Volt egyszer, hol nem volt, a Namíb sivatagtól északra, a Szaharától délre egy gondtalanul legelésző zebracsorda. Vándorlásuk során egy oroszlán keresztezte az útjukat. Az oroszlánt ősi ösztöne és a korgó gyomra vezérelte. Bemutatkozásnak megevett egy beteg zebrát. Aztán egy öreg zebrát. Szegények nem tudtak elég gyorsan futni, ami a zebráknál a legyengült immunrendszer jele.
A zebrák hasztalan próbáltak megszabadulni a kéretlen kísérőtől. Akármilyen gyorsan és messze futottak, az oroszlán reggelre a közeli majomkenyérfa árnyékában hevert, és az iPadján nézte ki az aznapi zebrareceptet.
A zebrák az oroszlán hű kísérőihez, a majomkenyérfa ágain tanyázó keselyűkhöz fordultak tanácsért. Vesztükre, ugyanis tudvalevő, hogy a keselyűket a politikai korrektség vezérli. Szerintük tökmindegy, hogy gyorsabb, avagy gyengébb képességű zebra teteme kerül terítékre.
A zebrák tanácsa kénytelen-kellett megfogadta a fentről kapott ukázt, és a passzív ellenállás taktikáját választotta. Szolidaritásra hivatkozva megtiltotta a csordatagoknak, hogy elfussanak az oroszlán elől. A határozat ellen háborgó zebrákat azonnali hatállyal kitiltották a Twitterről és a Facebookról.
Az oroszlán csapdát sejtett, aztán vállat vont, és megevett egy fiatal zebrát. Aztán egy csikót. Amíg a zsenge húsú készlet tartott, addig békén hagyta az öregeket. A bőséges koszt meghozta az eredményét. Mi tagadás, magára szedett még egy oroszlánnyit. Nehezére esett a mozgás, volt olyan nap, hogy ki sem mozdult az árnyékból.
Amikor az utolsó fiatal is étlapra került, az öregek felkötötték a nyúltalpat, és porfelhőbe burkolózva elkocogtak a Viktória tó irányában. A déli álmából felriasztott oroszlán üggyel-bajjal követte őket. Nem sokáig, mert az első kanyarban a szívéhez kapott, a többit pedig kitalálhatjuk.
A helyszínre érkező keselyűk elvetették a vírusos fertőzés gyanúját, és nekiláttak a vacsorának.
Utolsó kommentek