál világítok. Ilyenkor mindig útba ejtem Herbert Olivecrona sírját is. Már csak azért is, mert Ingrid Bergman sírhelye mellett fekszik.
Az operáció sikerült, és az, hogy láttam, még Olivecronát is meglepte. Arachnitis (agyburokgyulladás) jelentkezett, negyven fokos láz kíséretében, ezt később tudtam meg, mikor már túl voltam a veszélyen... Öt órakor őnagysága elment, de itthagyta nekem társaságul a kedves Annit, egy pesti barátunk feleségét, aki éppen itt tartózkodott Stockholmban. Anni romantikus lélek, a képzőművészet és más szépségek varázslatában, éppen kapóra jött nekem. Miután hosszasan meséltettem magamnak a városról, csatornákról és gyönyörű kertekről és színes vitorlákról és tarka hidakról, amiket most majd én is megismerek, átvettem a szót. Költőkoromból sok szép magyar és német vers raktározódott fel bennem, most kipróbáltam, jól működik-e már memóriám. Órák hosszat szavaltam Anninak, csaknem ülőhelyzetbe támaszkodva fel, s affektált álszerénységgel élveztem a sikert, mint az idegen tollakkal ékeskedő színész. Utána egy sereg viccel kedveskedtem, szelíddel és borsossal vegyesen, hogy a humorista is babérhoz jusson... Másnap délelőttre kilátásba helyezték a kötés eltávolítását... Olivecrona és Söjkvist együtt végezték az ünnepélyes aktust. Behunyt szemmel, mámoros boldogsággal élveztem a halk pattanásokat és nyisszanásokat, ahogy átvágják és lefejtik a hatalmas köteg gézt és vásznat, szinte grammonként éreztem a megkönnyebbülést, ahogy a súlyoktól megszabadulok, mint a felszín felé suhanó búvár, ahogy egyre kevesbedik feje fölött a vizek rétege.
A Szerafim kórház iratait keresve eljutottam a Nemzeti Irattárba (Riksarkivet, Arninge), ahol a betegnapló (kórházi lap) és az 1936 május 4-én elvégezett operáció dokumentációja helyett négy papírlapot találtam: Az első, egy 1984-ben kelt bejegyzés volt, mely szerint a kórlapot Karin Welander, bizonyos Dr. Ladislau Steiner titkárnője 1974-ben kikölcsönözte, és azóta sem szolgáltatta vissza. A stockholmi telefonkönyvben Három Karin Welander szerepel, sorban felhívtam őket, de sajnos egyikük sem azonos a keresett személlyel. Az irattárban nem emlékeznek a "miértre", csak annyit tudnak, hogy az iratok végérvényesen elvesztek. Dr. Steiner Lászlóról megtudtam, hogy Kolozsváron végzett, onnan került Stockholmba, ahol Olivecrona utolsó aktiv évei alatt legközelebbi munkatársa volt. Olivecrona nyugalomba vonulása után Steiner vette át agysebészi aktivitásainak nagy részét. Ma az amerikai Virginia államban él, és idegsebészettel foglalkozik. Levelet írtam - kettőt is - Steiner doktornak: "nagyon megköszönném, ha pár sorban megosztaná velem azt, amit Karinthy betegségéről és műtétéről az utókor számára érdekesnek tartható " - de választ nem kaptam A maradék három papírlapból kiderül az, hogy a diagnózis baloldali kisagyi angioma, érdaganat volt. Ventrikulografiát hajtottak végre, azaz agykamra-röntgent. Bevittek egy kontrasztanyagot az agygerincvelői folyadékba, ami láthatóvá tette az agykamrákat). A műtétre 1936 május 4-én került sor.
Május 25-én, három héttel a műtét után, hat óra felé, belemerülve és szinte feldühödve számolgatásaimba, amik most már órákra vonatkoztak, mint a raboknál, a benyitó Olivecronát azzal fogadtam, hogy megbolondulok, ha nem enged felülni legalább. Lecsendesített és elment. Sejtelmem se volt, mi lesz velem.
Másnap, május 26-án, délelőtt jött be, váratlanul.
- Na mi újság?
- Fel szeretnék ülni, tanár úr.
- Felülni? Mért éppen felülni? Álljon fel és járjon.
Olyan volt, mint egy álom, a bibliából. Két lépést tettem, megálltam, megint tettem két lépést.
