Négyen voltunk a szaunában. Két vállas vikingivadék és Olof a felső padon, a legmelegebb helyen, én egy szinttel lejjebb ültem. Olof magas, szikár, szőke, őszbe forduló hajú, végtelenül korrekt, és ebből adódóan borzasztó félszeg ember. Nyugodtan mondhatnám, hogy tipikus svéd. De nem mondhatom tiszta lelkiismerettel, mert az újsvédekre való tekintettel ajánlatos mellőzni az ilyenfajta besorolást.
Közel harminc éve annak, hogy Olof megszólított az uszoda szaunájában, azt tudakolta, honnan jöttem. A válasszal elégedett lehetett, mert azóta jó ismerősként kezel.
Szaunamakett a Kukkolaforsen-i szaunamúzeumban
Csendben izzadtunk, a meztelen testekről csöpögő izzadságon és a forró kályha percenésein kívül más nem hallatszott. Nyolcvanöt fokon legjobb száraz levegőben szaunázni, vízgőzben kriminális lenne.
„Nagyapám megmarkolta a fanyeles merítőkanalat, és magában mosolygott. A legények visszahőköltek, és felpúposították a hátukat, mintha verésre várnának. Az öreg lassan megmerítette a kanalat a hideg kútvízben, és elképesztő pontossággal, gyors egymásutánban kilenc kanálnyit öntött a kőtűzhelyre. Egyet a közepére, egyet-egyet a négy sarokba, s ugyanannyit a két-két rövid, illetve hosszú oldal közepére. Éktelen sistergés szállt felénk, ostorozó hőség követte.” (Michael Niemi - Népzene Vittulából)
A békés hangulatot ajtónyikorgás törte meg. Ahogy Olof a tipikus svéd, az ajtóban álló köpcös, vastag bajuszt viselő férfi úgy volt a megboldogult Szaddam Husszein megidézője. Olof előzékenyen helyet szorított maga mellett, de a világ minden kincséért sem érdeklődte volna meg a jövevénytől, hogy honnan érkezett. A finn tomporánál sötétebb bőrűtől ezt megkérdezni durva sértés. Az öncenzúra nem elég, legjobb a hallgatás.
Szaddamnak valami nem stimmelt, mert előrehajolva méregette a vizes vedret. Fél perc múlva felpattant, felkapta az edényt, és visszaült a helyére.
Olof a szeme sarkából figyelte Szaddamot, aki éppen merített a vízből. (A szemkontaktus tabuja eddig csak a nőkre és a gyerekekre volt érvényes, mostanra kitágult a spektrum.) A vikingeknek – nem volt szép tőlük - halaszthatatlan elintéznivalójuk támadt, mert egymás sarkára taposva sürgősen távoztak.
Nem kívántam nemzetközi konfliktusba kerülni, ezért – lesz, ami lesz – lehajtottam a fejem. Sistergésre vártam, helyette Szaddam felől vízcsobogás hangja hallatszott. A kőpadlón vízerecskék futkorásztak. Újabb lögybölés, és az erecskék összefolytak. A tócsa gyorsan terjedt, és elérte az ajtót. Éreztem, hogy a magam alá terített törülközőm csurom víz. Erre már felkaptam a fejem.
Olof tátott szájjal bámulta Szaddamot, aki csukott szemmel, átszellemült arckifejezéssel kanalazta magára az újabb adag vizet.
Utolsó kommentek