Hobbiszakács

Irány Stavanger!

Skandikamera / Hobbiszakács

Válogatott fotók és gaszturbálások Stockholmból

Utolsó kommentek

Címkék

Kaland a stockholmi metróban (Vintázs poszt)

2018.02.23. 15:43 :: Hobbiszakács

Reggel fél nyolc. Az ajtók záródnak, apró zökkenéssel indulunk. Bent járunk az alagútban, amikor az orromat rég nem érzett bűz csapja meg. Mintha az egykori hármas troliban ülnék Kolozsvárott. (Egyszer nem bírtam szó nélkül. – ”Valaki baromfit szállít.” – Amire az előttem álló megfordult. – ”Tehenet, uram, tehenet!”)


sk-20180131_131218.jpg

A steril, szagtalan környezetben sokként hat az alattomos gáztámadás. Nem vagyok szakértő, mégis játszi könnyedséggel azonosítom a menüt: – Pácolt lazac, brokkoli körítéssel, kaporral és csipet borssal. A zabpehelybe aprított banán kizárva, mert az csak hangos.

A svéd iszonyodik a konfliktusoktól, nem pattan fel vérben forgó szemekkel, hanem fapofával zötykölődik a bűzfelhőben. Követem a példát, közönyt mímelve lapozgatok az újságban. Az aktuális hírek helyén vörösen lángoló betűk imbolyognak előttem:

KI EREGET GALAMBOKAT?

Csak nem fogok az áldozat szerepében tetszelegni? Kihasználom a hátralevő pár percet, és kiderítem, ki volt a tettes. Sherlock Holmesnak – „Elementary, my dear Watson” – és Poirot-nak – „Yet the explanation is quite simple, mon ami” – gyerekjáték lenne. Miss Marple-nak eszébe jutna egy unokatestvére, aki a paplan lebegtetésével vívott ki magának elismerést szerte Devonshire-ben.

Óvatosan a körülöttem ülőkre sandítok. A mellettem ülő férfit vasalt nadrágja miatt zárom ki a gyanúsítottak közül. Talán a szemközti csinos hölgy volt, aki az ablak tükréből studírozza az útitársakat? Á, kizárt dolog. Pedig időnként biztosan ő is megszabadul valahogy a nyomástól!

Az idő sürget. Itt már csak egy beismerő vallomás segíthet. A tettes felfedi magát. – „Én voltam.” – Az elkövetőt bilincsbe verik, és elvezetik…

A nyíló ajtók pisszenése felriaszt az álmodozásból. Felpattanok, és a befelé igyekvők közt utat török a szabadba.

Az újságot a táskámba gyömöszölöm, és a lassan guruló szerelvény ablakából rám meredő, szemrehányó pillantásoktól követve indulok a mozgólépcső felé. Ki a szabad levegőre.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hobbiszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr2113692594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2018.02.24. 11:52:06

A "szakértő" helyett inkább "szagértő" lenne helyes ? :-)

Eszembe idézted a párizsi Metrón 92'-ben történteket. Az kellemetlenebb volt: néhány fiú kirohant a kocsiból - a helybéliek egyből kapcsoltak és szintén kirohantak. Mi (megérzés? pánik? életösztön???) utánuk. Így csak a szélét kaptuk el a könnygázgránát szagának, de ez is elég volt a sokkhoz. Idehaza nem voltunk hozzászokva hasonló atrocitásokhoz.
Nem tudhatom, mi késztette a "maghrébien"-eket éppen a Nemzeti Ünnep előestéjén ilyen cselekedetre (július 13-a volt, a Bastille térre tartottunk volna egy ingyenes utcabálra - ahová ezek után el se mentünk) - de mindenképpen alávaló, aljas támadás volt vétlenekkel szemben...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2018.02.24. 20:36:38

Kiegészítem. Azt a mai napig nem is sejtettem, hogy ennek a Bálnak milyen régi hagyománya van. Volt egyszer egy ember, akinek igen jó kereskedői és reklámvénája lehetett. Neve Pierre-François Palloy, született 1755-ben Párizs városában. Őkelme megvásárolta a lerombolt Bastille-t és a teret, ahol állt. Pontosabban arra kapott meghatalmazást, hogy bontsa el az épület maradványait. Amit eléggé sajátosan értelmezett :-)
en.wikipedia.org/wiki/Pierre-Fran%C3%A7ois_Palloy
Mindenesetre 1790-ben (egy évvel az eseményeket követően) felvert egy sátrat a téren, majd kitett rá egy táblát « Ici on danse » vagyis "Itten táncolnak" felirattal. Ez volt a legelső "Július 14-i Bál".
fr.wikipedia.org
/wiki/Place_de_la_Bastille#Lieu_de_danse
A tradició megőrződött :-)
A sátrat ábrázoló festményt, Henri-Joseph Van Blarenberghe alkotását a Carnavalet Múzeumban lehet megtekinteni.
Palloy úr a börtön megmaradt köveiből miniatűr Bastille-okat faragtatott, melyeket souvenire jelleggel árusított; de szervezett oda színi előadásokat is - szóval ügyeskedett, boldogult.
fr.wikipedia.org/wiki/Pierre-Fran%C3%A7ois_Palloy#/media/File:Carnavalet_-_Mod%C3%A8le_r%C3%A9duit_de_la_Bastille_01.jpg
Az apró kőfaragványokból a frissen megalakított 83 megye mindegyikébe küldött egy példányt, s csupán a postaköltséget számította fel értük. Ami kiváló reklám volt, Samuel Colt is élt ezzel a lehetőséggel - többek között Kossuth Lajos is kapott két forgótáras pisztolyt tőle - ki van állítva a Nemzeti Múzeumban. Innen tudom, hogy a kettő nem egy pár: két eltérő modell van a dobozban. Igaz, az államfőknek és uralkodóknak küldött példányok jóval díszesebbek voltak :-)

Benikuty 2018.02.25. 08:31:27

Örömmel konstatálom kedves Hsz, hogy a humorod mit sem változott!
süti beállítások módosítása