- Na, hiszen egész jól megy - hallottam Olivecrona hangját. - Mikor akar kimenni?
Tréfásan felelek, akasztófahumorral.
- Holnap.
- Ahogy tetszik. Holnap reggel elhagyhatja a kórházat...
Soha ilyen gusztusos, tarka és takaros várost és ilyen tündéri ragyogását a zöldeknek és kékeknek és pirosnak. Autón jöttünk ki, előbb körülvittek egy kicsit a kertek közt és a csatornák mentén. Végre távlatból is láttam a városháza arany kupoláját, amit annyit néztem, sóváran, a kórház ablakán át - és láttam közelről békésen pihenni az urak palotáit és a munkások barátságos házait. Az egyik csatornán különösen megszerettem a kék és sárga vitorlákat, faragott szentekkel elöl: ezeket parasztok eszkábálják össze, fát hoznak le rajtuk, messziről a városba - a fát kirakják a partra, s ha kell, egész nyáron várnak türelmesen, míg akad rá vevő, ők maguk ott laknak a bárkán, sajtot esznek, és pálinkát isznak, nagyon csendesek és bizonyára nagyon boldogok. Igen, mindenki boldog itt.
A vidéki árusok azóta eltűntek, de Göteborggal és Malmővel ellentétben Stockholm továbbra is színes város. És boldog népnek nincs szüksége történelemre. Odalent Európában nem engedik begyógyulni a régi sebeket, hanem szeretettel vájkálnak bennük. A svéd meggyőződése az, hogy a konfliktusok tárgyalásokkal megoldhatók, minden olyan tettlegesség, mint a háború és a népirtás értelmetlen. Nem kegyetlen, nem borzasztó, hanem értelmetlen, azaz svéd aggyal nem érthető.
Mindenki boldog itt, ezért járnak-kelnek és ülnek padokon és merengnek, áthajolva a korláton, a kék vizekbe, olyan nyugodtan. Ez a nép százhúsz esztendeje nem viselt háborút - megszokta, hogy a dolgok értékét annyira becsülje, amennyit a beléjük fektetett anyag ér, erőben és tartósságban -, a kőből épült ház ezer évre szól s a húsból és csontból épült test száz évre s nem addig, amíg bombának és tőzcsóvának tetszik. Természetes állapotnak tartják a boldogságot s a boldogtalanságot természetellenesnek.
A svéd a lelátóról nézte végig az utóbbi kétszáz év vérengzéseit, számára nem jelent különösebbet 1848, 1917 vagy 1945 emlegetése. Az ősi idők hőstetteinek felemlegetése, a nacionalista utalások csakis gazdasági, vagy társadalmi válságok alatt szokás. Szorult helyzetben ugyanúgy viselkedik a svéd, magyar, amerikai, és az arab. "Igaz, hogy semmink sincs, hogy éhezünk, de van múltunk, történelmük! Nézd a gazdag országokat, mivel dicsekedhetnek? Valamikor mi is nagyok voltunk, tőlünk rettegett a világ!" És ettől jóllakunk, kihúzzuk magunkat.
A Saltjöbadenen levő Grand-Hotelban lábadoztam, parkra néző földszinti szobában. A hallon át a tengerpartra jutni, futó férfialak állt ott alacsony talapzatán és lent a vízen enyelgő najád. Vitorlák és motorcsónakok szeldelték a kora tavaszi hűvösséget, szemben az öböl kanyarulata, fönt, a hegyen a csillagvizsgáló kupolája
A saltsjöbadeni Grand-Hotel Stockholm központjától HÉV-vel (Saltsjöbana) elérhető, 25 percnyi zötyögésre fekvő öbölben áll.
Az alapkövet maga II. Oszkár király rakta le.
Saltsjöbaden - Sós-tenger-fürdő - ma.
A szállodát 1893 nyarán avatták fel. A hall (lobby) kandallójának két oldalán, a falbemélyedésben látható porcelán urnák a megnyitás óta állnak a helyükön. A kandalló fölötti Flórát, Faunát és a Tengert ábrázoló allegorikus falfestmény Ferdinánd Boberg városépítész feleségének, Anna Bobergnek a műve.
A második emeleti Sárga szalonban kezdte meg Mme. Kolontay, Szovjetunió első (passzív) miniszterasszonya az 1935-45 között húzódó orosz-finn béketárgyalásokat. Az emlékkönyvben nem találtam a Karinthy nevet, a szálloda regisztere tűzvészben elveszett.
