A munkahelyi sakkbajnokságot sok éven keresztül Béla nyerte. Egyedüli komoly vetélytársa, az örökös második Szilágyi kolléga volt.
A bajnokságok közötti időszakban a kazánházban sakkoztak. Béla épp a fűtővel játszott, amikor Sziszi, ahogy Szilágyit becézték, lehozta az új kollégát.
– Péter vagyok – mutatkozott be. - Azt mondják, hogy te vagy a bajnok. Játszunk egy partit?
Béla kényszeredetten bólintott. Sorsoltak, a világos figurák Péternek jutottak.
- Rossz ómen – mondta Sziszi. Arcán kaján vigyorral dörzsölte a kezét.
Az első tíz lépés után Béla komoly hátrányba került. A világos hadak megállíthatatlanul törtettek a sötét király felé. - Verik a bajnokot - terjedt a hír. Rövidesen moccanni sem lehetett a kazánházban
Béla épp azon gondolkozott, hogy a hosszadalmas megalázást elkerülendő feladja a partit, amikor Sziszi diszkréten oldalba lökte. Béla még egyszer átnézte az állást. Vajon mit látott Sziszi? Igaz, hogy a huszárjával leveheti Péter bástyáját, na de utána?
- Halál ellen nincs orvosság – suttogta maga elé a fűtő.
Sziszi nem bírta tovább cérnával. Átnyúlt Béla fölött, és a sötét huszárral villába fogta a világos bástyáit. Péter a homlokát a tenyerébe rejtve töprengett. Lassan teltek a percek. Béla átadta a helyét a magáról megfeledkezett Sziszinek, és beállt a kibicek közé.
Sziszi nem sokáig örülhetett az ingyen bástyának. Péter a vezérét a sötét király mellé helyezte. Nagyobb nyomaték kedvéért – a világbajnok Szmiszlov nagymestert utánozva - még csavart is egyet rajta.
- Sakk és matt – mondta.
Felnézett, és szembe találta magát a zavarában körmét rágcsáló Sziszivel.
Utolsó kommentek