A 9. század nyertesei a vikingek voltak. Gyorsjáratú evezőshajóikkal bejárták a világot, kifosztották az Északi-tenger és az Atlanti óceán partja menti településeket. A kereszténység terjedésével a kereskedelmi kapcsolatok megkívánták a megtérésre való hajlandóság jeleit, ezért Björn viking király meghívására Jámbor Lajos frank király hittérítőket küldött a vikingek birodalmába. Nem volt teljesen veszélytelen feladat, mert minden addigi térítési kísérlet kudarcba fúlt. Az asa-istenekhez fohászkodó vikingek útszéli fákra akasztották az új hitet prédikáló szerzeteseket, eledelül Oden főisten hollóinak. Az is előfordult, hogy rabszolgaként eladták őket. Egy jó formában levő hittérítőért egy hároméves ökör árát is elkérték.
Ansgar és a nagy erejű Witmar kereskedőhajón keltek át a Dániát Svédországtól elválasztó tengerszoroson. Még a partraszállás előtt vikinghajók vették körül őket. A gyakorlatias kereskedők elmenekültek, csak a két szerzetes maradt hátra magyarázkodni. A mártírhalál közelségétől lázba jött Ansgarral tiszteletlenül viselkedtek, amire a keresztényi hivatásáról megfeledkezett Witmar kardot ragadott, és rettenetes pusztítást vitt végbe a vikingek soraiban.
A számbeli fölényben levő vikingek végül leteperték a hősiesen küzdő óriást. Witmar roppant ereje tiszteletet sugárzott, ezért úgy döntöttek, hogy a szerzetesek sorsát sörivó versennyel pecsételik meg. Witmar utcahosszal győzött – ellenfelének cigányútra ment a hordónyi folyékony kenyér –, amire a vikingek térdre borulva könyörögtek azért, hogy megtérhessenek annak az Istennek, aki ilyen tiszteletre méltó tulajdonságokkal látja el a híveit. Csakhogy Ansgart felháborította Witmar keresztényhez nem illő viselkedése, és nem volt hajlandó megkeresztelni a pogányokat. A csalódott vikingek legszívesebben végeztek volna a moralizáló hittérítővel, de nem merték kihívni istenének haragját.
A svéd vikingek központja a mai Stockholm mellett, a Mälaren tó közepén, Björkö szigeten, az öntödékben és fémfeldolgozó műhelyekben gazdag Birka volt. Keletről gyöngy, ékszer és szerszámok, északról vas és szőrme, nyugatról fegyver, kerámia és üvegáru áramlott a kétezer szabad lelket számláló, virágzó kereskedelmi központba, ahol a vikingek sikeres hódításai eredményeképpen élénk rabszolga-kereskedelem is folyt.
Hőseink 830-ban érkeztek a Mälaren tó partjára, ahol hajóra szálltak. Ansgar fennhangon követelte, hogy azonnal szabadítsák fel, és eresszék szélnek a hajón szállított rabszolgákat. Ha nem Björn király vendégeiről lett volna szó, a hajó kapitánya bizonyára a rabszolgák közé láncolja a két hittérítőt.
Ansgar Björn király védnöksége alatt terjesztette Krisztus evangéliumát. A vikingeket érdekelte az új hit, de a rabszolgákról és a kuplerájok látogatásáról nem szívesen mondtak le, a féktelen orgiákra alkalmat adó áldozati szertartásaik beszüntetéséről pedig hallani sem akartak. Arról nem beszélve, hogy mit szólna mindehhez Oden isten.
"Észak apostolai" dolgavégezetlen tértek vissza megbízójukhoz.
(A fényképeket a stockholmi Viking múzeumban készítettem.)
Utolsó kommentek