Az futó férfialak korizik, a najád pedig nem egyedül van. 1983-ban villám csapott a szállodába, és leégett. A díszteremek odavesztek. (A szállodát 1989-1991-ben teljesen felújították).
Ebéd előtt lejártam a Röden Stugan-(Vörös Kunyhó)ról elnevezett kis cukrászdába feketézni.
Ma az "Étterem" szigetre vezető hídon áll egy vörösre festett kávézó.
Fröken egymás után rakosgatta elém a kannát, tányért, ibriket, gépiesen mondogattam a kevés svéd szavak egyikét, amit tudok: "tak" (köszönöm). És tak és megint tak és tak-tak, míg rajta nem kaptam magam, hogy úgy ketyegek, mint egy ébresztőóra. Mutogattam az ablakra és a szívemre, jelezni akartam, milyen csodaszép a tavasz, a tenger, a jachtok és a hegyek. Fröken gondolkodott, "hjasszo!" mondta beszippantva a levegőt, egy csodálkozó, kurta kis sóhajjal, ahogy itt szokták - aztán a folyosó felé intett, ahol egy kis ajtó fölé az a nem van kiírva, amihez tartozom.
A hjasszó ma is dívik, egyesek shúúú-nak ejtik, úgy, hogy a levegőt beszívják. Rejtély ahogy ez a hang elhagyja a svéd torkot. Többnyire helyeslést jelent, a sőrő sshúhogás pedig tökéletes egyetértést. A svéd szeret hangokkal konverzálni. Például tucatnyi "igen"-je van, de csak a "ja" jelenti azt. A többi, a vándorló hangsúlyú "jaaa", meg "jasszóó" és a "jaszóójaa" inkább meglepetést fejez ki, a "jahaja" meg a türelmetlen bólogatást kíséri. Az "a" és az "aaaaaa" a fiatalok "hagyjmárbékén" igenje, a "jájáménszán" a vidékieké. Na és ott van az a szörnyű hibrid, a "Nja" ejtsd "Nyjiéáááaa" - és a klónjai. Minden újonnan érkezettnek ezzel gyűlik meg a baja. Pontos jelentése valahol az "Ugyan már, hogy is gondolhatsz ilyesmit?" és az "Aligha hinném." között van. Az esetek nagy részében reményteljes érdeklődésre, mint például a "Kapok-e fizetésemelést?" kérdésre kaphatod válaszként. Erre a "Holttestemen át!" a legpontosabb fordítás.
Egy reggel ott sütkéreztem a parton. Karcsú, szőke leány futott felém. Noémi huszonegy éves volt. A hall ajtajában ekkor jelent meg szürke porköpenyben egy őszülő hölgy. Az édesanyja. Huszonöt éve nem láttam Gizi nővéremet, hajszínén kívül keveset változott. A reggeli vonattal érkeztek Oslóból. Nővérem huszonöt éve élt ott, norvéggé lett egészen, két szép nagy leánya van, fényképen láttam őket, szőke és karcsú északi kisasszonyok. Nini, kis norvég rokon. Sajnos, egy szót se tudott magyarul, édesanyja nem számított rá, hogy valaha szükség lehet arra.
Karinthy Márton 2010-ben a Grand Hotel előtt
Noémi családneve nem szerepel az operációt leíró könyvben. A szerencse segített: az Interneten megtaláltam Gizella "elnorvégesedett" unokáját, Randi Sellevodot. Hírdetést adott fel: "Nagymamám Karinthy Gizella, Karinthy Frigyes nővére. Hozzáment egy norvég ügynökhöz 1912-ben, és Norvégiában élte le életét. Találkoztam a családommal Magyarországon, de keresem Marci e-mail címét." Írtam neki, és ő postafordultával válaszolt a levelemre. Gizella az anyai nagyanyja, Nini - rendes nevén Wilhelmine Karoline Noemi - pedig a "tánté"-ja volt. A tartózkodó hangvételő levélben Randi leírta, hogy az édesanyja - Noémi testvére 84 éves és jó egészségnek örvend. "Számos családi anekdota maradt fenn Gizelláról, aki egy csodálatos személy volt. De ezek nem érdekesek ebben a kontextusban" - zárta a sorait. Annyit megtettem, hogy az e-mail címét, eljuttattam az unokatestvérének, Karinthy Mártonnak.
Utolsó kommentek